mi a kotta?

Ketten Bergenből

  • mi a kotta
  • 2012. április 29.

Zene

"Ki térképről lett tengerész, / Az kapitánynak semmi" - üzeni nekünk az élet megannyi területén, így a szárazföldön is jól kamatoztatható, praktikus igazságot A politikus csizmadia XVIII. századi szerzője, Ludwig Holberg báró, aki irodalmi munkásságával egyszerre két kultúra és két nemzet jogos büszkeségévé vált.

Az élete java részét Koppenhágában leélő Holberg ugyanis a norvégiai Bergen városában született, ahol az idő tájt persze éppúgy a dán korona viselője uralgott, akárcsak Norvégia egész területén. A skandináv világ határain túl a tevékeny humanista ismertségét, úgy lehet, ma már elsősorban Bergen egy másik jeles szülöttének, Edvard Griegnek köszönheti. Merthogy Grieg 1884-re, Holberg születésének bicentenáriumára megkomponálta azt a művét, amely Holberg-szvit nevezet alatt régóta a vonószenekari repertoár egyik legkedveltebb darabjának számít. Ezen a hétvégén éppenséggel a Budapesti Fesztiválzenekar három bérleti hangversenye indul majd ezzel a számmal, Takács-Nagy Gábor karmesteri beintésére (Olasz Kultúrintézet, március 30. és 31., ill. április 1., háromnegyed nyolc). A programok felét egyébiránt Joseph Haydn szerzeményei alkotják majd, ámde Liszt harangszó ihlette Angelusa is ott fog szerepelni a műsoron.

"Pompás! Micsoda echte svéd hangzás!" - méltatta Grieg zenei világának sajátszerű jellegét a fiatal norvég komponistának (képünkön tizenöt évesen látható) önzetlenül és ismeretlenül segítő Liszt Ferenc, akinek imént említett áhítatos művét vasárnap este egy másik koncerten is meghallgathatjuk majd. Másik, méghozzá ünnepi koncerten, hiszen március legutolsó napján rendezik meg az önnön naptári határain jótékonyan túlterjeszkedett tavalyi Liszt-év ceremoniális záróhangversenyét az operaházban (március 31., fél nyolc). Ránki Dezső és a Liszt Ferenc Kamarazenekar muzsikál ezen az estén, amelynek kiadott műsorát a fejedelmi h-moll szonáta fogja lezárni: a zongoramű, melyet Richard Wagner "minden fogalmat felülmúlóan szépnek" nevezett, ellenben Johannes Brahms - minek szépítsük a dolgot! - egyszerűen elszunyókált a hallatán.

"Az ember lehet olyan muzsikus, mint Saint-Saëns, de nem lehet több annál" - fogalmazta meg hízelgő elismerését újra csak az oly előzékeny kedvességű Liszt, s mi ezen a héten a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén mérlegelhetjük majd a hosszú élete során a csodagyermekségtől a zenészeti ősmaradvány státuszáig eljutott, csípős nyelvű francia mester kvalitásait (Olasz Kultúrintézet, március 29., hét óra). Camille Saint-Saëns népszerű II. zongoraversenyét ez alkalommal Bogányi Gergely fogja előadni, bizonnyal virtuóz módon elővezetve az olyannyira vegyes természetű ("Bachtól Offenbachig") versenymű magánszólamát. Míg a XIX. századi francia zene kínálatából szemezgető és a vendég Alain Paris vezénylete alatt összekerülő program nyitószáma az idei esztendőben okkal ünnepelt Claude Debussy ifjúkori és eredetileg négykezes zongoradarabnak komponált Kis szvitje lesz - Csónakon és Díszmenetben.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.