Ezt a dzsesszes gesztusokban gazdag versenyművet Messiaen - múlt héten emlegetett - Egzotikus madarait követően hallhatjuk majd a Fesztiválzenekar és a zongorista Dejan Lazic koncertjein (Nemzeti Hangversenyterem, január 21., háromnegyed nyolc, ill. 22., fél négy). Ezt zongorázza majd kedden Ránki Dezső is, ám ő már a Concerto Budapest hangversenyén dől neki az 1931-es ősbemutatójú remekmű magánszólamának (Nemzeti Hangversenyterem, január 24., fél nyolc).
Zongoraverseny és Nagy-Britannia - ezt a témát egy másik kiemelkedő koncertet emlegetve is továbbvihetjük, elvégre szerdán este Pesten vendégeljük az Academy of St. Martin in the Fields legendás együttesét, s koncertjükön Martin Helmchen éppenséggel Mendelssohn Birmingham számára komponált d-moll zongoraversenyét játssza majd (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). E koncertről fecserészve persze nem elégedhetünk meg az idén harmincéves német zongoraművész emlegetésével, hiszen Sir Neville Marriner 1959-ben alapított kamarazenekara maga az élő történelem, a mára nagyjából tovatűnt hanglemezkorszak dicsőséges veteránja. Valamely népszerű felvételük lejátszása nélkül bizony még az ezredforduló táján sem telhetett el nap, de jószerint még egyetlen reggel sem a Bartók rádió műsorán. Az együttes, amely ilyesformán annyiszor ébresztett már bennünket, ezúttal sem fog éppen elaltatni: igaz, erre akár már a Ruszlán és Ludmilla nyitányának lendülete és az Újvilág szimfónia hangereje is kellő garanciát jelenthet.
A d-moll zongoraverseny Mendelssohn második versenyműve e hangszerre, s ez a számszerű tény, ha roppant sután is, de azért lehetőséget teremt a Pannon Filharmonikusok pesti programjának fölemlítésére, ahol is Bogányi Gergely Rahmanyinov ugyancsak második s egyúttal felülmúlhatatlan népszerűségű c-moll zongoraversenyével ül majd ki elénk (Nemzeti Hangversenyterem, január 20., fél nyolc). Épp ily felszíni összefüggés kínálna átkötést a MÁV Szimfonikus Zenekarának két hét végi koncertje (Olasz Intézet, január 20., hét óra, ill. 21., tizenegy óra) felé is, hiszen ott meg a sziget-tematikát folytathatnánk, hála az első szám gyanánt felhangzó Idomeneo-nyitánynak. Nem is álljuk meg a dolgot, méghozzá annál is kevésbé, hiszen a szigetére csak véres fogadalom árán visszajutó krétai király története a hét vége egy másik programjával, a MET szombati HD-közvetítésével is összecseng (Fesztivál Színház és Uránia, január 21., hét óra). Ezúttal ugyanis egy valódi, még a MET számára is szokatlan különlegesség ígérkezik a vetítővásznon A varázssziget cím alatt. A barokk komponisták szerzeményeiből összeállított opera pastiche cselekménye két Shakespeare-mű sztoriját vegyíti össze, azaz a Szentivánéji álom és A vihar szereplői fognak találkozni egymással a színpadon. Joyce DiDonato, Luca Pisaroni és társaik mellett még a Neptunusként megénekeltetett Plácido Domingo is előbukkan majd a habokból, hogy William Christie-nek semmiképp se kelljen Prospero módjára eltörnie a pálcáját. Már ha a barokk specialistája kivételesen igénybe venné e segédeszközt a taktírozáshoz.
