Rádió

Majdnem az

Ki mer ma? a Bartókon

Interaktív

Bizony, sem 1969 márciusa, sem 2007 nyarának vége nem most volt, a Ki nyer ma? és örökös műsorvezetője, Czigány György mégis kitörölhetetlen emlékként él lelkes vagy kevésbé lelkes rádiózók generációinak emlékezetében.

A korábbi évszám nyilván a műsor indulásának dátumát, a későbbi pedig dicstelen végét jelzi. Bár erről a dicstelenségről sem a műsor készítői, sem a hallgatói nem igazán tehettek. Ki emlékszik már, hogy a Such György-éra úgynevezett „szerkezeti átalakításának” miért és miért éppen úgy, ahogy (sunyin és slamposan) esett áldozatul az amúgy eléggé hallgatott, csaknem negyvenéves műsor? Mindenesetre nemcsak az Astoria szálló halljában, de országszerte összeszorult sok komolyzene-szerető kebel, amikor egy évtizede utoljára hangzott el a jól ismert felkonf: „Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol: …”

Nem lehetetlen, hogy Ókovács Szilveszter operaigazgató és csapata fejében épp a tízéves évforduló apropóján fogant meg az ötlet, hogy újraindítsák a legendás szériát. Tegyük hozzá, 2014 táján volt valami halovány kísérlet az eredeti Ki nyer ma? havi műsorként való feltámasztására, de elég hamar hamvába holt; az interneten 2007 óta napi szinten pörgő, a rajongók igénye által életre hívott Kimernya? meg népszerűségben nem érhet a rádióműsor nyomába. Egyszóval, végül is érthető Ókovácsék igyekezete, ráadásul az új team mert nagyot álmodni: nemcsak rádiós és helyszíni vetélkedőként, de rögtön tévéshow-ként indultak neki a dolognak – kész szerencse, hogy az M5 sem bővelkedett délidőben épkézláb műsorokban.

Arra azonban, hogy ez mégsem egészen az, aminek látszik, már az átfazonírozott cím alapján gyanakodni lehet. Az eredeti cím nem­csak fülbemászó volt, de értelmes is, hiszen valóban kérdés lehetett, hogy a szállodában összeverődött vájtfülűek közül ki ismeri fel a néha egészen elszállt feladványokat. Annak viszont, hogy Ki mer ma?, ehhez képest igen kérdéses a jelentésmezeje. Mert mit is kell merni, és miért kérdés, hogy kinek? Ókovács és műsorvezető váltótársa, Becze Szilvia minden héten öt alkalommal egy-egy operaházi művész tudását teszteli naponta három zenei bejátszással. Szóval az, hogy ki fog előállni a megfejtéssel, nem lehet kérdés, hiszen egyetlen versenyző van csak a páston; és ugyanígy nem kérdés, hogy az illető nyerni fog, nem is igen játsszák el, hogy lehetne máshogy. Az egyetlen titok, ami mindvégig az is marad, hogy a címbeli merés kire vagy mire vonatkozik. Attól tartunk, ha nem valami szerzői jogi gubanc, akkor pusztán a szójáték miatt van ez itt, csak hát annak sajnos elég gyengécske szegény.

Ám mindezzel együtt, tehát, hogy ez valójában nem egy vetélkedő, s így meglehetősen kérdéses, hogy mennyire elegáns az ősműsor kliséinek kisajátítása, pláne ilyen esetlenül; szóval mindezzel együtt sem feltétlenül rossz élmény a Ki mer ma? hallgatása. Olykor kifejezetten üdítő kérdés-felelet váltásoknak lehetünk fültanúi azon túl, hogy a zenei bejátszásokra természetesen nem lehet panaszunk.

Szeptember vége, a műsor indulása óta jó pár „játékos” megfordult már a Székely Bertalan teremben, és sokukat – Balatoni Évától Szüle Tamáson át a múlt heti vendég Szegedi Csabáig – igazán kellemesen el lehetett hallgatni napról napra. Mint ahogy azt sem lehet mondani, hogy ne lenne a nyúlfarknyi adásidő jól strukturált: mindig egy pár szavas beszélgetéssel kezdődik az adás, aztán jön a három kérdés (Mit énekel? Miről énekel? Ki énekel?), és hozzá a három bejátszás, a bejátszások előtt-után meg egy kis operatörténeti beszélgetés, amibe még az is belefér, hogy egy-egy célzott kérdéssel a vendég miniatűr portréja is kirajzolódjon. Ez a mai állami rádiós palettán az egyik legjobban tálalt, legfogyaszthatóbb ismeretterjesztő kísérlet, különösen, ha arról sem feledkezünk meg, hogy a teremben minden alkalommal iskolások ülnek. Oké, nyilván nem önszántukból, és kissé biodíszletszerűen (esetleg olykor meg is lehetne szólítani őket), de melyikünk nem lát nap mint nap diákokat ennél mérföldekkel rosszabb biodíszletszerepekben? A Ki mer ma? tulajdonképpen reklámműsor, az Opera készíti az Operában kizárólag az Opera dolgozóival, úgy, hogy a heti nyeremény (amit a vendég megnyerhet, és mindig meg is nyer a diákok számára), egy osztálynyi Erkel Színház-jegy. Ebből akár rosszmájú következtetéseket is levonhatnánk az Erkel jegyel­adási teljesítményéről, de nem tesszük. Helyette egy kicsit ismét elgyászoljuk az eredeti műsort, amelynek az újraélesztését most épp marketingmegfontolásokból játsszák el; aztán igyekszünk az áriákra koncentrálni.

Bartók rádió, minden hétköznap 11.49-től

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.