mi a kotta?

Rontom-bontom

  • mi a kotta
  • 2012. március 11.

Zene

"A hosszú, keskeny utcát, melyen rengeteg ember hullámzik ide-oda, nem lehet áttekinteni; alig lehet kivenni valamit a tülekvésben, amit a szem megragadhat. A mozgás egyforma, a lárma fülsiketítő, a nap vége nem elégít ki.

[...] Egy pillanatra mintha megszűnnék a különbség nagyok és kicsinyek közt: minden közel kerül egymáshoz, mindenki könnyedén veszi, ami az útjába kerül, s a kölcsönös szabadságot és szemtelenséget általános jókedv tartja egyensúlyban. Ezekben a napokban a római még manapság is annak örül, hogy Krisztus születése a szaturnáliákat és kiváltságaikat legföljebb csak pár héttel odább halasztotta, de megsemmisíteni nem tudta..." A XVIII. század végén, egy esztendővel a nagy francia forradalom kitörése előtt jellemezte ekképp az Itáliát járó Johann Wolfgang Goethe a római karnevált, s valami egészen hasonlóhoz nekünk is lehet szerencsénk a farsang közeli napjain. Merthogy két estére ellátogat hozzánk a régizenés mozgalom egyik kiváló francia együttese, az összművészeti törekvésekkel kacérkodó Le Poéme Harmonique, méghozzá Barokk karnevál című nagy sikerű műsorával, amely éppenséggel az Örök Város ünnepének megérzékítésére vállalkozik - zenével, énekszóval, tánccal és némi cirkuszművészettel (Fesztivál Színház, február 12. és 13., hét óra). A felszabadító nevetés, a szabados jókedv és a "rendhagyás" nagy európai ünnepét a XVII. század első feléről idézi majd elénk a roueni székhelyű formáció, s a francia kultúrkörből érkezik hozzánk a "rontom-bontom" e heti másik példája is, Maurice Ravel A gyermek és a varázslat című egyfelvonásosa. A gyermeki komiszságot és a tárgyak bosszúját jelenetező meseopera a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Kocsis Zoltán koncertjének második felét alkotja majd, míg a csütörtök este első részét CsajkovszkijHegedűversenye fogja kiadni, a zenekarhoz immár ismerősként visszatérő, moldovai születésű világjáró, Patricia Kopatchinskaja szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, február 16., fél nyolc). Gyermekjelenetek amúgy a hét másik jelentős vendégművészének hangversenyén is előkerülnek, hiszen A Zongoraelnevezésű sorozat esedékes estjén a kiváló Richard Goode Schumann ismert darabjával lát majd a muzsikáláshoz, hogy a második részben azután csupa Chopin-művel andalítson (Nemzeti Hangversenyterem, február 15., fél nyolc).

"Csöndben ne lépj az éjszakába át,

Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.

Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág."

E szakasszal kezdődik - Nagy László fordításában - Dylan Thomas egyik utolsó verse, amelynek citálását Kocsis Zoltán e heti fellépése teszi lehetővé számunkra, merthogy az UMZE keddi koncertjén elhangzik Stravinsky 1954-es In memoriam Dylan Thomas című kompozíciója is, megidézve a zseniális walesi költő és szeszivó emlékét (Fesztivál Színház, február 14., fél nyolc). S valamiképp ehhez a hangulathoz csapható a hét végi MET-közvetítés is, amely lezárja Wagner és Robert Lepageoly látványos Ringjét: Az istenek alkonya, ahol is Deborah Voigt lángcsóvával a kezében közelít majd felénk és a Walhallához (Fesztivál Színház, február 11., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?