Krusovszky Dénes

Kezdjük egy viszonylag földhözragadt közléssel: az MTVA csatornáit összefogó Médiaklikk nevű honlap megújult. Már me­gint.

Fene se gondolná első hallásra, de ez is hiánypótló műsor: az Élőben a városból 2.0-hoz fogható kísérletet nem ismerünk.

A napjaink Magyarországára eléggé jellemző történet úgy kezdődött, hogy volt egyszer egy Gazdasági Rádió, aminek 2014-ben, évtizednyi működés után a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elvette a frekvenciáját, és odaadta egy általa méltóbbnak tartott valakinek, aki ezt meg azt csinált vagy nem csinált vele, a lényeg, hogy a végén valahogy a simicskai kebeltől elidegenedő Gajdics Ottó és köre eszkábálta össze rajta a Karc FM-et.

Az utóbbi időben számos cikk, vita és workshop foglalkozott itthon a költészetfordítás problémájával, közelebbről azzal, hogy a fordított líra kiveszni látszik a hazai irodalmi és könyves piacról; a kiadók irtóznak tőle, a fordítók egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy versekkel szöszöljenek napokig, hetekig, a sporadikus folyóirat-publikációkból meg nem áll össze egységes kép a nemzetközi líra trendjeiről.

„Őszinte és szükséges tabudöntögetés a hazai cigány közösségek és a többségi társadalom közös jövőjéről.”

Ha valakinek kétségei vannak afelől, hogy a kortárs olimpiák az emberiség csúcsteljesítményei közé tartoznak, és abban sem abszolút biztos, hogy a Citius Altius Fortius hármas jelszó értelmes célt takar, az hátrányból indul, amikor egy olyan műsorba fut bele, aminek az az alapvetése, hogy az ötkarikás játékok mindenek fölött állnak.

Félreértés ne essék, nem az a baj a Kossuth rádió újhullámos világképével, hogy olykor-olykor misét közvetít (húsvét táján mondjuk igen embert próbáló sűrűségben), ez lényegében hozzátartozik a közszolgálatiság hagyományához – mifelénk így alakult.

Képzeljünk el egy országot, ahol a beköszöntő tavaszról nem az a legfeltűnőbb mondanivalója a közmédiának, hogy a jó időtől tulajdonképpen félni kell, mert a népvándorlók, ha nem fáznak, gyorsabban mozognak.

A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük. Mindenki szereti, de senki nem veszi igazán komolyan. Talán érdemes végiggondolni, hogy mi is ez az egész, kinek szól, miről és miért.

A friss nézőszámokból úgy tűnik, ismét elég kevesen vették észre, hogy elrajtolt az NB I. tavaszi szezonja. Igaz, amióta nemcsak a stadionokban, de, mondjuk, a Nemzeti Választási Iroda előterében is össze lehet futni a labdarúgás elkötelezett híveivel, talán ezeknek a lehangoló statisztikáknak is egyre kevésbé van vagy lesz jelentősége. Mint ahogy bármi másnak sem. A körülmények tehát, melyek között meg kéne látni a foci igaz és érintetlen csodáját, hogy is mondjuk, nem a legideálisabbak.

Ez a nap is eljött végre.

„Minden igaz, meg persze az ellenkezője is, de azért főleg minden” – habár ez a mottó Kemény István Kedves Ismeretlen című, a ’80-as évekről szóló (melegen ajánlott) regénye előtt áll eredetileg, kicsit megint olyan időket élünk, hogy bármi elé (mellé, felé) oda lehetne írni. Sőt oda is kéne. Boltajtóba, metróaluljáróba, autópálya széli óriásplakátra, gyors telepítésű drótakadályra, hogy még egyszer ki ne mehessen a fejünkből.