Rádió

Szelíd dadogás

Melegházasság a Lánchíd Rádióban

Interaktív

Állítólag egy túlbonyolított világban élünk, jobbra-balra cikáznak körülöttünk a ki tudja, honnan származó hírek és álhírek, mi pedig minél kevésbé értjük, hogy mi történik velünk, annál inkább csüngünk az okostelefonunkon, a tévénken meg – és jelen esetben főként – a rádiónkon.

Aztán egyszer csak szembejön valami faék egyszerűségű dolog, és a legváratlanabb módon működni kezd. A Lánchíd Rádióban péntek kora délutánonként jelentkező Közös nevező például valami ilyesmit tud; semmi különös nincs benne sem formailag, sem tartalmilag, és hát, hogy úgy mondjuk, intellek­tuálisan sem vakít el a műsor ragyogása, mégis élvezhető, és olykor továbbgondolásra is érdemes egy-egy adás.

A koncepció elég röviden összefoglalható: minden héten egy fél órában, kötetlen beszélgetés formájában igyekeznek a stúdióban helyet foglalók egy hétköznapi aktuális témát kivesézni. A műsor leírása „vidám hangulatot” ígér, és olyan kérdések körüljárását, amelyek „vacsora közben, egy finom bor mellett” vagy „a piacon, esetleg az orvosi váróban ülve” is felmerülhetnének. „Zene, sport, színház, szerelem, család, filmek” – sorolják, és hát valóban elég nagy a szórás. Az utóbbi időben volt itt szó az úgynevezett Despacito-jelenségről, Marilyn Manson idősbödő sátánista előadóművész koncertjéről vagy épp egy szado-mazo rendőrnőről is. Feltűnően a komolytalanabb témák állnak jól a műsornak, de azért időről időre bepróbálkoznak egy-egy fajsúlyosabb jelenség górcső alá vételével is. Legutóbb például a melegházasság kérdése került elő, ami már önmagában legalább két irányból nézve érdekes: egyfelől, mert hot topicnak számít, különösen máltai és még inkább németországbeli törvénybe iktatása miatt; na meg azért is, mert a magyar médiumok nagy része még mindig látványosan nem tud, illetve nem akar mit kezdeni ezzel az egész nyugati hóborttal.

A stúdióban ülő két műsorvezetőnek (a felkonf három házigazdát ígér, de a jól csengő nevű Thuróczy Richard valahol elveszett menet közben) tehát önmagában jár a méltatás, amiért egy ilyen nagy és göcsörtös fába vágják a fejszéjüket. Mindazonáltal a fejcsóválásra is rögtön kiérdemesítik magukat, legalábbis Török Dániel, aki a meteorológia, hogy ne mondjuk, a közelgő melegfront említésével gondolja előkészíteni a terepet a kérdéskörnek. Kollégája, Póka Zalán barátilag le is oltja emiatt, ám az ötlet otrombaságának az élét már nem tudják zavart szalonnevetgélésükkel elvenni. De ez a mélypont, innen azért felfelé ível a párbeszéd, habár kisebb üresjáratok és felesleges jópofaságok várnak még ránk.

Mindezzel együtt most mondja valaki, hogy nem megdöbbentő még mindig olyasmiket hallani a Lánchíd Rádióban (amelynek, ugye, 2010-től a G-napig bizonyos Gajdics Ottó volt az ügyvezető-főszerkesztője), mint például, hogy a házasság nem egy férfi és egy nő, hanem két egymást szerető ember hivatalosan megerősített szövetsége. Vagy, hogy az egyház részéről elfogadható az ellenkezés, de az állam részéről már sokkal kevésbé. És így tovább. Azt nem lehetne állítani, hogy a Közös nevező melegpropagandát (vagy mi is a terminus technicus erre a jobboldali médiában) folytatna, azt viszont igen, hogy két alapvetően jóérzésű fickó igyekszik a fülünk hallatára elfogultságtól mentesen átrágni magát egy nehéz témán. És ahogy az a hasonló helyzetekben lenni szokott, lányos zavarukat olykor rossz viccekkel és közhelyes példák feladásával is igyekeznek enyhíteni.

Tehát egyfelől van egy megérteni, sőt, elfogadni igyekvés a műsorvezetők részéről, miközben lépten-nyomon a nyelv fájó hiánya s a helyére betüremkedő igénytelen töltelékmondatok visszhangzanak a mikrofonokban. Nem azért képtelen ez a két hétköznapi pali dadogás nélkül beszélni a melegek házasodási jogáról, mert ne gondolna róla valamit, adott esetben ne érezné jogos szabadságigénynek, hanem mert nincsenek rá megfelelő szavaik. Ennyiben pedig kézzelfoghatóan prezentálják a kortárs magyar társadalom infantilizmusát is. De igazságtalan lenne számonkérni rajtuk ezt, ők már azzal, hogy egyáltalán elővették a kérdést, mérföldeket vertek merészségben a teljes magyar rádiós paletta kilencvenkilenc százalékára. Még ha talán egyetlenegy, a műsor közben maguknak feltett kérdést sem sikerült az adásidő végéig megválaszolniuk.

Közös nevező; Lánchíd Rádió, július 28.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.