Mérő László

Ha a Mona Lisát ellopják, az semmit sem von le a festmény esztétikai értékéből.

A dohányzás elleni harc

A híres orvosprofesszor lánya egyszer kapott valami csúnya bõrfertõzést. A professzor természetesen elküldte a legjobb bõrspecialistákhoz, egyik a másik után kezelte a lányt a tekintélyes kolléga gyerekének kijáró maximális mûgonddal. Hónapok teltek el, de a fertõzés csak nem akart elmúlni. Ekkor a professzor jogász bátyja feltett egy váratlan kérdést: Figyelj, mit mondanál a kislánynak, ha Zalában lennél körorvos? Egyszerû kérdésre egyszerû válasz: borogassa kamillával. Három nap múlva kutya baja sem volt a lánynak.

Az 1990-es évek elején a Playboy riportere megkérdezte Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot, hogy szerinte miért van oly sok zseniális orosz sakkozó. Kaszparov elõször is kikérte magának, hogy õ orosz. Azerbajdzsánban született, félig örmény, félig zsidó - legfeljebb szovjet, de semmiképp sem orosz. A riporter udvariasan bocsánatot kért, és ismét feltette a kérdést: Miért van ilyen sok zseniális szovjet sakkozó? Kaszparov válasza: Mit lehet itt kérem csinálni?

Akkoriban még örökkévalónak látszott a berlini fal, és nyaranként felbukkantak ifjúkorom városi legendái, az endékás csajok. A keletnémetek nem sokfelé utazhattak, így közülük sokan minket választottak egy kis könnyed nyári szórakozásra egy idegen országban. Mint minden városi legendának, az endékás lányokról szólóknak is van némi igazságmagja. Haraszti Miklós (akit ma médiapolitikusként ismerünk, de akkoriban kiválóan induló költő volt) például így írt: "Gyanús szabású orrom, / e történelmi végzet, / mint színmagyar ereklye, / most hódítást tetézett."

Néhány éve megkeresett egy holland kultúrantropológus lány, aki Magyarországon gyûjtögetett adatokat a doktori értekezéséhez. Ma már a kultúrantropológia nem feltétlenül csak távoli, egzotikus népek szokásait, kultúráját vizsgálja, található épp elég érdekesség a saját házunk táján is. Ez a doktorandusz egy közepesen egzotikus témát választott: a magyarországi vállalkozók szokásait a rendszerváltás után. Engem is mint cégvezetõt talált meg, nem mint egyetemi embert.

1998 óta létezik a Nagy Testvér Díj (Big Brother Award), amelyet ma már 17 országban osztanak ki évente azoknak, akik abban az évben legtöbbet tettek az emberek magánszférájának megsértéséért. 2001 óta Magyarországon is kiadják ezt a díjat, nemrég volt a negyedik díjkiosztó. Ebben az évben a közönségdíjat Péterfalvi Attila, a Magyar Köztársaság adatvédelmi biztosa kapta.

Amikor Amerikába fejlesztettünk játékprogramokat, elõször is mindenféle terveket kellett készítenünk. Például meg kellett becsülni, hogy melyik munkafázis hány munkaórát igényel majd a programozóktól, a grafikusoktól, a zenészektõl, a teszterektõl és így tovább. Ha nem volt ilyen terv, vagy feltûnõen szakszerûtlen volt, eleve nem kaphattuk meg a munkát, akkor sem, ha sokkal olcsóbban elvállaltuk, mint más, és korábban már bebizonyítottuk, hogy kiváló minõségben meg tudunk csinálni ilyesfajta programokat.

Petri György, a mélyen liberális gondolkodású költõ nem volt valami nagy véleménnyel arról, amit az elõzõ rendszerben liberalizmusnak neveztek: "Ha a seggünkbe nem csizmával rúgtak: / azt tiszteltük volt liberalizmusnak. / Ha virágnyelven küldtek el a francba: / a Repression átment Toleranz-ba."

A játék lényege, hogy nem létfontosságú tevékenység. Azokat a tevékenységeket tekintjük játéknak, amelyeknek a létfenntartáshoz nincs közük, amelyeket csakis önmagukért végzünk. A játszás önmagában hordja a jutalmát, az örömöt, amit közben érzünk. A játékot nem lehet külsõ jutalommal serkenteni. Majmok például szívesen játszanak építõkockákkal, de ha banánnal jutalmazzák a sikert, hamar abbahagyják a játékot.

A globalizációtól sokan azért félnek, mert úgy érzik, megszünteti a helyi specialitásokat, mindazt, ami szûkebb környezetünket otthonossá és barátságossá teszi számunkra. De a globalizáció elkerülhetetlenül felerõsít ezzel szögesen ellentétes folyamatokat is. Ennek felismerése vezetett a globalizáció és a lokalizáció kombinálásával egy furcsa szó, a glokalizáció megalkotásához.

A 21. század elsõ éveire sikerrel teljesült a Human Genome Project elnevezésû hatalmas nemzetközi tudományos vállalkozás. Elkészült az ember géntérképe, most már ismerjük az emberi DNS-ben a nukleotidok sorrendjét. Kisebb fehér foltok még maradtak ugyan, de ezek az összképen már nemigen fognak változtatni. Elõbb-utóbb ezek is ki fognak tisztulni, és ami még fontosabb: el fog készülni a lehetséges változatok térképe is. Elõttünk van az a sok száz ezer oldalas könyv, amely elvileg választ ad az emberrel kapcsolatos minden kérdésre.