mi a kotta?

És boldogan éltek...

  • mi a kotta
  • 2012. április 14.

Zene

"Nincs semmi munkám: tökéletesen kitakarítottam mindent! Kérem hát: költsön valamit. Akár egy 'második Rózsalovagot', ha jobb ötlete nincs. Legrosszabb esetben valami hézagpótlót - egyfelvonásos darabot -, hogy a fantáziám be ne rozsdásodjon."

Ekképp panaszkodott és kérlelte hű librettistáját, Hugo von Hofmannsthalt az új feladatra és egyszersmind új színpadi sikerre vágyó Richard Strauss 1927 őszén, s az óhaja meghallgatásra talált. Az 1933 nyarán, már Hofmannsthal halála után bemutatott Arabella valóban A rózsalovag megújrázásának tetszett: bécsi sztorijával, valcereivel és nadrágszerepével, szentimentálisan szép pillanataival - és persze fogadtatásával, amely a német nyelvterületen valósággal megdicsőítette a hetvenhez közeledő mestert. Másutt már kritikusabb fogadtatásra talált ez a vonzóan másodlagos mű, s így bár 1934 legvégén Pesten is bemutatták, eleddig nem vált a hazai operarepertoár részévé. Eleddig, írtuk, hiszen szombaton újra bemutatja az operaház az "igazira" váró szép címszereplő, fiúruhába bújtatott húga, a horvát földről Bécsbe toppanó valódi férfi, valamint a már-már jódlizó császárvárosi üdvöske, Fiakermilli történetét: Stefan Soltész vezényletével és Sümegi Eszterrel a nehéz-szép főszerepben (március 17., hat óra).

Arabella és az ő Mandrykája szerencsésen egymásra találnak és nyilván boldogan élnek, amíg meg nem halnak, ám hogy a kapcsolatoknak másfajta kimenetele is lehet, azt az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál további opera-előadásaiból egykönnyen észbe vehetjük, ha eddig netalán nem tudtuk volna. Merthogy szerda este két zenés színházi produkció is ígérkezik a Művészetek Palotájában: Händel 1744-ben komponált Herkulesének szcenírozott hazai bemutatója (Nemzeti Hangversenyterem, március 21., hét óra), illetve a debreceniek Pestre látogató Korngold-előadása, A halott város (Fesztivál Színház, március 21., hét óra). Az előbbi mű Vashegyi György zenei irányítása alatt tárja majd elénk a neje által akaratlanul s még hozzá egy Nessus márkájú inggel elveszejtett félisten történetét - Kovács István és Vizin Viktória főszereplésével; míg az elhalt feleségének tartós bűvöletében vegetáló férfi dekadens története Nyári Zoltán és Rálik Szilvia játékával és szólamformálásával kecsegtet.

S persze jöjjenek a nemzetközi sztárok, hiszen szombaton - Arabella és John Malkovich mellett - a nagyszerű Maxim Vengerov fellépése is esedékessé válik: a Liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart-Bach-programján, Özcan Ulucan brácsás közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, március 17., fél nyolc). Csütörtökön pedig Mihail Pletnyov és az Orosz Nemzeti Zenekar játssza majd Szkrjabin századfordulós, I., E-dúr szimfóniáját - hat tételben, kórussal és két énekes szólistával (Nemzeti Hangversenyterem, március 22., fél nyolc). S ha már fentebb szerelemről és egymásra találásról esett szó, hát zárjuk mindezt a fesztivál vasárnapi Ütős napjának délutáni koncertjével (Nemzeti Hangversenyterem, március 18., négy óra), amelyen a Kocsis Zoltán és Ingrid Fliter játékával megszólaló Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című Bartók-remek nyomában Stravinsky műve, A menyegző hangzik majd fel - siratóstul, lakomástul.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.