Rádió

Majdnem az

Ki mer ma? a Bartókon

Interaktív

Bizony, sem 1969 márciusa, sem 2007 nyarának vége nem most volt, a Ki nyer ma? és örökös műsorvezetője, Czigány György mégis kitörölhetetlen emlékként él lelkes vagy kevésbé lelkes rádiózók generációinak emlékezetében.

A korábbi évszám nyilván a műsor indulásának dátumát, a későbbi pedig dicstelen végét jelzi. Bár erről a dicstelenségről sem a műsor készítői, sem a hallgatói nem igazán tehettek. Ki emlékszik már, hogy a Such György-éra úgynevezett „szerkezeti átalakításának” miért és miért éppen úgy, ahogy (sunyin és slamposan) esett áldozatul az amúgy eléggé hallgatott, csaknem negyvenéves műsor? Mindenesetre nemcsak az Astoria szálló halljában, de országszerte összeszorult sok komolyzene-szerető kebel, amikor egy évtizede utoljára hangzott el a jól ismert felkonf: „Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol: …”

Nem lehetetlen, hogy Ókovács Szilveszter operaigazgató és csapata fejében épp a tízéves évforduló apropóján fogant meg az ötlet, hogy újraindítsák a legendás szériát. Tegyük hozzá, 2014 táján volt valami halovány kísérlet az eredeti Ki nyer ma? havi műsorként való feltámasztására, de elég hamar hamvába holt; az interneten 2007 óta napi szinten pörgő, a rajongók igénye által életre hívott Kimernya? meg népszerűségben nem érhet a rádióműsor nyomába. Egyszóval, végül is érthető Ókovácsék igyekezete, ráadásul az új team mert nagyot álmodni: nemcsak rádiós és helyszíni vetélkedőként, de rögtön tévéshow-ként indultak neki a dolognak – kész szerencse, hogy az M5 sem bővelkedett délidőben épkézláb műsorokban.

Arra azonban, hogy ez mégsem egészen az, aminek látszik, már az átfazonírozott cím alapján gyanakodni lehet. Az eredeti cím nem­csak fülbemászó volt, de értelmes is, hiszen valóban kérdés lehetett, hogy a szállodában összeverődött vájtfülűek közül ki ismeri fel a néha egészen elszállt feladványokat. Annak viszont, hogy Ki mer ma?, ehhez képest igen kérdéses a jelentésmezeje. Mert mit is kell merni, és miért kérdés, hogy kinek? Ókovács és műsorvezető váltótársa, Becze Szilvia minden héten öt alkalommal egy-egy operaházi művész tudását teszteli naponta három zenei bejátszással. Szóval az, hogy ki fog előállni a megfejtéssel, nem lehet kérdés, hiszen egyetlen versenyző van csak a páston; és ugyanígy nem kérdés, hogy az illető nyerni fog, nem is igen játsszák el, hogy lehetne máshogy. Az egyetlen titok, ami mindvégig az is marad, hogy a címbeli merés kire vagy mire vonatkozik. Attól tartunk, ha nem valami szerzői jogi gubanc, akkor pusztán a szójáték miatt van ez itt, csak hát annak sajnos elég gyengécske szegény.

Ám mindezzel együtt, tehát, hogy ez valójában nem egy vetélkedő, s így meglehetősen kérdéses, hogy mennyire elegáns az ősműsor kliséinek kisajátítása, pláne ilyen esetlenül; szóval mindezzel együtt sem feltétlenül rossz élmény a Ki mer ma? hallgatása. Olykor kifejezetten üdítő kérdés-felelet váltásoknak lehetünk fültanúi azon túl, hogy a zenei bejátszásokra természetesen nem lehet panaszunk.

Szeptember vége, a műsor indulása óta jó pár „játékos” megfordult már a Székely Bertalan teremben, és sokukat – Balatoni Évától Szüle Tamáson át a múlt heti vendég Szegedi Csabáig – igazán kellemesen el lehetett hallgatni napról napra. Mint ahogy azt sem lehet mondani, hogy ne lenne a nyúlfarknyi adásidő jól strukturált: mindig egy pár szavas beszélgetéssel kezdődik az adás, aztán jön a három kérdés (Mit énekel? Miről énekel? Ki énekel?), és hozzá a három bejátszás, a bejátszások előtt-után meg egy kis operatörténeti beszélgetés, amibe még az is belefér, hogy egy-egy célzott kérdéssel a vendég miniatűr portréja is kirajzolódjon. Ez a mai állami rádiós palettán az egyik legjobban tálalt, legfogyaszthatóbb ismeretterjesztő kísérlet, különösen, ha arról sem feledkezünk meg, hogy a teremben minden alkalommal iskolások ülnek. Oké, nyilván nem önszántukból, és kissé biodíszletszerűen (esetleg olykor meg is lehetne szólítani őket), de melyikünk nem lát nap mint nap diákokat ennél mérföldekkel rosszabb biodíszletszerepekben? A Ki mer ma? tulajdonképpen reklámműsor, az Opera készíti az Operában kizárólag az Opera dolgozóival, úgy, hogy a heti nyeremény (amit a vendég megnyerhet, és mindig meg is nyer a diákok számára), egy osztálynyi Erkel Színház-jegy. Ebből akár rosszmájú következtetéseket is levonhatnánk az Erkel jegyel­adási teljesítményéről, de nem tesszük. Helyette egy kicsit ismét elgyászoljuk az eredeti műsort, amelynek az újraélesztését most épp marketingmegfontolásokból játsszák el; aztán igyekszünk az áriákra koncentrálni.

Bartók rádió, minden hétköznap 11.49-től

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.