mi a kotta?

Rosszaság!

  • mi a kotta
  • 2012. március 2.

Zene

A fentebb címül választott korholást a női ruhába bújt Latabár Kálmán hajtogatja, méghozzá hoszszan-hosszan elnyújtott á hanggal az Egy szoknya, egy nadrág című klasszikus filmvígjátékban, szélhámos széptevőjét, az erősen piknikus alkatú Mihályi Ernőt leckéztetve. A férfiakkal ugyanis csak a baj meg a gond van, pláne akkor, ha basszbariton hangfekvésben énekelnek az operaszínpadon, amint erről ezen a hét végén a világraszóló Bryn Terfel budapesti debütálását végigtapsolva is újfent meggyőződhetünk.

Merthogy a bámulnivaló walesi énekes Rosszfiúk című - lemezfelvételről már ismerős - áriaválogatásával érkezik el körünkbe: csupa olyan figurát megidézvén, akik mindahányan megátalkodott rosszaságok (Nemzeti Hangversenyterem, február 4., fél nyolc). Akad köztük kedvesen ámító csibész, mint a csodadoktor Dulcamara, de megszólalnak az ördöggel szövetkező gonoszok is, mint amilyen a Bűvös vadász elkárhozott lelkű fővadásza, Gáspár. Mi több, még maga az ördögök elölülője, Mefisztó is áriázáshoz fog látni, ráadásul mindjárt két operából, a Faustból, illetve Boito Mefistofeléjéből előugorva. (Apropó: ez utóbbi dalmű Kovalik Balázs által rendezett előadását a napokban többször is újólag műsorán szerepelteti majd az operaház.)

A civilben éppenséggel nagy-, sőt nemes szívű világsztár, a pazar humorú Bryn Terfel áriaestjén egyébiránt Sporting Life, a Porgy és Bess aljas drogdílere is elénk kerül, hogy elénekelje slágerszámát ("It ain't necessarily so"), s a komponista, Gershwin említésével már át is evickélhetünk a hétforduló két operaházi koncertjéhez. AFilharmóniai Társaság két esedékes bérleti hangversenyét (február 5., tizenegy óra, ill. február 6., fél nyolc) ugyanis Gershwin Kubai nyitánya indítja, megteremtve a kellően oldott alaphangulatot a "Farsang az Operában - latin karnevál" című program számára. Az eredetileg még Rumba nevezet alatt bemutatott koncertnyitány nyomában, mely alkotást a zeneszerző 1932 februárjában megejtett kéthetes karibi vakációja inspirált, Ottorino Respighi négy esztendővel korábbi latin-amerikai úti élményei, a Brazil impressziók hangzanak majd fel Héja Domonkos vezénylete alatt. Brazília amúgy a koncert egy másik európai komponistájára, Darius Milhaud-ra is komoly hatást gyakorolt, miután a fiatalember a tízes évek közepén a Brazíliába delegált francia nagykövet, egy bizonyos Paul Claudel titkáraként működött.

A nagy katolikus irodalmár, valamint az Ökör a háztetőn derűs szerzőjének neve már át is vezethet minket e heti ajánlónk utolsó, franciás tematikájú koncertjéhez, amely a Rádió Márványtermében hangzik fel jövő csütörtökön (február 9., hat óra). A Jandó Jenőt és a fuvolista Drahos Bélát is felléptető kamarakoncert meghirdetett programján a Milhaud-val együtt a Hatok csoportjába tartozó Francis Poulenc és a múlt héten emlegetett Gabriel Fauré egy-egy műve is ott szerepel, ám a muzsikaszó javát éppenséggel a 2012-es esztendő nagy ünnepeltjének, Claude Debussy kompozícióinak szentelik majd kiváló előadóművészeink.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.