mi a kotta?

A Schubert-divízió

  • mi a kotta
  • 2012. április 22.

Zene

Beecham's Pills - ez volt a neve Nagy-Britannia egyik legkedveltebb hashajtó szerének, amely az 1840-es évektől vagy jó másfél évszázadon át könnyítette meg az angolszász világ anyagcseréjét, hála Thomas Beecham kémikus és üzletember gyömbér- és aloéalapú találmányának.

Két nemzedékkel később a cégalapító azonos nevű unokája a családi vagyon tekintélyes részét a szigetország komolyzenei kultúrájának felvirágoztatására költötte, s egyebek mellett szimfonikus zenekarok egész sorát hívta életre, dacolva a rosszmájú kortársakkal, akik rendesen Pillharmonic nevezet alatt emlegették Sir Thomas Beecham együtteseit. Ilyen volt a jószerint akár angol nemzeti zenekarként tisztelhető Royal Philharmonic Orchestra is, amely az idei tavaszi fesztivál egyik fővendégeként ad majd koncertet: Charles Dutoisvezető karnagy irányítása alatt, s Beethoven Hegedűversenyében Baráti Kristófot kísérve (Nemzeti Hangversenyterem, március 26., fél nyolc).

A londoniak mellett persze más fővárosok is képviseltetik magukat a fesztivál programján, így Rómából például az I Musici di Roma népszerű alakulata érkezik hozzánk, Vivaldi-koncertjét elnyűhetetlen slágerszámával, A négy évszakkal indítva (Nemzeti Hangversenyterem, március 24., fél nyolc). A 2011-12-es koncertévadban fennállásának hatvanadik évfordulóját ünneplő olasz zenekar fellépésével párhuzamosan az Olasz Kultúrintézetben pedig igazi bécsi élmény, a Wiener Sängerknaben hangversenye kecsegtet - Caldarától Kodályig szemezgetve a kórusirodalomból (március 24., fél nyolc). A bécsi énekesfiúk nagy hírű kórusa valójában persze négy együttes, s hozzánk most a Mozart, Haydn, Bruckner, illetve Schubert nevét viselő divíziók legnagyobbika, a Schubert kórus jön el. Merthogy gyermekként, ugye, Schubertnek is volt némi köze a császárváros e nemes tradíciójához, amiként az énekesek seregét megmozgató egyházzenei alkotásokhoz is, ahogyan ennek egy nappal korábban ugyancsak a Régi Képviselőház épületében messze hangzó bizonyságát is vehetjük (március 23., fél nyolc). Ott ugyanis a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Schubert Esz-dúr miséjét fogja összepárosítani Zombola Péter Requiemének ősbemutatójával.

A fesztiválról természetesen idén sem hiányozhat a Bartók Béla születésnapját köszöntő Nemzeti Filharmonikusok programja, amelyen Kocsis Zoltánék ezúttal aSzegedi Kortárs Balett Fából faragott királyfi-produkcióját kísérik, s ezen az ünnepi estén még Stravinsky 1947-es Orpheusát is eltáncolja nekünk Juronics Tamás kompániája (Nemzeti Hangversenyterem, március 25., fél nyolc). S ha tán még ennyi jó koncert sem lenne elegendő számunkra, hát ezekben a napokban - a fesztiváltól immár függetlenül - kétszer is Christopher Hogwoodot köszönthetjük majd a Filharmóniai Társaság Zenekarának élén (operaház, március 25., tizenegy óra, ill. március 26., fél nyolc). A historikus mozgalom tudós kiválósága egynemű Mendelssohn-műsort készül dirigálni, első szám gyanánt a Victor Hugo művétől amúgy erősen idegenkedő komponista 1839-es Ruy Blas nyitányát választva.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.