Különlegesnek ígérkezik ez a háromszori s mégis egylényegű program, hiszen a barokk és egyáltalán a keresztény művészet tán legmagasztosabb lélekábrázolásával gyönyörködtető kantáta (a tavaly elhunyt nagy Bach-szakértő, Alfred Dürr véleményét visszhangozzák szavaink) nyomában Anton Bruckner VII. szimfóniája hangzik majd fel Fischer Iván vezényletével. A gyakorta a "Lírai" melléknévvel emlegetett grandiózus szimfónia a nagybetűs Isten helyett egészen más alakokat idézhet elénk: a mű dedikáltját, a hóbortos II. Lajos bajor királyt s persze a híres Adagio tételben elsiratott Richard Wagnert. S mert a történelemszennyezés a nagy műalkotásokat sem kíméli, hát akár még Adolf Hitler is az eszünkbe juthat az említett tétel hallatán, elvégre annak heroikus gyászzenéje nemcsak a sztálingrádi vereség bejelentését vezette fel a német rádióban, de Hitler halálhírét is.
A zene, a történelem és a diktatúra viszonyáról persze más mű is mesélhet nekünk ezen a héten: mondjuk Sosztakovics 8. vonósnégyese, amely a Keller Kvartettkeddi koncertjét nyitja majd (Concerto Zeneház, március 13., hét óra). "A fasizmus és a háború áldozatainak" - szól a vonósnégyes ajánlása, amelyet Sosztakovics Drezdában, az Öt nap, öt éjszaka című szovjet-keletnémet háborús film zeneszerzői munkálkodása közepette komponált. (Heti illusztrációnk tévésmaci remélt örömére e filmből lett kikölcsönözve.) Csakhogy ezt az 1960-as ajánlást különféleképpen, ám egyként kódolt tartalmúnak értelmezték a sokat félt szovjet zeneszerző meghittjei. Lánya, Galina szerint a szovjet hatóságok kényszerítették ki e megfogalmazást, fia, Makszim szerint az ajánlás rejtett értelme minden totalitárius rendszer áldozataira kiterjedt, míg a jó barát, Lev Lebegyinszkij úgy emlékezett, hogy Sosztakovics voltaképp saját sírfeliratának szánta ezt a kvartettjét. Itt említjük meg, hogy három nappal Kellerék koncertjét követően ugyanott az Auer Vonósnégyes játssza majd Sosztakovics egy másik alkotását: a formalizmus vádja elől menekülő zeneszerző 1946-os, ugyancsak rejtett ellenállást sejtető 3. vonósnégyesét (Concerto Zeneház, március 16., hét óra).
S a végére hagytuk az elkövetkező napok nyilvánvaló főeseményét, Grigorij Szokolov immár hagyományos, de éppen nem megszokott, jelzőkkel nemigen terhelhető szólóestjét A Zongora sorozatában (Nemzeti Hangversenyterem, március 14., fél nyolc). Az enigmatikus, de legalábbis kiismerhetetlen művész ez alkalommal Rameau, Mozart és Brahms darabjait játssza majd alighanem most is pazarló bőkezűséggel ajándékozott ráadásszámai előtt.
