Galambok szállanak vállára néha

Pislogó szobrok

Rárepül a keselyű, a héjja.

Ezen a blogon az irodalomról lesz szó, a régi irodalomról és az újról, arról, amire alig emlékszünk, és arról, amit jobb lenne elfelejteni már.

Az olvasás öröméről és bánatáról, rossz irodalomról, és jóról, és hogy az egyik miért olyan, a másik meg ilyen, vagy fordítva.

false

 

Fotó: CC Burrows

Hogy mihez kezdhetünk ezzel az egésszel, ami úgynevezett irodalomként áll előttünk: a jelenkor dicsfénye és idiotizmusa, irodalompolitikai bugyrai és váratlan katarzisai egyfelől, másfelől a szoboralakokká merevedett hagyomány, illetve hagyományok.

De néha a szobrok mintha pislogni kezdenének.

Mottónkat Juhász Gyulától kölcsönöztük:

 

"Galambok szállanak vállára néha,

Vagy rárepül a keselyű, a héjja"

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).