Ezen a blogon az irodalomról lesz szó, a régi irodalomról és az újról, arról, amire alig emlékszünk, és arról, amit jobb lenne elfelejteni már.
Az olvasás öröméről és bánatáról, rossz irodalomról, és jóról, és hogy az egyik miért olyan, a másik meg ilyen, vagy fordítva.
| ||
Hogy mihez kezdhetünk ezzel az egésszel, ami úgynevezett irodalomként áll előttünk: a jelenkor dicsfénye és idiotizmusa, irodalompolitikai bugyrai és váratlan katarzisai egyfelől, másfelől a szoboralakokká merevedett hagyomány, illetve hagyományok.
De néha a szobrok mintha pislogni kezdenének.
Mottónkat Juhász Gyulától kölcsönöztük:
"Galambok szállanak vállára néha,
Vagy rárepül a keselyű, a héjja"
