Amikor 1997 őszén Szájer József "a kormányzati munkára való felkészülés" című megtisztelő feladatot kapta a Fidesz vezérkarától, és Pokorni Zoltán vette át a frakcióvezetést, úgy tűnt, a fiatal demokraták tudatosan építik tovább a polgár-imidzset. Szájer lecserélése a konszolidált és megjelenésében is nyugalmat árasztó Pokornira azt sugallta, hogy félretéve a személyes ambíciókat, a Fidesz is - hasonlóan ahhoz, ahogyan az SZDSZ ´93-94-ben Kuncze Gábort "felépítette" - kiválaszt egy élszereplőt, akit aztán, a választási győzelem reményében, futtat mindenáron.
Hátrébb sorolva
Az azonban, hogy nem Pokornit tették meg listavezetőnek, és most a budapesti lista éléről is hátrébb tolták, azt mutatja, hogy csak félgőzzel folyik a Fidesz polgárosítása. A hét végén a párt országos választmánya - a fővárosi pártszervezet ajánlásával ellentétben - Pokorni helyett Deutsch Tamást tette a budapesti névsor élére. Kövér László Deutsch ismertségével magyarázta, hogy ezt a jelképes posztot a párt "öreg motorosa" kapta. A Fidesz egyik nagy káderpolitikai kérdése, hogy mit kezdjen Deutsch Tamással. Az elmúlt négy évben - parlamenti szereplései és a Tocsik-bizottsági elnöki tiszte révén - mégiscsak ő hozta a legtöbb támogatót a pártnak, ugyanakkor továbbra is nehezen illeszthető a polgárosodó fiatal demokraták közé. A budapesti lista vezetése olyan áthidaló megoldásnak tűnik, amely jelzi, a párt elismeri Deutsch szerepét. A probléma "csak" az, hogy emiatt Pokornit kellett kissé a víz alá nyomni, ami arról tanúskodik, hogy az igazán nagy lapot még nem tudja meghúzni a Fidesz.
Tovább rontja a frakcióvezető pozícióit, hogy az országos lista első helyén - nem kell hozzá jóstehetség - vélhetően Orbán Viktor szerepel majd. A kiszivárgott hírek szerint a második az Országgyűlés alelnöke, Áder János lesz, a harmadik pedig a Kövér László, Várhegyi Attila, Pokorni Zoltán hármasból kerül majd ki. Persze ez a sorrend is borulhat, ha Tölgyessy Péter, az SZDSZ egykori elnöke igent mond a Fidesz - Magyar Polgári Párt felkérésére.
Egy mohikán
A következő parlamentnek nagyon nagy szüksége lenne Tölgyessy Péterre, ő a rendszerváltás utolsó mohikánja, fogalmazott a Narancsnak Pokorni Zoltán. Legalábbis az utolsó mohikánok egyike, tehetnénk hozzá némely SZDSZ-esekre és az országos politikából eltűnőfélben lévő MDNP meghatározó politikusaira gondolva. Ha Tölgyessy Péter most valami miatt nem tudja vállalni a felkérést, a Fidesz akkor is úgy tekint majd rá, mint aki továbbra is aktív szereplője a politikai életnek. Lapunk azon kérdésére, hogy ez jelent-e miniszteri posztban mérhető ígéretet, Pokorni határozott nemmel válaszolt. A Fidesz hivatalosan is megkereste Tölgyessyt, és arra kérte, hogy a párt országos listájának "előkelő" helyén szerepeljen a májusi országgyűlési választásokon. Hogy ez pontosan hányadik helyet jelent, azt egyelőre nem lehet tudni; Tölgyessy a hét végére ígért választ a fiatal demokratáknak.
Az persze furcsa lesz, ha az SZDSZ, vagyis az egyik kormánypárt egykori elnöke az országos lista - a fiatal demokraták egyéni ambícióitól függően - csupán negyedik-tizedik helyének egyikén szerepelne. Tölgyessy Pétert politikailag nincs sok értelme eldugni a névsorban. Ha már további SZDSZ-szavazókat akar vele a Fidesz megnyerni (s aligha kétséges, Tölgyessy szerepeltetését többek között ez is magyarázza), ésszerűbb lenne figyelemreméltóbb hellyel megkínálni, ahogyan 1994-ben a szabad demokraták tették ezt Fodor Gáborral.
Amúgy a volt szabad demokrata politikussal is nagyjából ugyanaz a helyzet, mint Pokorni Zoltánnal. Mindkettejükre felépíthető egy, a választásokon akár komoly sikerre is esélyes kampány, csak hát dönteni kellene. Tölgyessy, a jelenlegi alkotmányos berendezkedés egyik kitalálója, alkalmas lenne annak az üzenetnek a továbbítására, hogy a Fidesz nem felrúgva a ´89-ben kötött egyezségeket, a korrumpálódott és pénzpocsékoló kormányzati apparátus megtisztítására törekszik, hasonlóan az olasz Tiszta Kezek mozgalomhoz. Ezzel nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti szavazók is nyerhetők lennének, tömegével. A székházügy már régen volt, és a választóknak állítólag rövid az emlékezetük.
Pokorni pedig, ha tudatosabban futtatnák, végleg a Fidesz - Magyar Polgári Párthoz vonzhatná azon, úgynevezett mérsékelt konzervatív szavazókat - úgy három-négy százalékról lehet szó, ami nem kevés -, akik még mindig az MDF romjain keresgélnek követendő személyiséget. És akkor már nem is kellene más a Fidesz-kampányba, csak egy nő. (Persze utóbbira valamennyi pártban szükség lenne.) Esetleg még egy tőrőlmetszett nép gyermeke, egy közülünk való, a mi kutyánk kölke típusú, Horn Gyula-i figura, hogy az is megtalálja a Fideszben a maga emberét, akinek Tölgyessy túl értelmiségi, Pokorni pedig túl konszolidált.
Mucsányi Marianna
A Fidesz budapesti képviselőjelöltjei
1. vk. (I., II. kerület) Nagy Gábor Tamás
2. vk. (II. ker.) Balsai István*
3. vk. (III. ker.) Manninger Jenő*
4. vk. (III. ker.) Gyürk András*
7. vk. (V., XIII. ker.) Rubovszky György**
8. vk. (VI. ker.) Illés Zoltán
9. vk. (VII. ker.) Deutsch Tamás*
10. vk. (VII., VIII. ker.) Rockenbauer Zoltán
11. vk. (VIII. ker.) Juharos Róbert
12. vk. (IX. ker.) Tirts Tamás*
13. vk. (IX., XX. ker.) Fölk B. Zoltán
14. vk. (X. ker.) Révész Máriusz*
15. vk. (XI. ker.) Csapody Miklós*
16. vk. (XI. ker.) Juhos Katalin
17. vk. (XI. ker.) Sasvári Szilárd*
18. vk. (XII. ker.) Pokorni Zoltán
19. vk. (XIII. ker.) Weszelovszky Zoltán
20. vk. (XIII. ker.) Nemeskürty Hariett
21. vk. (XIV. ker.) Õry Csaba
22. vk. (XIV. ker.) Rátonyi Gábor
23. vk. (XV. ker.) Kázmér Tibor
24. vk. (XVI. ker.) Glattfelder Béla
25. vk. (XVII. ker.) Koltai Ildikó
26. vk. (X., XVIII. ker.) Hunyadi István*
27. vk. (XVIII. ker.) Ughy Attila*
28. vk. (XIX. ker.) Simicskó István*
29. vk. (XX., XXIII. ker.) Perlaki Jenő*
30. vk. (XXI. ker.) Kosztolányi Dénes
31. vk. (XXI. ker.) Kövér László
32. vk. (XXII. ker.) Németh Zsolt*
* az MDF-fel közös jelölt
** a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel közös jelölt
