Rádió

Európa végei

Uniós magazin a Lánchíd Rádióban

Interaktív

Az utóbbi években nem győztünk elégszer meglepődni a magyar médiaszcéna számos résztvevőjének – mondjuk így: világnézeti vagy politikafilozófiai – képlékenységén.

Ami persze egyfelől közhely, másfelől meg a magunk naivitásának gyümölcse, de mégis; olyan metamorfózisok zakatoltak itt végig előttünk, hogy ezeket látva Ovidius is megnyalta volna mind a tíz ujját. És hogy ennek a fortyogásnak még mindig nincs vége, bizonyíthatja akár a Lánchíd Rádióban futó Európai polgár – már puszta létével is.

Hiszen történik mindez (mármint a csütörtök esténként egy órában jelentkező európai uniós magazinműsor) azokban az időkben, amikor, mint tudjuk, Brüsszel lett az új Moszkva, amit ráadásul Soros György irányít, satöbbi. És ugyanezen idők kénytelenek tanúi lenni annak is, ahogy egy elkeseredett exoligarcha rádiótulajdonos üzletember élesre töltött festékszóróval rója városának éjszakai utcáit, újabb nyomatékot adva már amúgy is klasszicizálódott népszerű trágárságának. Mindezt csak azért említjük egyfelől, hogy ne feledjük, hol járunk, másfelől, mert ha nem csal a szimatunk, itt egy viszonylag friss műsorfolyamról van szó. Ez a tény pedig mintha azonnal adna egy intrikus kis gellert a dolognak: nem az volt-e a szándéka az Európai polgár útra bocsátóinak, hogy valakiket felidegesítsenek? Eleve micsoda provokáció már ez a cím is! A Kossuthon ezt úgy hívják, Európai idő, az InfoRádióban Brüsszeli hét, a Karc FM-en meg sehogy sem hívják, mert ők ott nem foglalkoznak ilyesmivel. Az Európai polgárban kétségtelen, hogy mindezekhez képest van egy jó adag öntudatosság, és megint csak: némi odamondás is. Hiszen a kurrens magyar közbeszéd szemünk előtt zajló nagy kísérlete, hogy az úgynevezett polgári értékrendet leválasszák az európai tradícióról (vessük össze: hanyatló Nyugat kontra a keresztény Európa védőbástyája).

Ám ez az egész feleennyire sem volna szórakoztató, ha a műsor közben nem lenne jó. Mármint ahhoz képest, hogy az Európai Unióról szól. Akinek van szerencséje emlékezni, hogy a csatlakozást megelőző, illetve azt körbeölelő években milyen nagy elánnal igyekeztek az iskolákban a lehető legunalmasabb oldalát kiemelni az egységes Európának (például „ki tud többet…” típusú vetélkedőkkel, ami a történelemben még soha nem vált be), az tudja, miről van szó. A jelenkori magyar specifikum legfeljebb az, hogy mire igazán elkezdtünk beleunni, újra fontos lett, de félő, hogy mire ezt felfogjuk, már túl késő lesz.

A műsorkezdő hírrovat mintha legalábbis arról árulkodna, hogy nem sok okunk van az integrációs örömre. Előbb a civiltörvény kerül szóba, aztán a lex-CEU, legvégül az EKR-probléma, és hát egyik ügy sem kifejezetten a mi malmunkra hajtja a vizet. Balla Györgyi és Harangozó Éva szerkesztő-műsorvezetők összeállítása különben a maga minimalizmusában is formabontó: nem tesznek semmi különöset, csak felolvassák a hivatalos indoklásokat. Ám ezek rögtön annyira más nyelven szólalnak meg, és mást állítanak, mint a magyar kormánypropaganda, hogy az egyszeri hallgató alig akarja elhinni, ugyanarról az ügyről van szó. Annál is inkább, mert nálunk azok az észérvek, amikre az EU-s hivatalok utalnak, nem is igen hangzanak el, hiszen valódi vita híján nem is tudnának hol.

Érezhető, hogy a hírblokkot követő interjúrovat első megszólalója is kissé zavarban van még: Ujhelyi István MSZP-s brüsszeli képviselő többször is kiemeli, örül, hogy épp itt mondhat el ezt vagy azt, illetve, ha megkeresik, „ennek a rádiónak” is be fog számolni a fejleményekről. Mintha nem szokta volna meg a csatorna régi nevét nyaldosó új hullámokat. Egyébként Ujhelyi is és az őt követő momentumos Hajnal Miklós is kifejezetten strukturáltan beszélnek. A két- vagy többsebességes EU a téma, amit mindketten mintha szükségszerű, a realitások diktálta kellemetlenségként látnának, amíg előkészítési szakaszban van. Azonban az ország végzetes leszakadását jelentő fenyegetésként, ha megvalósulva mi a magországok halmazán kívül rekednénk, a periférián, avagy Európa végein, amit oly harciasan védelmezünk mindeközben.

„Aki kimarad, az lemarad, mint régen a Szaknévsorból” – mondja Ujhelyi vicceskedve, de meglehetősen pesszimista hangon – különösen, hogy az európai ügyészség kérdésétől kanyarodott ide, ehhez a szervezethez a kormány nehezen félreérthető módon nem óhajt csatlakozni. Aztán fanyarul még hozzáteszi: „Inkább a Macron-tervről kéne konzultálnunk a nem létező Soros-terv helyett.” Mi meg a végén a Lánchíd Rádióba fogunk járni EU-s hírekért. Mik vannak!

Európai polgár, Lánchíd Rádió, október 5.

Neked ajánljuk