Rádió

Majdnem az

Ki mer ma? a Bartókon

Interaktív

Bizony, sem 1969 márciusa, sem 2007 nyarának vége nem most volt, a Ki nyer ma? és örökös műsorvezetője, Czigány György mégis kitörölhetetlen emlékként él lelkes vagy kevésbé lelkes rádiózók generációinak emlékezetében.

A korábbi évszám nyilván a műsor indulásának dátumát, a későbbi pedig dicstelen végét jelzi. Bár erről a dicstelenségről sem a műsor készítői, sem a hallgatói nem igazán tehettek. Ki emlékszik már, hogy a Such György-éra úgynevezett „szerkezeti átalakításának” miért és miért éppen úgy, ahogy (sunyin és slamposan) esett áldozatul az amúgy eléggé hallgatott, csaknem negyvenéves műsor? Mindenesetre nemcsak az Astoria szálló halljában, de országszerte összeszorult sok komolyzene-szerető kebel, amikor egy évtizede utoljára hangzott el a jól ismert felkonf: „Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol: …”

Nem lehetetlen, hogy Ókovács Szilveszter operaigazgató és csapata fejében épp a tízéves évforduló apropóján fogant meg az ötlet, hogy újraindítsák a legendás szériát. Tegyük hozzá, 2014 táján volt valami halovány kísérlet az eredeti Ki nyer ma? havi műsorként való feltámasztására, de elég hamar hamvába holt; az interneten 2007 óta napi szinten pörgő, a rajongók igénye által életre hívott Kimernya? meg népszerűségben nem érhet a rádióműsor nyomába. Egyszóval, végül is érthető Ókovácsék igyekezete, ráadásul az új team mert nagyot álmodni: nemcsak rádiós és helyszíni vetélkedőként, de rögtön tévéshow-ként indultak neki a dolognak – kész szerencse, hogy az M5 sem bővelkedett délidőben épkézláb műsorokban.

Arra azonban, hogy ez mégsem egészen az, aminek látszik, már az átfazonírozott cím alapján gyanakodni lehet. Az eredeti cím nem­csak fülbemászó volt, de értelmes is, hiszen valóban kérdés lehetett, hogy a szállodában összeverődött vájtfülűek közül ki ismeri fel a néha egészen elszállt feladványokat. Annak viszont, hogy Ki mer ma?, ehhez képest igen kérdéses a jelentésmezeje. Mert mit is kell merni, és miért kérdés, hogy kinek? Ókovács és műsorvezető váltótársa, Becze Szilvia minden héten öt alkalommal egy-egy operaházi művész tudását teszteli naponta három zenei bejátszással. Szóval az, hogy ki fog előállni a megfejtéssel, nem lehet kérdés, hiszen egyetlen versenyző van csak a páston; és ugyanígy nem kérdés, hogy az illető nyerni fog, nem is igen játsszák el, hogy lehetne máshogy. Az egyetlen titok, ami mindvégig az is marad, hogy a címbeli merés kire vagy mire vonatkozik. Attól tartunk, ha nem valami szerzői jogi gubanc, akkor pusztán a szójáték miatt van ez itt, csak hát annak sajnos elég gyengécske szegény.

Ám mindezzel együtt, tehát, hogy ez valójában nem egy vetélkedő, s így meglehetősen kérdéses, hogy mennyire elegáns az ősműsor kliséinek kisajátítása, pláne ilyen esetlenül; szóval mindezzel együtt sem feltétlenül rossz élmény a Ki mer ma? hallgatása. Olykor kifejezetten üdítő kérdés-felelet váltásoknak lehetünk fültanúi azon túl, hogy a zenei bejátszásokra természetesen nem lehet panaszunk.

Szeptember vége, a műsor indulása óta jó pár „játékos” megfordult már a Székely Bertalan teremben, és sokukat – Balatoni Évától Szüle Tamáson át a múlt heti vendég Szegedi Csabáig – igazán kellemesen el lehetett hallgatni napról napra. Mint ahogy azt sem lehet mondani, hogy ne lenne a nyúlfarknyi adásidő jól strukturált: mindig egy pár szavas beszélgetéssel kezdődik az adás, aztán jön a három kérdés (Mit énekel? Miről énekel? Ki énekel?), és hozzá a három bejátszás, a bejátszások előtt-után meg egy kis operatörténeti beszélgetés, amibe még az is belefér, hogy egy-egy célzott kérdéssel a vendég miniatűr portréja is kirajzolódjon. Ez a mai állami rádiós palettán az egyik legjobban tálalt, legfogyaszthatóbb ismeretterjesztő kísérlet, különösen, ha arról sem feledkezünk meg, hogy a teremben minden alkalommal iskolások ülnek. Oké, nyilván nem önszántukból, és kissé biodíszletszerűen (esetleg olykor meg is lehetne szólítani őket), de melyikünk nem lát nap mint nap diákokat ennél mérföldekkel rosszabb biodíszletszerepekben? A Ki mer ma? tulajdonképpen reklámműsor, az Opera készíti az Operában kizárólag az Opera dolgozóival, úgy, hogy a heti nyeremény (amit a vendég megnyerhet, és mindig meg is nyer a diákok számára), egy osztálynyi Erkel Színház-jegy. Ebből akár rosszmájú következtetéseket is levonhatnánk az Erkel jegyel­adási teljesítményéről, de nem tesszük. Helyette egy kicsit ismét elgyászoljuk az eredeti műsort, amelynek az újraélesztését most épp marketingmegfontolásokból játsszák el; aztán igyekszünk az áriákra koncentrálni.

Bartók rádió, minden hétköznap 11.49-től

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.