mi a kotta?

Menjünk ki a szőlőhegyre!

  • mi a kotta
  • 2012. február 26.

Zene

Különös táj a lelked: nagy csapat álarcos vendég jár táncolva benne; lantot vernek, de köntösük alatt a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!

De nem hiszik, amit a száj dalol,

s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,

melyben álom száll a madárra halkan,

s vadul felsírnak a szökőkutak,

a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

Paul Verlaine Holdfény című verse, melyet Szabó Lőrinc fordításában idéztünk, korántsem a személyes sajtómunkási melankólia okán szerepel az e heti ajánló élén, hanem koncertéleti aktualitásának hála. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok szombati programját (MTA Díszterem, január 28., hét óra) ugyanis a pedagógusként is oly nagy hatású Gabriel Fauré nyitánya, a Maszkok és bergamaszkok indítja majd, s ez a kései remekmű többszörösen is összetartozik Verlaine költeményével. A gáláns hangulatú, s ez alkalommal Csaba Péter karmesteri intésére elénk kellemkedő Fauré-darab ugyanis már a címét is az idézett vers második sorából kölcsönözte ("masques et bergamasques"), ami egyébiránt annál is kevésbé meglepő, hiszen a nyitány egyik tétele eredetileg zongorakíséretes dal volt: éppenséggel a Clair de lune hangulatos megzenésítése.

S ha már dallal és irodalommal kezdtük, hát folytassuk is így, s hozzá váltig a természet kultúrtájain barangolva: "Gyere kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát kinn a tanyákon! / Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel." Ez bizony már a Bölcs Salamon királynak tulajdonított Énekek éneke, amelynek citált soraival indul a spanyol reneszánsz zeneszerző, Sebastián de Vivanco motettája és egyszersmind az újólag Budapestre látogató Chanticleer énekegyüttes Love Story című összeállítása is (Nemzeti Hangversenyterem, január 29., fél nyolc). A derűs kaliforniai mesterdalnokok a szerelemtörténet hangzó antológiáját összeválogatva a középkortól egészen napjainkig, az angolszász kortárs zenéig és a popslágerekig is eljutottak, s világszerte kedvvel fogadott összeállításuk - Pozsony és Bécs között megállva - bizonnyal nálunk sem téveszt majd hatást.

Mindazonáltal a hét vége legfőként a sorban immár huszonnegyedik Mini-Fesztiválé lesz, mely rendezvénysorozat három nap alatt négy remek koncertet ígér. A legizgalmasabbnak előzetesen talán a Miskolci Szimfonikus Zenekar vasárnap esti hangversenye tetszik (Fesztivál Színház, január 29., fél nyolc), ahol is a fesztivált életre hívó Durkó Zsolt 1964-es B-A-C-H epizódjainak megszólaltatása mellett két ősbemutatóra (egy Olsvay Endrétől és egy Sugár Miklóstól), valamint Gyöngyösi Levente 2. szimfóniájának koncerttermi premierjére is sor kerül majd.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.