mi a kotta?

És boldogan éltek...

  • mi a kotta
  • 2012. április 14.

Zene

"Nincs semmi munkám: tökéletesen kitakarítottam mindent! Kérem hát: költsön valamit. Akár egy 'második Rózsalovagot', ha jobb ötlete nincs. Legrosszabb esetben valami hézagpótlót - egyfelvonásos darabot -, hogy a fantáziám be ne rozsdásodjon."

Ekképp panaszkodott és kérlelte hű librettistáját, Hugo von Hofmannsthalt az új feladatra és egyszersmind új színpadi sikerre vágyó Richard Strauss 1927 őszén, s az óhaja meghallgatásra talált. Az 1933 nyarán, már Hofmannsthal halála után bemutatott Arabella valóban A rózsalovag megújrázásának tetszett: bécsi sztorijával, valcereivel és nadrágszerepével, szentimentálisan szép pillanataival - és persze fogadtatásával, amely a német nyelvterületen valósággal megdicsőítette a hetvenhez közeledő mestert. Másutt már kritikusabb fogadtatásra talált ez a vonzóan másodlagos mű, s így bár 1934 legvégén Pesten is bemutatták, eleddig nem vált a hazai operarepertoár részévé. Eleddig, írtuk, hiszen szombaton újra bemutatja az operaház az "igazira" váró szép címszereplő, fiúruhába bújtatott húga, a horvát földről Bécsbe toppanó valódi férfi, valamint a már-már jódlizó császárvárosi üdvöske, Fiakermilli történetét: Stefan Soltész vezényletével és Sümegi Eszterrel a nehéz-szép főszerepben (március 17., hat óra).

Arabella és az ő Mandrykája szerencsésen egymásra találnak és nyilván boldogan élnek, amíg meg nem halnak, ám hogy a kapcsolatoknak másfajta kimenetele is lehet, azt az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál további opera-előadásaiból egykönnyen észbe vehetjük, ha eddig netalán nem tudtuk volna. Merthogy szerda este két zenés színházi produkció is ígérkezik a Művészetek Palotájában: Händel 1744-ben komponált Herkulesének szcenírozott hazai bemutatója (Nemzeti Hangversenyterem, március 21., hét óra), illetve a debreceniek Pestre látogató Korngold-előadása, A halott város (Fesztivál Színház, március 21., hét óra). Az előbbi mű Vashegyi György zenei irányítása alatt tárja majd elénk a neje által akaratlanul s még hozzá egy Nessus márkájú inggel elveszejtett félisten történetét - Kovács István és Vizin Viktória főszereplésével; míg az elhalt feleségének tartós bűvöletében vegetáló férfi dekadens története Nyári Zoltán és Rálik Szilvia játékával és szólamformálásával kecsegtet.

S persze jöjjenek a nemzetközi sztárok, hiszen szombaton - Arabella és John Malkovich mellett - a nagyszerű Maxim Vengerov fellépése is esedékessé válik: a Liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart-Bach-programján, Özcan Ulucan brácsás közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, március 17., fél nyolc). Csütörtökön pedig Mihail Pletnyov és az Orosz Nemzeti Zenekar játssza majd Szkrjabin századfordulós, I., E-dúr szimfóniáját - hat tételben, kórussal és két énekes szólistával (Nemzeti Hangversenyterem, március 22., fél nyolc). S ha már fentebb szerelemről és egymásra találásról esett szó, hát zárjuk mindezt a fesztivál vasárnapi Ütős napjának délutáni koncertjével (Nemzeti Hangversenyterem, március 18., négy óra), amelyen a Kocsis Zoltán és Ingrid Fliter játékával megszólaló Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című Bartók-remek nyomában Stravinsky műve, A menyegző hangzik majd fel - siratóstul, lakomástul.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.