mi a kotta?

És boldogan éltek...

  • mi a kotta
  • 2012. április 14.

Zene

"Nincs semmi munkám: tökéletesen kitakarítottam mindent! Kérem hát: költsön valamit. Akár egy 'második Rózsalovagot', ha jobb ötlete nincs. Legrosszabb esetben valami hézagpótlót - egyfelvonásos darabot -, hogy a fantáziám be ne rozsdásodjon."

Ekképp panaszkodott és kérlelte hű librettistáját, Hugo von Hofmannsthalt az új feladatra és egyszersmind új színpadi sikerre vágyó Richard Strauss 1927 őszén, s az óhaja meghallgatásra talált. Az 1933 nyarán, már Hofmannsthal halála után bemutatott Arabella valóban A rózsalovag megújrázásának tetszett: bécsi sztorijával, valcereivel és nadrágszerepével, szentimentálisan szép pillanataival - és persze fogadtatásával, amely a német nyelvterületen valósággal megdicsőítette a hetvenhez közeledő mestert. Másutt már kritikusabb fogadtatásra talált ez a vonzóan másodlagos mű, s így bár 1934 legvégén Pesten is bemutatták, eleddig nem vált a hazai operarepertoár részévé. Eleddig, írtuk, hiszen szombaton újra bemutatja az operaház az "igazira" váró szép címszereplő, fiúruhába bújtatott húga, a horvát földről Bécsbe toppanó valódi férfi, valamint a már-már jódlizó császárvárosi üdvöske, Fiakermilli történetét: Stefan Soltész vezényletével és Sümegi Eszterrel a nehéz-szép főszerepben (március 17., hat óra).

Arabella és az ő Mandrykája szerencsésen egymásra találnak és nyilván boldogan élnek, amíg meg nem halnak, ám hogy a kapcsolatoknak másfajta kimenetele is lehet, azt az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál további opera-előadásaiból egykönnyen észbe vehetjük, ha eddig netalán nem tudtuk volna. Merthogy szerda este két zenés színházi produkció is ígérkezik a Művészetek Palotájában: Händel 1744-ben komponált Herkulesének szcenírozott hazai bemutatója (Nemzeti Hangversenyterem, március 21., hét óra), illetve a debreceniek Pestre látogató Korngold-előadása, A halott város (Fesztivál Színház, március 21., hét óra). Az előbbi mű Vashegyi György zenei irányítása alatt tárja majd elénk a neje által akaratlanul s még hozzá egy Nessus márkájú inggel elveszejtett félisten történetét - Kovács István és Vizin Viktória főszereplésével; míg az elhalt feleségének tartós bűvöletében vegetáló férfi dekadens története Nyári Zoltán és Rálik Szilvia játékával és szólamformálásával kecsegtet.

S persze jöjjenek a nemzetközi sztárok, hiszen szombaton - Arabella és John Malkovich mellett - a nagyszerű Maxim Vengerov fellépése is esedékessé válik: a Liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart-Bach-programján, Özcan Ulucan brácsás közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, március 17., fél nyolc). Csütörtökön pedig Mihail Pletnyov és az Orosz Nemzeti Zenekar játssza majd Szkrjabin századfordulós, I., E-dúr szimfóniáját - hat tételben, kórussal és két énekes szólistával (Nemzeti Hangversenyterem, március 22., fél nyolc). S ha már fentebb szerelemről és egymásra találásról esett szó, hát zárjuk mindezt a fesztivál vasárnapi Ütős napjának délutáni koncertjével (Nemzeti Hangversenyterem, március 18., négy óra), amelyen a Kocsis Zoltán és Ingrid Fliter játékával megszólaló Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című Bartók-remek nyomában Stravinsky műve, A menyegző hangzik majd fel - siratóstul, lakomástul.

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.