Orvosként "az állati gyógydelejesség tana", vagyis az animális magnetizmus kifejlesztésével szerzett - még tévedéseivel együtt is - jelentékeny érdemeket. Maga Mesmer, aki főképp hisztérikus betegek kezelése terén ért el látványos eredményeket, imigyen foglalta össze a magnetizmus lényegét: "Egy, az egész világegyetemet átható, a tenger dagályához és apályához hasonlóan hullámzó folyadék összekapcsolja egymással az égitesteket, amelyek ily módon befolyást gyakorolnak az élőlények összes részeire, nevezetesen az idegrendszerre, és képesek fokozni vagy csökkenteni az anyagnak és a szerves testeknek tulajdonságait... Ez közvetlenül meggyógyítja az öszszes idegbetegségeket, közvetve pedig minden más betegséget is..."
Számunkra azonban most érdekesebb az, hogy a legendás delejezőnek szerep jutott Mozart életében is, hiszen a hagyomány szerint 1768-ban Mesmernél mutatták be a 12 esztendős csoda Bastien és Bastienne című operácskáját. (S utóbb mellesleg a Cos fan tuttéba is került egy mesmerizáló jelenet, gunyorosan megörökítve a kor gyógykezelési divatját.) Nos, a mindössze háromszereplős gyermekded daljáték vasárnap kora délután a Fesztivál Színházban települ majd színpadra, a nagy tehetségűPhilipp György rendezésében és vezénylete alatt (február 26., fél kettő). Az előadás mindazonáltal nem egymagában vonzza a Mozart hatása alatt álló közönséget a Művészetek Palotájába a hét utolsó napján, hiszen a Fesztiválzenekar és Fischer Iván idén Mozartnak szenteli immár hagyományos maratonját. Összesen tizenegy koncert sorjázik majd ezen a napon: Szabadi Vilmossal, Kelemen Barnabással, Rados Ferenccel, Rolla Jánossal, Kovács Jánossal, s még további számos kiválósággal, valamint a maratoni táv finisében Fischer Iván Requiem-előadásával (Nemzeti Hangversenyterem, február 26., kilenc óra). A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara ráadásul már szombaton nekilódul a maga szakaszának, elvégre bérleti koncertjének első felét A varázsfuvola nyitánya és a Jupiter szimfóniaalkotja, s az együttes nem kisebb dirigens pálcája alatt muzsikál majd, mint a Pestre és egyszersmind az operaházi zenekar elé rövid időn belül immár másodszor visszatérő Christoph Eschenbach (operaház, február 25., fél nyolc).
"A romantika ultraklasszikus terméke, grandiózus olasz opera, amelyben az előadó-művészet a személyes túláradások ragyogó parádéjából áll, a drámát pedig a túláradáshoz szükséges legegyszerűbb és legáltalánosabb serkentők hozzák létre." Az operakritikus George Bernard Shaw jellemezte a fenti lényeglátó szavakkal a fiatal Verdi Ernaniját, mely opera ezúttal a MET-ből ígéri nekünk a túláradások oly vonzó parádéját: a nemrég ugyancsak Pesten vendégelt Marcello Giordanival a címszerepben, valamint Dmitri Hvorostovsky és Ferruccio Furlanetto felléptetésével a nemes bandita szerelmi riválisainak mélyebb fekvésű szólamaiban (Fesztivál Színház, február 25., hét óra).
