mi a kotta?

A Schubert-divízió

  • mi a kotta
  • 2012. április 22.

Zene

Beecham's Pills - ez volt a neve Nagy-Britannia egyik legkedveltebb hashajtó szerének, amely az 1840-es évektől vagy jó másfél évszázadon át könnyítette meg az angolszász világ anyagcseréjét, hála Thomas Beecham kémikus és üzletember gyömbér- és aloéalapú találmányának.

Két nemzedékkel később a cégalapító azonos nevű unokája a családi vagyon tekintélyes részét a szigetország komolyzenei kultúrájának felvirágoztatására költötte, s egyebek mellett szimfonikus zenekarok egész sorát hívta életre, dacolva a rosszmájú kortársakkal, akik rendesen Pillharmonic nevezet alatt emlegették Sir Thomas Beecham együtteseit. Ilyen volt a jószerint akár angol nemzeti zenekarként tisztelhető Royal Philharmonic Orchestra is, amely az idei tavaszi fesztivál egyik fővendégeként ad majd koncertet: Charles Dutoisvezető karnagy irányítása alatt, s Beethoven Hegedűversenyében Baráti Kristófot kísérve (Nemzeti Hangversenyterem, március 26., fél nyolc).

A londoniak mellett persze más fővárosok is képviseltetik magukat a fesztivál programján, így Rómából például az I Musici di Roma népszerű alakulata érkezik hozzánk, Vivaldi-koncertjét elnyűhetetlen slágerszámával, A négy évszakkal indítva (Nemzeti Hangversenyterem, március 24., fél nyolc). A 2011-12-es koncertévadban fennállásának hatvanadik évfordulóját ünneplő olasz zenekar fellépésével párhuzamosan az Olasz Kultúrintézetben pedig igazi bécsi élmény, a Wiener Sängerknaben hangversenye kecsegtet - Caldarától Kodályig szemezgetve a kórusirodalomból (március 24., fél nyolc). A bécsi énekesfiúk nagy hírű kórusa valójában persze négy együttes, s hozzánk most a Mozart, Haydn, Bruckner, illetve Schubert nevét viselő divíziók legnagyobbika, a Schubert kórus jön el. Merthogy gyermekként, ugye, Schubertnek is volt némi köze a császárváros e nemes tradíciójához, amiként az énekesek seregét megmozgató egyházzenei alkotásokhoz is, ahogyan ennek egy nappal korábban ugyancsak a Régi Képviselőház épületében messze hangzó bizonyságát is vehetjük (március 23., fél nyolc). Ott ugyanis a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Schubert Esz-dúr miséjét fogja összepárosítani Zombola Péter Requiemének ősbemutatójával.

A fesztiválról természetesen idén sem hiányozhat a Bartók Béla születésnapját köszöntő Nemzeti Filharmonikusok programja, amelyen Kocsis Zoltánék ezúttal aSzegedi Kortárs Balett Fából faragott királyfi-produkcióját kísérik, s ezen az ünnepi estén még Stravinsky 1947-es Orpheusát is eltáncolja nekünk Juronics Tamás kompániája (Nemzeti Hangversenyterem, március 25., fél nyolc). S ha tán még ennyi jó koncert sem lenne elegendő számunkra, hát ezekben a napokban - a fesztiváltól immár függetlenül - kétszer is Christopher Hogwoodot köszönthetjük majd a Filharmóniai Társaság Zenekarának élén (operaház, március 25., tizenegy óra, ill. március 26., fél nyolc). A historikus mozgalom tudós kiválósága egynemű Mendelssohn-műsort készül dirigálni, első szám gyanánt a Victor Hugo művétől amúgy erősen idegenkedő komponista 1839-es Ruy Blas nyitányát választva.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.