mi a kotta?

Hôtel de Transylvanie

  • mi a kotta
  • 2012. május 5.

Zene

"Odaadnám Bach összes Brandenburgi versenyét Massenet Manonjáért, s azt gondolnám, hogy jó vásárt csináltam" - fogalmazta meg frappírozóan merész nézetét az alig pár hete e rovatban emlegetett Sir Thomas Beecham, s mi most, a hét végén ellenőrizhetjük az angol karmesterlegenda esztétikai szemmértékét.

Hiszen a Metropolitan Opera esedékes HD-közvetítése az 1884-es Massenet-operát ígéri, amely egykoron homályba takarta Auber azonos témájú művét, hogy utóbb aztán maga kerüljön tartósan Puccini Manon Lescaut-jának árnyékába (Fesztivál Színház, április 7., hat óra). A mindig izgalmas Anna Netrebko fog domborítani a címszerepben, a feltörekvő lengyel tenor, Piotr Beczala pedig annak a Des Grieux lovagnak a szólamát énekli majd, aki az opera teljes negyedik felvonását a párizsi Hôtel de Transylvanie egyik kártyaszobájában tölti. (E heti képünkön ők ketten láthatók.) A Rákóczi-emigráció franciaországi szakaszának nem éppen a legdicsőbb mozzanata volt e hosszú emlékű kártya- és bűnbarlang fölállítása, amelyről így írt Prévost abbé alapművének elbeszélője, a Manonért mindent hazardírozó lovag: "Az Hôtel de Transylvanie volt kiszemelve működésem főszínhelyéül, ahol fáraó-bank volt az egyik teremben, a mellette levő szobákban pedig más kártya- és kockajátékok. Ez a telep R. hercegnek jövedelmezett, ki akkor Clagnyban lakott; megbízottainak nagy része társaságunkhoz tartozott."

A két lapszámunk közé eső koncertprogram amúgy Prokofjevvel indul, és ővele is fog zárulni. A svájci zeneszerző-karmestert, Matthias Bamertet vendégelő Nemzeti Filharmonikus Zenekar ugyanis a Rómeó és Júlia szvittel nyitja majd pénteki koncertjét, méghozzá az idén hetvenesztendős dirigens változatában, amely Prokofjev három szvitjének különböző tételeiből állt össze (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 6., fél nyolc). Merthogy a Szovjetunióba visszacsalogatott zeneszerző összesen három zenekari szvitet, valamint egy zongoraciklust állított össze balettzenéjéből, amelyet a megrendelő, a moszkvai Bolsoj 1936-ban "túl bonyolultnak" talált. Szergej Szergejevics életének pár esztendővel későbbi, ám nem kevésbé feszült szakaszát idézi a MÁV Szimfonikus Zenekar jövő csütörtöki hangversenye, melynek utolsó száma az 1947-es, sötét színekben játszó 6., esz-moll szimfónia lesz (Olasz Kultúrintézet, április 12., hét óra). A Kesselyák Gergely által elvezényelendő programon felhangzik még az ugyancsak nehéz életű Sosztakovics 2. jazz-szvitje, valamint - Giampiero Sobrino szólójával - Aaron Copland Klarinétversenye 1948-ból, abból az évből, amikor mindkét szovjet-orosz komponistára lecsapott a formalizmus elleni küzdelem engesztelhetetlen élharcosa, Andrej Zsdanov.

S végezetül, amivel voltaképpen kezdenünk kellett volna: szerdán újra zongoraestet ad Budapesten a népszerű Fazil Say (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 11., fél nyolc). Prokofjev persze a török muzsikus programján is ott szerepel majd: a Sztálin-díjjal jutalmazott csodálatos 7. zongoraszonáta révén, a hatvanéves Generalisszimuszt köszöntő kantáta, a Zdravica szomszédságából.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.