mi a kotta?

Rontom-bontom

  • mi a kotta
  • 2012. március 11.

Zene

"A hosszú, keskeny utcát, melyen rengeteg ember hullámzik ide-oda, nem lehet áttekinteni; alig lehet kivenni valamit a tülekvésben, amit a szem megragadhat. A mozgás egyforma, a lárma fülsiketítő, a nap vége nem elégít ki.

[...] Egy pillanatra mintha megszűnnék a különbség nagyok és kicsinyek közt: minden közel kerül egymáshoz, mindenki könnyedén veszi, ami az útjába kerül, s a kölcsönös szabadságot és szemtelenséget általános jókedv tartja egyensúlyban. Ezekben a napokban a római még manapság is annak örül, hogy Krisztus születése a szaturnáliákat és kiváltságaikat legföljebb csak pár héttel odább halasztotta, de megsemmisíteni nem tudta..." A XVIII. század végén, egy esztendővel a nagy francia forradalom kitörése előtt jellemezte ekképp az Itáliát járó Johann Wolfgang Goethe a római karnevált, s valami egészen hasonlóhoz nekünk is lehet szerencsénk a farsang közeli napjain. Merthogy két estére ellátogat hozzánk a régizenés mozgalom egyik kiváló francia együttese, az összművészeti törekvésekkel kacérkodó Le Poéme Harmonique, méghozzá Barokk karnevál című nagy sikerű műsorával, amely éppenséggel az Örök Város ünnepének megérzékítésére vállalkozik - zenével, énekszóval, tánccal és némi cirkuszművészettel (Fesztivál Színház, február 12. és 13., hét óra). A felszabadító nevetés, a szabados jókedv és a "rendhagyás" nagy európai ünnepét a XVII. század első feléről idézi majd elénk a roueni székhelyű formáció, s a francia kultúrkörből érkezik hozzánk a "rontom-bontom" e heti másik példája is, Maurice Ravel A gyermek és a varázslat című egyfelvonásosa. A gyermeki komiszságot és a tárgyak bosszúját jelenetező meseopera a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Kocsis Zoltán koncertjének második felét alkotja majd, míg a csütörtök este első részét CsajkovszkijHegedűversenye fogja kiadni, a zenekarhoz immár ismerősként visszatérő, moldovai születésű világjáró, Patricia Kopatchinskaja szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, február 16., fél nyolc). Gyermekjelenetek amúgy a hét másik jelentős vendégművészének hangversenyén is előkerülnek, hiszen A Zongoraelnevezésű sorozat esedékes estjén a kiváló Richard Goode Schumann ismert darabjával lát majd a muzsikáláshoz, hogy a második részben azután csupa Chopin-művel andalítson (Nemzeti Hangversenyterem, február 15., fél nyolc).

"Csöndben ne lépj az éjszakába át,

Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.

Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág."

E szakasszal kezdődik - Nagy László fordításában - Dylan Thomas egyik utolsó verse, amelynek citálását Kocsis Zoltán e heti fellépése teszi lehetővé számunkra, merthogy az UMZE keddi koncertjén elhangzik Stravinsky 1954-es In memoriam Dylan Thomas című kompozíciója is, megidézve a zseniális walesi költő és szeszivó emlékét (Fesztivál Színház, február 14., fél nyolc). S valamiképp ehhez a hangulathoz csapható a hét végi MET-közvetítés is, amely lezárja Wagner és Robert Lepageoly látványos Ringjét: Az istenek alkonya, ahol is Deborah Voigt lángcsóvával a kezében közelít majd felénk és a Walhallához (Fesztivál Színház, február 11., hat óra).

Neked ajánljuk