mi a kotta?

Ketten Bergenből

  • mi a kotta
  • 2012. április 29.

Zene

"Ki térképről lett tengerész, / Az kapitánynak semmi" - üzeni nekünk az élet megannyi területén, így a szárazföldön is jól kamatoztatható, praktikus igazságot A politikus csizmadia XVIII. századi szerzője, Ludwig Holberg báró, aki irodalmi munkásságával egyszerre két kultúra és két nemzet jogos büszkeségévé vált.

Az élete java részét Koppenhágában leélő Holberg ugyanis a norvégiai Bergen városában született, ahol az idő tájt persze éppúgy a dán korona viselője uralgott, akárcsak Norvégia egész területén. A skandináv világ határain túl a tevékeny humanista ismertségét, úgy lehet, ma már elsősorban Bergen egy másik jeles szülöttének, Edvard Griegnek köszönheti. Merthogy Grieg 1884-re, Holberg születésének bicentenáriumára megkomponálta azt a művét, amely Holberg-szvit nevezet alatt régóta a vonószenekari repertoár egyik legkedveltebb darabjának számít. Ezen a hétvégén éppenséggel a Budapesti Fesztiválzenekar három bérleti hangversenye indul majd ezzel a számmal, Takács-Nagy Gábor karmesteri beintésére (Olasz Kultúrintézet, március 30. és 31., ill. április 1., háromnegyed nyolc). A programok felét egyébiránt Joseph Haydn szerzeményei alkotják majd, ámde Liszt harangszó ihlette Angelusa is ott fog szerepelni a műsoron.

"Pompás! Micsoda echte svéd hangzás!" - méltatta Grieg zenei világának sajátszerű jellegét a fiatal norvég komponistának (képünkön tizenöt évesen látható) önzetlenül és ismeretlenül segítő Liszt Ferenc, akinek imént említett áhítatos művét vasárnap este egy másik koncerten is meghallgathatjuk majd. Másik, méghozzá ünnepi koncerten, hiszen március legutolsó napján rendezik meg az önnön naptári határain jótékonyan túlterjeszkedett tavalyi Liszt-év ceremoniális záróhangversenyét az operaházban (március 31., fél nyolc). Ránki Dezső és a Liszt Ferenc Kamarazenekar muzsikál ezen az estén, amelynek kiadott műsorát a fejedelmi h-moll szonáta fogja lezárni: a zongoramű, melyet Richard Wagner "minden fogalmat felülmúlóan szépnek" nevezett, ellenben Johannes Brahms - minek szépítsük a dolgot! - egyszerűen elszunyókált a hallatán.

"Az ember lehet olyan muzsikus, mint Saint-Saëns, de nem lehet több annál" - fogalmazta meg hízelgő elismerését újra csak az oly előzékeny kedvességű Liszt, s mi ezen a héten a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén mérlegelhetjük majd a hosszú élete során a csodagyermekségtől a zenészeti ősmaradvány státuszáig eljutott, csípős nyelvű francia mester kvalitásait (Olasz Kultúrintézet, március 29., hét óra). Camille Saint-Saëns népszerű II. zongoraversenyét ez alkalommal Bogányi Gergely fogja előadni, bizonnyal virtuóz módon elővezetve az olyannyira vegyes természetű ("Bachtól Offenbachig") versenymű magánszólamát. Míg a XIX. századi francia zene kínálatából szemezgető és a vendég Alain Paris vezénylete alatt összekerülő program nyitószáma az idei esztendőben okkal ünnepelt Claude Debussy ifjúkori és eredetileg négykezes zongoradarabnak komponált Kis szvitje lesz - Csónakon és Díszmenetben.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.