A jelenlegi koalíciós partnerek közötti megállapodás - a hírekkel ellentétben - csupán részleges egyezség. Ennek értelmében a fővárosban 15, vidéken pedig 11 helyen visszalép az SZDSZ-es jelölt az MSZP-s javára. (Budapesten két harmadik helyezett SZDSZ-jelölt, Geberle Erzsébet Újpesten és Molnár Péter Angyalföldön nem lépett vissza.) Mindez tehát az első forduló erőviszonyait tükrözi: a szocialisták vidéken három, Budapesten pedig két körzetben kérik szavazóikat, hogy május 24-én az SZDSZ-es jelöltet támogassák. Az egyezség része egy, az őszi önkormányzati választásokra szóló biankó: Gegesy Ferenc, a főváros IX. kerületének szabad demokrata polgármestere, illetve a XI., a VII., a VIII. és a XIV. kerület leendő polgármester-jelöltje tekintheti magát az SZDSZ és az MSZP által is támogatottnak. A többfordulósra sikeredett tárgyalássorozat egy tétova pillanatában felmerült az is, hogy - Katona Béla szocialista főpolgármester-jelölt félreállítása után - Demszky Gábor ősszel SZDSZ-MSZP színekben induljon újra a főpolgármesteri címért, de ez végül lekerült a napirendről.
Mint aki csendben belelépett
A Mérleg utcában dolgozókat május 20-ra fényképezkedésre invitálja Varga Kristóf kampányfőnök. A kirúgásra váró apparátus nagy részét a "Csak a szépre emlékezünk" mottóval és a közös fotóval kívánja vigasztalni a párt (a sikertelenség miatt kevesebb lesz a költségvetési pénz, spórolni kell, tehát elbocsátások lesznek). Azt mondják, többre nem futja. A szabad demokraták nem fűznek túlságosan sok reményt a második fordulóhoz, az MSZP-vel kötött visszalépési megállapodást néhányan csupán pótcselekvésnek tekintik. Ellenzéki szerepre készülnek, mondták sokan a Szabad vasárnap című esős politikai majálison, melyen több szó esett 2002-ről, mint a május 24-i második fordulóról.
A legkésőbb négy év múlva esedékes következő választások előtt mindenesetre most második fordulós együttműködési szerződést kötöttek a szocialistákkal, ahogy a hivatalos szöveg mondja: "a szavazatok és így a mandátumok maximálása" érdekében. A helyzet abszurditását mutatja, hogy az SZDSZ ahhoz a politikai erőhöz kénytelen kötni magát, amely a kormányzás négy éve alatt "ledarálta", és amelyre az 1994-es szabad demokrata szavazók közül félmillió nemet mondott.
Mint azt többen megfogalmazták, vasárnapig félreteszik a belső vitákat és a kampányra koncentrálnak. A feszültségeket mutatja, hogy az MSZP-vel folyó tárgyalásokat Magyar Bálintra, a koalíció hívének számító kultuszminiszterre, illetve a pártelit által kevéssé kedvelt, a koalíciót nem sokra tartó Wekler Ferencre bízták. Az ügyvivők egyike szerint, ha matematikai esélye van is az MSZP-SZDSZ szövetségnek, politikai realitása ma már nincs. (A Magyar Gallup Intézet mandátumbecslése szerint matematikai esélye sincs.) Egy másik ügyvivő nem kevés önkritikával arról beszélt, hogy ha másfél évvel ezelőtt is annyian lettek volna koalícióellenesek, mint ahányan ma azt állítják magukról, az SZDSZ már rég nem lenne a kormányban. Ugyanő úgy látja, hogy óriási indulatok halmozódtak fel a pártban az MSZP-vel szemben.
Sokan emlékeznek még az SZDSZ-ben az 1996 őszi küldöttértekezletre, melyen a koalícióellenes beszédet mondó Hack Pétert a legtöbb szavazattal választották az ügyvivői testületbe. Az év vége a parlamentben is SZDSZ-es sikereket hozott: a Ház annak ellenére elfogadta az összeférhetetlenségi és a személyi jövedelemadó egy százalékáról szóló törvényt, hogy a kormányfő, illetve az MSZP-frakció egy része egyiket sem támogatta. Akkor úgy tűnt, az SZDSZ eltávolodik az MSZP-től, a kormányban és a koalíció fenntartásában érdekelt vezető politikusok uralta szabad demokrata testületek azonban 1997 elején olyan döntést hoztak, mely szerint lezártnak tekintik az MSZP-vel zajló vitákat - s e nyilatkozat után Horn Gyula miniszterelnök lényegében nélkülük irányította az országot.
A választások első fordulója két, az SZDSZ-ben az utóbbi négy évben közhellyé váló tételt döntött meg. Az első szerint a polgárok többsége azt akarja, hogy az SZDSZ bent legyen a kormányban. Ha valóban ezt, vagyis az MSZP-vel alkotott koalíciót akarták volna a szavazók, nem büntetik épp a koalíció miatt a pártot. A második frázis úgy szólt, hogy az emberek nem kedvelik az "egymással vitatkozó kormánypártokat". Úgy tűnik, a szabad demokraták potenciális támogatói az MSZP-SZDSZ-kormányt sem koalíciós vitákkal, sem azok nélkül nem kedvelik.
Struccpolitika
Az SZDSZ is - hasonlóan az MSZP-hez és a Fideszhez - azt a taktikát választotta, hogy a második fordulóig homokba dugja a fejét. Nem foglalkozik a hogyan továbbal, bár láthatóan - nyilván 2002 miatt - a nagykoalícióról álmodik, gondolván, szép, nagy ellenzéki párttá nőhetné ki magát a parlamentben az egymást marcangoló FKgP és MIÉP mellett. Hallani sem akar viszont a nagykoalícióról az MSZP. (A Fidesz sem, Pokorni Zoltán, a párt frakcióvezetője A Hét című műsorban az FKgP-vel és az MSZP-vel való koalícióra is nemet mondott. Kósáné Kovács Magda MSZP-ügyvezető szerint ez azt jelenti, hogy a Fidesz nem akar kormányozni.) A szocialista tanácsadók már a választások másnapján azt javasolták a pártvezetésnek, hogy a nagykoalícióról szó se essék a két forduló között, az ugyanis a gyengeség jelének tűnne, amibe a Fidesz azonnal belekapaszkodna.
Így aztán két-három napon át a szocialisták nyilatkozatait is kitöltötte az SZDSZ-szel való megállapodás hangoztatása. (Első nap: "tárgyalni fogunk az SZDSZ-szel", második nap: "tárgyalunk az SZDSZ-szel", harmadik nap: "megállapodunk az SZDSZ-szel".) MSZP-s oldalon Szekeres Imre és Földes György vezette a tárgyalódelegációt, annak ellenére, hogy utóbbi a párt országos listáján nem szerepel. Ez persze nem jelent semmit, csak a szocialisták fura személyzeti politikájára hívja fel ismét a figyelmet.
A nagy tárgyalásokkal párhuzamosan a miniszterelnök elkezdte használni régi, jó embereit. Ismét rátalált Kósáné Kovács Magdára, néhány nyilatkozat erejéig Nagy Sándorra és megtalálta végre a párt európai arcát, Kovács Lászlót is. A kampányt láthatóan ma már nemcsak Szekeres Imre irányítja, hanem sokan. A lapzártánk utáni Horn-Orbán-vitára a hírek szerint Tóth András kabinetfőnök készíti fel az MSZP elnökét.
Az MSZP-nek 32 százalékos első fordulós eredménye ellenére szembe kell néznie egy lefutottnak kikiáltott meccs eltaktikázásával. Amikor év elején Horn még néhányszor belerúgott az SZDSZ-be, nem tudhatta, hogy a koalíciós kormányt döngöli földbe. Az SZDSZ gyenge szereplése ugyanis veszélyezteti az MSZP kormányzóképességét is, hiszen ha megszerzi is a mandátumok többségét, az korántsem biztos, hogy jelenlegi partnerével kabinetet tud alakítani.
Az MSZP azt állítja, megtartotta 1994-es szavazótáborát, legalábbis százalékokban mérve. A részvételi arányok miatt ugyanis az idei 32 százalék négyszázezer szavazattal kevesebbet ér, mint a négy évvel ezelőtti. Több MSZP-s szerint "csak" a kampány hiányzott a négyszázezer megnyeréséhez. A "kampánytalan kampány" kitalálói viszont azzal érvelnek, hogy egy kormánypártnak nem kell nagy felhajtást csinálnia, hiszen kormányának tevékenysége önmagáért beszél (már ha). Horn Gyula pártelnök erre azt válaszolta, hogy a tények nem beszélnek maguktól, azokról beszélni kell.
A hogyan továbbal amúgy az MSZP sem foglalkozik. Ha az SZDSZ-szel sem tud kormányt alakítani, következhet a - a politikai realitástól most még távoli, de lehet, hogy hamarosan valósággá váló - lehetőségek számbavétele az új választások kiírásától a szakértői kormányig. Ha - ahogy azt a Gallup jelzi - az MSZP szerzi a legtöbb mandátumot, de az SZDSZ 20-25 parlamenti helye kevés az abszolút többség megszerzéséhez, akkor vagy az FKgP-t, vagy a Fideszt, vagy az SZDSZ-t és a Fideszt emelhetik maguk mellé a szocialisták. A lapunk által megkérdezettek úgy vélik, a párttal ez esetben az utóbbi variációt, tehát a hármas szövetséget lenne a legkönnyebb elfogadtatni.
Amiről viszont (vagyis az MSZP-Fidesz-SZDSZ felállásról) a szabad demokraták egyelőre hallani sem akarnak.
Mucsányi Marianna
