Rádió

Szelíd dadogás

Melegházasság a Lánchíd Rádióban

Interaktív

Állítólag egy túlbonyolított világban élünk, jobbra-balra cikáznak körülöttünk a ki tudja, honnan származó hírek és álhírek, mi pedig minél kevésbé értjük, hogy mi történik velünk, annál inkább csüngünk az okostelefonunkon, a tévénken meg – és jelen esetben főként – a rádiónkon.

Aztán egyszer csak szembejön valami faék egyszerűségű dolog, és a legváratlanabb módon működni kezd. A Lánchíd Rádióban péntek kora délutánonként jelentkező Közös nevező például valami ilyesmit tud; semmi különös nincs benne sem formailag, sem tartalmilag, és hát, hogy úgy mondjuk, intellek­tuálisan sem vakít el a műsor ragyogása, mégis élvezhető, és olykor továbbgondolásra is érdemes egy-egy adás.

A koncepció elég röviden összefoglalható: minden héten egy fél órában, kötetlen beszélgetés formájában igyekeznek a stúdióban helyet foglalók egy hétköznapi aktuális témát kivesézni. A műsor leírása „vidám hangulatot” ígér, és olyan kérdések körüljárását, amelyek „vacsora közben, egy finom bor mellett” vagy „a piacon, esetleg az orvosi váróban ülve” is felmerülhetnének. „Zene, sport, színház, szerelem, család, filmek” – sorolják, és hát valóban elég nagy a szórás. Az utóbbi időben volt itt szó az úgynevezett Despacito-jelenségről, Marilyn Manson idősbödő sátánista előadóművész koncertjéről vagy épp egy szado-mazo rendőrnőről is. Feltűnően a komolytalanabb témák állnak jól a műsornak, de azért időről időre bepróbálkoznak egy-egy fajsúlyosabb jelenség górcső alá vételével is. Legutóbb például a melegházasság kérdése került elő, ami már önmagában legalább két irányból nézve érdekes: egyfelől, mert hot topicnak számít, különösen máltai és még inkább németországbeli törvénybe iktatása miatt; na meg azért is, mert a magyar médiumok nagy része még mindig látványosan nem tud, illetve nem akar mit kezdeni ezzel az egész nyugati hóborttal.

A stúdióban ülő két műsorvezetőnek (a felkonf három házigazdát ígér, de a jól csengő nevű Thuróczy Richard valahol elveszett menet közben) tehát önmagában jár a méltatás, amiért egy ilyen nagy és göcsörtös fába vágják a fejszéjüket. Mindazonáltal a fejcsóválásra is rögtön kiérdemesítik magukat, legalábbis Török Dániel, aki a meteorológia, hogy ne mondjuk, a közelgő melegfront említésével gondolja előkészíteni a terepet a kérdéskörnek. Kollégája, Póka Zalán barátilag le is oltja emiatt, ám az ötlet otrombaságának az élét már nem tudják zavart szalonnevetgélésükkel elvenni. De ez a mélypont, innen azért felfelé ível a párbeszéd, habár kisebb üresjáratok és felesleges jópofaságok várnak még ránk.

Mindezzel együtt most mondja valaki, hogy nem megdöbbentő még mindig olyasmiket hallani a Lánchíd Rádióban (amelynek, ugye, 2010-től a G-napig bizonyos Gajdics Ottó volt az ügyvezető-főszerkesztője), mint például, hogy a házasság nem egy férfi és egy nő, hanem két egymást szerető ember hivatalosan megerősített szövetsége. Vagy, hogy az egyház részéről elfogadható az ellenkezés, de az állam részéről már sokkal kevésbé. És így tovább. Azt nem lehetne állítani, hogy a Közös nevező melegpropagandát (vagy mi is a terminus technicus erre a jobboldali médiában) folytatna, azt viszont igen, hogy két alapvetően jóérzésű fickó igyekszik a fülünk hallatára elfogultságtól mentesen átrágni magát egy nehéz témán. És ahogy az a hasonló helyzetekben lenni szokott, lányos zavarukat olykor rossz viccekkel és közhelyes példák feladásával is igyekeznek enyhíteni.

Tehát egyfelől van egy megérteni, sőt, elfogadni igyekvés a műsorvezetők részéről, miközben lépten-nyomon a nyelv fájó hiánya s a helyére betüremkedő igénytelen töltelékmondatok visszhangzanak a mikrofonokban. Nem azért képtelen ez a két hétköznapi pali dadogás nélkül beszélni a melegek házasodási jogáról, mert ne gondolna róla valamit, adott esetben ne érezné jogos szabadságigénynek, hanem mert nincsenek rá megfelelő szavaik. Ennyiben pedig kézzelfoghatóan prezentálják a kortárs magyar társadalom infantilizmusát is. De igazságtalan lenne számonkérni rajtuk ezt, ők már azzal, hogy egyáltalán elővették a kérdést, mérföldeket vertek merészségben a teljes magyar rádiós paletta kilencvenkilenc százalékára. Még ha talán egyetlenegy, a műsor közben maguknak feltett kérdést sem sikerült az adásidő végéig megválaszolniuk.

Közös nevező; Lánchíd Rádió, július 28.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.