Krusovszky Dénes

Másfél évvel ezelőtt, tavaly januárban belehallgattunk már egyszer a Szabadság népébe (Pufogás, durrogás, Magyar Narancs, 2016. január 21.), akkor azt írtuk, hogy az ’56-os emlékév kapcsán indított friss magazinműsor tulajdonképpen nem lenne rossz, bár „egyelőre a koncepció nem látszik kitüremkedni belőle”.

Nagy boldogság töltötte be minap a paksi Fortuna Rádió stúdióját; június 23-án este az adó műsorvezetői összezsúfolódtak a mikrofonok előtt, és a technika új és még újabb vívmányait kihasználva élőben (és a Facebookon is követhető módon) kapcsolódtak be a Sárgödör téren zajló Kávé, Bor és Pálinka Fesztivál eseményeibe.

„Nincsen a hazának énreám szüksége: / Nem kell a kalász, ha hő nap megérlelte, / Jobban kell a burján, aki azt felverte.” Somlay Artúr, vagy ahogy barátai hívták, Árgyél bősz melankóliával dörgi el a Toldi estéje részletét a Tér-idő kezdő taktusaként, és pár percen belül tisztán értjük már, hogy a színészlegenda itt – ahogy az nagy szereptalálkozásoknál lenni szokott – önmagáról beszél, a legőszintébb hangon, valaki más szavaival.

Azok a kora nyári hétvégék, amelyeken a legnépszerűbb sportág legnépszerűbb sorozatának döntőjét szokták rendezni, általában émelyítően és kikerülhetetlenül, reggeltől estig erről az eseményről szólnak.

Még mondja valaki, hogy a kortárs belterj – olykor – nem szórakoztató! Mindenféle alá- és fölé­rendeléseivel, -kérdezéseivel és -nyalásaival kifejezetten megmozgatja a rekeszizmokat, mellékesen pedig még a fanyalgók dolgát is megkönnyíti: azonnal saját karikatúrájaként lép színre, s innentől fogva nincs is más teendő, csak meg kell említeni.

Vannak témák, amiken nem fog az idő, és vannak helyzetek, melyek nem veszítik el az érdekességüket öt, tíz vagy huszonöt év után sem. Nem nagy felismerés, hogy a gyereknevelés biztosan ezek közé tartozik, az pedig már a rádiózás sajátossága, hogy minderről még műsort is lehet készíteni ennyi időn át.

A körülményeket tekintve némiképp meglepő, hogy a Class FM még nem adta fel, sőt úgy tűnik, komolyan gondolják, hogy van kiút abból a kátyúból, amibe az elmúlt hónapokban kisebb-nagyobb (inkább az utóbbi) külső segítséggel belekormányozták a csatornát.

Úgy tűnik, a Klubrádió és hallgatói komolyan gondolják, hogy érdemes az egyre nehezülő és egyre aránytalanabb körülmények és elvárások ellenére is kísérletet tenni arra a talán némiképp anakronisztikus, de a mai magyar közállapotoktól biztosan idegen dologra, amit független közszolgálati rádiózásnak hívnak.

Nagyjából három évvel ezelőtt írtunk már erről a műsorról (lásd: Önfelszámolók, Magyar Narancs, 2014. szeptember 18.), de hát annyi minden történt azóta, és nemcsak a Music FM háza táján, hanem egyáltalán a magyar rádiós piacon is, hogy gondoltuk, érdemes lenne újra belehallgatni, mi a helyzet az Önindítóban.

Valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik úgy hallgatják a Világképet, hogy ne tudnák már jó előre, mit fognak kapni, s ne éppen ezért választanák ezt a műsort a kínálatból. Az is, akit felháborít, és az is, akit felvillanyoz, már úgy ül le a készülék elé, hogy pontosan tudja, mi vár rá. Pedig hát sajtószemléről van szó, vagyis elvileg előbújhatnának meglepő elemek, ne adj’ isten az újdonság erejével ható információk, csakhogy az egész nyilván nem erről szól.

Ha hinni lehet az előzetes terveknek, a Klubrádió programstruktúrája jelentős átalakulás előtt áll, lesznek új műsorok, új műsorvezetők, és nagyjából minden eddig megszokott adásidő megváltozik.

Eddig sem voltak kétségeink, de itt az újabb bizonyíték: a közrádió műsor-ideológusai menthetetlenül rajta tartják ujjbegyüket a magyar külpolitika ütőerén.