Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.
Paul Verlaine Holdfény című verse, melyet Szabó Lőrinc fordításában idéztünk, korántsem a személyes sajtómunkási melankólia okán szerepel az e heti ajánló élén, hanem koncertéleti aktualitásának hála. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok szombati programját (MTA Díszterem, január 28., hét óra) ugyanis a pedagógusként is oly nagy hatású Gabriel Fauré nyitánya, a Maszkok és bergamaszkok indítja majd, s ez a kései remekmű többszörösen is összetartozik Verlaine költeményével. A gáláns hangulatú, s ez alkalommal Csaba Péter karmesteri intésére elénk kellemkedő Fauré-darab ugyanis már a címét is az idézett vers második sorából kölcsönözte ("masques et bergamasques"), ami egyébiránt annál is kevésbé meglepő, hiszen a nyitány egyik tétele eredetileg zongorakíséretes dal volt: éppenséggel a Clair de lune hangulatos megzenésítése.
S ha már dallal és irodalommal kezdtük, hát folytassuk is így, s hozzá váltig a természet kultúrtájain barangolva: "Gyere kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát kinn a tanyákon! / Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel." Ez bizony már a Bölcs Salamon királynak tulajdonított Énekek éneke, amelynek citált soraival indul a spanyol reneszánsz zeneszerző, Sebastián de Vivanco motettája és egyszersmind az újólag Budapestre látogató Chanticleer énekegyüttes Love Story című összeállítása is (Nemzeti Hangversenyterem, január 29., fél nyolc). A derűs kaliforniai mesterdalnokok a szerelemtörténet hangzó antológiáját összeválogatva a középkortól egészen napjainkig, az angolszász kortárs zenéig és a popslágerekig is eljutottak, s világszerte kedvvel fogadott összeállításuk - Pozsony és Bécs között megállva - bizonnyal nálunk sem téveszt majd hatást.
Mindazonáltal a hét vége legfőként a sorban immár huszonnegyedik Mini-Fesztiválé lesz, mely rendezvénysorozat három nap alatt négy remek koncertet ígér. A legizgalmasabbnak előzetesen talán a Miskolci Szimfonikus Zenekar vasárnap esti hangversenye tetszik (Fesztivál Színház, január 29., fél nyolc), ahol is a fesztivált életre hívó Durkó Zsolt 1964-es B-A-C-H epizódjainak megszólaltatása mellett két ősbemutatóra (egy Olsvay Endrétől és egy Sugár Miklóstól), valamint Gyöngyösi Levente 2. szimfóniájának koncerttermi premierjére is sor kerül majd.
