Rádió

Majdnem az

Ki mer ma? a Bartókon

Interaktív

Bizony, sem 1969 márciusa, sem 2007 nyarának vége nem most volt, a Ki nyer ma? és örökös műsorvezetője, Czigány György mégis kitörölhetetlen emlékként él lelkes vagy kevésbé lelkes rádiózók generációinak emlékezetében.

A korábbi évszám nyilván a műsor indulásának dátumát, a későbbi pedig dicstelen végét jelzi. Bár erről a dicstelenségről sem a műsor készítői, sem a hallgatói nem igazán tehettek. Ki emlékszik már, hogy a Such György-éra úgynevezett „szerkezeti átalakításának” miért és miért éppen úgy, ahogy (sunyin és slamposan) esett áldozatul az amúgy eléggé hallgatott, csaknem negyvenéves műsor? Mindenesetre nemcsak az Astoria szálló halljában, de országszerte összeszorult sok komolyzene-szerető kebel, amikor egy évtizede utoljára hangzott el a jól ismert felkonf: „Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol: …”

Nem lehetetlen, hogy Ókovács Szilveszter operaigazgató és csapata fejében épp a tízéves évforduló apropóján fogant meg az ötlet, hogy újraindítsák a legendás szériát. Tegyük hozzá, 2014 táján volt valami halovány kísérlet az eredeti Ki nyer ma? havi műsorként való feltámasztására, de elég hamar hamvába holt; az interneten 2007 óta napi szinten pörgő, a rajongók igénye által életre hívott Kimernya? meg népszerűségben nem érhet a rádióműsor nyomába. Egyszóval, végül is érthető Ókovácsék igyekezete, ráadásul az új team mert nagyot álmodni: nemcsak rádiós és helyszíni vetélkedőként, de rögtön tévéshow-ként indultak neki a dolognak – kész szerencse, hogy az M5 sem bővelkedett délidőben épkézláb műsorokban.

Arra azonban, hogy ez mégsem egészen az, aminek látszik, már az átfazonírozott cím alapján gyanakodni lehet. Az eredeti cím nem­csak fülbemászó volt, de értelmes is, hiszen valóban kérdés lehetett, hogy a szállodában összeverődött vájtfülűek közül ki ismeri fel a néha egészen elszállt feladványokat. Annak viszont, hogy Ki mer ma?, ehhez képest igen kérdéses a jelentésmezeje. Mert mit is kell merni, és miért kérdés, hogy kinek? Ókovács és műsorvezető váltótársa, Becze Szilvia minden héten öt alkalommal egy-egy operaházi művész tudását teszteli naponta három zenei bejátszással. Szóval az, hogy ki fog előállni a megfejtéssel, nem lehet kérdés, hiszen egyetlen versenyző van csak a páston; és ugyanígy nem kérdés, hogy az illető nyerni fog, nem is igen játsszák el, hogy lehetne máshogy. Az egyetlen titok, ami mindvégig az is marad, hogy a címbeli merés kire vagy mire vonatkozik. Attól tartunk, ha nem valami szerzői jogi gubanc, akkor pusztán a szójáték miatt van ez itt, csak hát annak sajnos elég gyengécske szegény.

Ám mindezzel együtt, tehát, hogy ez valójában nem egy vetélkedő, s így meglehetősen kérdéses, hogy mennyire elegáns az ősműsor kliséinek kisajátítása, pláne ilyen esetlenül; szóval mindezzel együtt sem feltétlenül rossz élmény a Ki mer ma? hallgatása. Olykor kifejezetten üdítő kérdés-felelet váltásoknak lehetünk fültanúi azon túl, hogy a zenei bejátszásokra természetesen nem lehet panaszunk.

Szeptember vége, a műsor indulása óta jó pár „játékos” megfordult már a Székely Bertalan teremben, és sokukat – Balatoni Évától Szüle Tamáson át a múlt heti vendég Szegedi Csabáig – igazán kellemesen el lehetett hallgatni napról napra. Mint ahogy azt sem lehet mondani, hogy ne lenne a nyúlfarknyi adásidő jól strukturált: mindig egy pár szavas beszélgetéssel kezdődik az adás, aztán jön a három kérdés (Mit énekel? Miről énekel? Ki énekel?), és hozzá a három bejátszás, a bejátszások előtt-után meg egy kis operatörténeti beszélgetés, amibe még az is belefér, hogy egy-egy célzott kérdéssel a vendég miniatűr portréja is kirajzolódjon. Ez a mai állami rádiós palettán az egyik legjobban tálalt, legfogyaszthatóbb ismeretterjesztő kísérlet, különösen, ha arról sem feledkezünk meg, hogy a teremben minden alkalommal iskolások ülnek. Oké, nyilván nem önszántukból, és kissé biodíszletszerűen (esetleg olykor meg is lehetne szólítani őket), de melyikünk nem lát nap mint nap diákokat ennél mérföldekkel rosszabb biodíszletszerepekben? A Ki mer ma? tulajdonképpen reklámműsor, az Opera készíti az Operában kizárólag az Opera dolgozóival, úgy, hogy a heti nyeremény (amit a vendég megnyerhet, és mindig meg is nyer a diákok számára), egy osztálynyi Erkel Színház-jegy. Ebből akár rosszmájú következtetéseket is levonhatnánk az Erkel jegyel­adási teljesítményéről, de nem tesszük. Helyette egy kicsit ismét elgyászoljuk az eredeti műsort, amelynek az újraélesztését most épp marketingmegfontolásokból játsszák el; aztán igyekszünk az áriákra koncentrálni.

Bartók rádió, minden hétköznap 11.49-től

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.