Mucsányi Marianna

Miközben egyre vadabb összegekről hallani a Postabank konszolidációja kapcsán - az egyik változat szerint 158 milliárd forint lesz majd az ára -, kiderül, hogy a kalácsból nem a pártok kapták a legnagyobb mazsolát: közülük az MDF, az MSZP és a Fidesz - egyenként mintegy 300 milliós - kölcsöne vagy más, üzletnek látszó támogatása került nyilvánosságra.

A Horn Gyulától megkönnyített MSZP akár szalonképessé is válhatna a kisgazdákkal való koalíciós tárgyalásokba lapzártánkkor éppen belekezdő Fidesz számára. De erről ebben a pillanatban szó sincs. Épp ellenkezőleg: a Fidesz hét végi kongresszusán felszólaló Tölgyessy Péter még az új választások kiírását is kedvezőbbnek ítélte az MSZP hatalomban tartásánál. Így a nagykoalícióra egyelőre csak a fantáziájukat szabadon engedő szocialisták gondolnak, más nem nagyon.

Bár az MSZP és az SZDSZ az elmúlt héten együttműködési megállapodást kötött a választások második fordulójára, korántsem egyértelmű, hogy a szocialisták esetleges győzelme után a szabad demokraták másodszor is "belépnek ugyanabba a folyóba", hogy a választási kampányban elharapódzott képes beszédnél maradjunk. Az MSZP-s politikusoknak ugyanakkor azt tanácsolták szakértőik, szót se ejtsenek a Fidesszel kötendő esetleges nagykoalícióról.

A jelek szerint egy, a HVG-ben megjelent olvasói levél szolgáltat ürügyet arra, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) megtépázott tekintélye végleg az enyészeté legyen. Magyarország közjogi méltóságai még lapzártánkkor is azon vitatkoztak, hogy Vörös Imre alkotmánybírónak jogában állt-e olvasói levelet publikálnia a testület tagjainak hivatalban maradásáról. A testület egyfelől úgy foglalt állást, hogy még a bíróknak is lehet véleményük, másfelől úgy döntött, érvényben hagyja azt a titkos határozatot, melyben - véleménye miatt - tisztségéhez "méltatlan" magatartással vádolja Vörös Imrét.

Nem erőltették meg fantáziájukat az MSZP kampánytanácsadói: azt javasolták a pártvezetésnek, hogy az elmúlt négy év sikertörténeteit melegítse fel a választási hadjárat finisében. Így került ismét napirendre az "integrációs politika" meg a "makrogazdasági teljesítmény" mellett a vatikáni szerződés ügye is.

Újabb, a T. Ház komolyságát megkérdőjelező eseménynek nézünk elébe: az 1994-98-as parlamenti ciklus utolsó munkanapjára maradt a Xénia-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság felállításáról való szavazás. Ezzel gyakorlatilag lekerül a napirendről a Xénia Láz Egyesület (XLE) és szocialista kapcsolatainak meg sem kezdődött vizsgálata. Mindeközben a november 3-i Metész-tüntetés körülményeit tisztázni hivatott testületben a gyülekezési jogról folyik vita.

Hogy jól áll a Fidesz a választási küzdelemben, azt "barátainak" megnövekedett száma mutatja. A kormányzásra való alkalmasságukat hirdető fiatal demokraták két kabinetet biztosan fel tudnának állítani: az egyiket a párt hét végi, programadó, IX. kongresszusán megjelent bukott államtitkárok és miniszterek, a másikat a párt árnyékkormányában helyet foglalók alkothatnák. A minden akciózást mellőző és külsőségeiben is visszafogott tanácskozást az unalom betűsor jellemzi leginkább.

Változott a Fidesz - MPP budapesti listája: a párt országos választmánya a fővárosiak ajánlását félretéve nem Pokorni Zoltán frakcióvezetőt, hanem Deutsch Tamás alelnököt állította a névsor elejére. De nem ez ígérkezik a fiatal demokraták legnagyobb húzásának. Ha sikerül Tölgyessy Pétert megnyerniük, és az országos lista elfogadható helyével megkínálniuk, akkor az SZDSZ egykori elnöke sokat hozhat a Magyar Polgári Párt konyhájára.

A tizenegy fővel működő Alkotmánybíróságtól idén öt bírónak kellene megválnia. A folyamatban lévő ügyekre és az Alkotmánybíróságon kialakult gyakorlatra való hivatkozással a testület azt kéri, hogy a parlament hosszabbítsa meg Ádám Antal, Kilényi Géza és Sólyom László alkotmánybírák mandátumát. Szabó Andrást és Zlinszky Jánost 70. életévük betöltése után nyugdíjazzák, ők egyetlen forgatókönyv szerint sem maradhatnának. A megbízatások hosszabbításáról - az érdeklődők legnagyobb ámulatára - Horn Gyula miniszterelnök csak annyit mondott: személy szerint egyetért vele. Időközben kiderült, hogy nem szívesen támogatja a javaslatot az Igazságügyi Minisztérium, az MSZP- és az SZDSZ-frakció.

A múlt év végén egy a parlament elnöke által írt levélből kiderült, hogy az egyik független képviselő az országgyűlési költségvetés terhére számolt el többek között 1799 liter üdítőt és egy 70 ezer forintos szemüveget. A házelnök szerint a képviselők nem költekezhetnek a közpénzekből szabadon, elszámolási kötelezettség nélkül. Arról viszont, hogy mindezt mennyiből nem szabad, nemigen kaptunk információkat. A törvényszöveg böngészésével - számológéppel felfegyverkezve - azonban elég sok minden kiszámítható.

Ha valamely polgártársunk - megértve az idők és a politológusok szavát - a hosszú téli estéken pártprogramok olvasására adja fejét, meglepő következtetésekre juthat. Hasonlatosnak vélheti például "a ki az egyetlen liberális párt" vitába bonyolódó SZDSZ és Fidesz - MPP jövőt ecsetelő elképzeléseit. Pedig idejében elkezdték már sulykolni az illetékesek, hogy 1998 májusában nem protest voksolás lesz, vagyis a kampányban nagy szerepet kapnak majd a programok. Na persze.

Végleg lekerült a napirendről a parlament létszámának csökkentése. Sőt ha sikerül a lapzártánkkor kezdődő hatpárti egyeztetésen kompromisszumot kötni, az is előfordulhat, hogy 1998-tól tizenhárom nemzetiségi képviselővel nő az Országgyűlésben ülők száma. Közben végéhez közeledik a pszichológiai és személyiségteszteken átesett egyéni képviselőjelöltek kiválasztása. Az országos lista biztos befutónak számító helyezéseit a pártok ismert politikusaiknak tartják fenn.