A probléma csak az, hogy ennek a könyvnek a nagy részét senki sem érti. Nézhetjük persze optimistán is a könyvet (nem félig üres a pohár, hanem félig tele van), és akkor büszkén állapíthatjuk meg, hogy a könyvbõl egész sorokat, sõt itt-ott teljes bekezdéseket is értünk. Már ennyi is óriási horderejû technikai megoldásokat alapozott meg, például nagyon sokféle kellemetlen betegség gyógyíthatóvá vált vagy válik a közeljövõben.
A legalapvetõbb kérdésekre azonban egyelõre még csak nem is sejtjük, merrefelé lehet a könyvben a válasz. Min múlik a matematikai vagy a zenei tehetség? Hol szerepel a könyvben a testalkatunk, a testmagasságunk? Ezek mind többé-kevésbé öröklött tulajdonságok, így valahol ezekrõl is szólnia kell ennek a könyvnek, de egyelõre sejtelmünk sincs róla, merrefelé keressük benne ezeket a témákat.
A humán genom felderítése voltaképpen nem az ember mûködésének megfejtését, hanem a Nagy Rejtvénykönyv elkészítését jelentette. Ezzel az emberiség feladta magának a következõ néhány évszázad (de lehet, hogy évezred) legfogósabb rejtvényeit. A könyv megvan ugyan, de ez így csak nyers betûhalmaz. Sok helyen annyit már tudunk, hová kell a szóközöket elhelyeznünk ahhoz, hogy a könyvben értelmes szavakat olvashassunk, de vannak a könyvnek teljesen homályos, egyelõre tökéletesen értelmezhetetlen részei is.
A tartalomjegyzék elkészítése valószínûleg nagyon nagy munka lesz még akkor is, ha elsõre beérjük egy meglehetõsen vázlatos változattal. Ez a tartalomjegyzék nem sima felsorolás lesz, hogy ez itt van, az meg ott. Az már látszik, hogy a legérdekesebb címszavakhoz tartozó anyagok mindegyike rengeteg helyre szétszórva szerepel a könyvben. Jó néhány Nobel-díjat fognak kiosztani olyanoknak, akiknek sikerül egy-egy értelmes megfejtést összeállítani.
Sokáig az volt a biológusok elképzelése, hogy a gének nagyon egyszerû módon, a fehérjéken keresztül, a genetikai kód segítségével kódolják az élõlényeket. A humán genom megfejtése lényegében ezeknek a géneknek az azonosítását jelentette. De ma már tudjuk, hogy ez még távolról sem a teljes megfejtés. A DNS-nek rengeteg olyan szakasza van, amely nem kódol fehérjét. Korábban azt hitték, hogy ezek afféle "blabla" szakaszok, amelyek az evolúció során elveszítették a szerepüket, s így a tartalomjegyzékben elég, ha három ponttal jelöljük õket. Ma azonban már biztosak lehetünk abban, hogy a DNS ilyen "néma" szakaszainak is sokszor fontos funkciója van, noha még nemigen tudjuk, mit csinálnak, és azt miképpen kódolják. Fogalmunk sincs, hogy a könyv tartalomjegyzékében ezek a szakaszok milyen címszóval szerepeljenek, ha egyszer a "blabla" címszó nem fogadható el.
Minden élõlény esetében a DNS tartalmazza az élõlény felépítéséhez és mûködtetéséhez szükséges összes fehérjének a kódját. Emellett tartalmaz még további, ma még ismeretlen dolgokat ismeretlen módon kódoló egységeket. Így vagy úgy, de a DNS tartalmaz minden információt, ami az adott lény felépítéséhez szükséges. Ez jelenlegi biológiai ismereteink szerint így van, és mégsem teljesen igaz. Ugyanis a DNS-ben tárolt információból önmagában még nem következik sem az élõlény felépítése, sem pedig a mûködése. Ha egy idegen civilizáció csakis a DNS-ben tartalmazott kódot kapja meg, abból még nem fogja tudni kikövetkeztetni a kódolt lény tulajdonságait - például hogy hány lába van, vagy hogy képes-e repülni.
A DNS-ben kódolt fehérjék csak bizonyos körülmények között fogják az élõlényt felépíteni, csak ott, ahol a DNS-ben nem kódolt, de a lény felépítéséhez szükséges feltételek fennállnak. Ezek a feltételek lehetnek teljesen helyiek, mint például a levegõ hõmérséklete vagy páratartalma, és lehetnek globálisak az egész Földön, mint például a gravitáció. Fogalmunk sincs róla, miféle feltételek fennállása szükséges ahhoz, hogy egy DNS által kódolt lény valóban olyanra fejlõdjön ki, mint amilyennek ismerjük. E feltételek nagy részét ugyanis magától értetõdõnek vesszük.
Például ha nem lenne gravitáció, vagy legalábbis a konkrét értéke nagyon eltérne a földi 9,81 m/s2-tõl, akkor a lábunk szerkezete egészen másmilyenre alakulna. Ezért kell az ûrhajósokat, akik hosszú idõt töltenek a súlytalanság állapotában, folyamatosan különféle tornagyakorlatokkal terhelni. Különben a Földre való visszatérés után eltörne a combcsontjuk, mert a combcsont nagyon gyorsan alkalmazkodik a gravitáció hiányához. Elképzelhetõ, hogy ha egy megtermékenyített petesejtbõl egy ûrhajóban (vagy mondjuk a Holdon) alakulna ki az élõlény, nem annyi lába lenne, mint itt a Földön, de ha annyi is lenne, azok majdnem biztosan másmilyenek lennének.
A DNS mûködésében talán az a legcsodálatosabb, hogy minden információt tartalmaz, amire szükség van az élõlény felépítéséhez, és semmi olyan információt nem tartalmaz, amit a környezet úgyis meghatároz. Amit a DNS-beli információ nem tartalmaz, az is feltétlenül szükséges lehet az élõlény létrejöttéhez, de az egy adott környezetben magától, minden külön intézkedés nélkül is teljesül. Kár is lenne rá szót vesztegetni a Nagy Rejtvénykönyvben, bár ez az esztétikai szempont aligha játszott szerepet e könyv létrejöttében. De ezeket a külsõ feltételeket különben sem lehetne azon a nyelven leírni, amelyen ez a könyv íródott. Amit nem biológiai mechanizmusok szabályoznak, hanem például fizikai, kémiai vagy akár pszichológiai törvények, arról a DNS nem szól. Az ember géntérképe nem tartalmazza például a szerelem képletét.
