mi a kotta

"Odaadnám Bach összes Brandenburgi versenyét Massenet Manonjáért, s azt gondolnám, hogy jó vásárt csináltam" - fogalmazta meg frappírozóan merész nézetét az alig pár hete e rovatban emlegetett Sir Thomas Beecham, s mi most, a hét végén ellenőrizhetjük az angol karmesterlegenda esztétikai szemmértékét.

"Ki térképről lett tengerész, / Az kapitánynak semmi" - üzeni nekünk az élet megannyi területén, így a szárazföldön is jól kamatoztatható, praktikus igazságot A politikus csizmadia XVIII. századi szerzője, Ludwig Holberg báró, aki irodalmi munkásságával egyszerre két kultúra és két nemzet jogos büszkeségévé vált.

Beecham's Pills - ez volt a neve Nagy-Britannia egyik legkedveltebb hashajtó szerének, amely az 1840-es évektől vagy jó másfél évszázadon át könnyítette meg az angolszász világ anyagcseréjét, hála Thomas Beecham kémikus és üzletember gyömbér- és aloéalapú találmányának.

"Nincs semmi munkám: tökéletesen kitakarítottam mindent! Kérem hát: költsön valamit. Akár egy 'második Rózsalovagot', ha jobb ötlete nincs. Legrosszabb esetben valami hézagpótlót - egyfelvonásos darabot -, hogy a fantáziám be ne rozsdásodjon."

A 143. zsoltár fenti szavaival indul Johann Sebastian Bach egyik legcsodálatosabb kantátája, a 105-ös sorszámú, amely lipcsei működésének első esztendejében, egészen pontosan 1723. július 25-én hangzott fel legelőször - míg a számunkra legközelebb a Budapesti Fesztiválzenekar három koncertjén válik majd elérhetővé (Nemzeti Hangversenyterem, március 10. és 12., háromnegyed nyolc, ill. 11., fél négy).

Megdelejezve - magyarán szólva így mondanánk az ajánlónk e heti címéül választott állapotot, amely azonban fenti formájában egyszerre idézi az orvos- és a zenetörténet XVIII. századi nagyfejezeteit. Merthogy a névadó, Franz Anton Mesmer orvos volt és mecénás, s mindkét szerepében jócskán kiérdemelte a tartós hírnevet.

"Ki érthet meg bármilyen jelenséget, ha az nincsen alaposan beágyazva fejlődésének menetébe egészen napjainkig? A legnagyobb dolog az volt számomra, hogy Felix készségesen bemutatta ezt a haladást: Bach korával kezdte, majd Haydnt, Mozartot és Gluckot keltette életre, elmagyarázta az újabb korok nagy mestereinek technikáját, és végül saját kompozícióival zárta a sort."

"A hosszú, keskeny utcát, melyen rengeteg ember hullámzik ide-oda, nem lehet áttekinteni; alig lehet kivenni valamit a tülekvésben, amit a szem megragadhat. A mozgás egyforma, a lárma fülsiketítő, a nap vége nem elégít ki.

A fentebb címül választott korholást a női ruhába bújt Latabár Kálmán hajtogatja, méghozzá hoszszan-hosszan elnyújtott á hanggal az Egy szoknya, egy nadrág című klasszikus filmvígjátékban, szélhámos széptevőjét, az erősen piknikus alkatú Mihályi Ernőt leckéztetve. A férfiakkal ugyanis csak a baj meg a gond van, pláne akkor, ha basszbariton hangfekvésben énekelnek az operaszínpadon, amint erről ezen a hét végén a világraszóló Bryn Terfel budapesti debütálását végigtapsolva is újfent meggyőződhetünk.

Különös táj a lelked: nagy csapat álarcos vendég jár táncolva benne; lantot vernek, de köntösük alatt a bolond szív mintha szomorú lenne.

"Véleményem szerint egy versenymű zenéje lehet vidám és csillogó, nem kell mindenáron mélységre vagy drámai hatásra törekednie..." - fogalmazott G-dúr zongoraversenyéről szólván Maurice Ravel, aki egy helyütt arról is megemlékezett, hogy "a koncert nyitótémája egy vonaton jutott az eszembe, Oxford és London között félúton".