Tizenöt nappal a választások második fordulója után "kulturális beilleszkedésben" szenvednek a szocialisták - legalábbis ha Kurt Vonnegut szavaival próbáljuk jellemezni azon érzetüket, hogy ma már nem azok, akik két hete voltak. És ezt jól érzik.
Egyikük megnevezné és kitessékelné a pártból a nagy vereség elkövetőit, másikuk aggódik a kampányfőnökért, akit hibáival együtt is ("mert az Imrének vannak hibái", mondja) a párt egyik legjobb szervezőjének tart. Megint másikuk nagy lehetőségként éli át a vereséget, mondván: most megvan az esélye, hogy modern szociáldemokrata párttá fejlődjön a késő kádári hatalomgyakorlási technikákhoz szokott MSZP. És vannak olyan szocialisták is, akik titokban még mindig a nagykoalícióban bíznak, azt szuggerálva, hogy a Fidesz nem foghat össze az FKgP-vel. Utóbbiakat egy dolog tehette igazán boldogtalanná: a (választásokon szintén vesztes) Medián legfrissebb felmérése. Ha a Fidesz-FKgP koalíciós tárgyalások sikertelensége miatt előrehozott választásokat kellene kiírni, a közvélemény-kutató cég május végi felmérése szerint a fideszesek 43 százalékkal túlnyernék magukat.
Magától ment
Horn Gyulát senki sem késztette távozásra. Amikor úgy döntött, hogy néhány napig eltöpreng politikai pályafutása alakulásán, majd, ahogyan egy párttársa fogalmazott, "egy kis taktikai influenzával" megtoldotta a gondolkodási időt, ugyanúgy önszántából cselekedett, mint amikor a múlt hét második felében az MSZP elnökségi ülésén bejelentette, "nem jelölteti magát a következő tisztújító kongresszuson". Vagyis mandátuma lejárta után már nem kíván az MSZP elnöke lenni. (Csak ezt a szocialisták bonyolultabban, jelöléstechnikai kérdésként kommunikálták. Ezért történhetett meg, hogy a káptalanfüredi strandon még a hétvégi kánikulában is azt találgatták néhányan a pokrócukon ülve, hogy "akkor most megy a Gyula vagy nem megy?".)
Az MSZP kongresszusai ennél a kérdésnél is bonyolultabbak. A következő, augusztus végére,szeptember elejére tervezett gyűlés ugyanis tisztújító és nem alapszabály-módosító lesz. Márpedig ahhoz, hogy Horn Gyula -a kádári hagyományokat felelevenítve - az MSZP tiszteletbeli elnökévé léphessen hátra, módosítani kellene a párt alapszabályát. Ilyen tisztség egyelőre ugyanis nincs a pártban. Lapzártánk idején az a megoldás körvonalazódik, hogy ugyan nem alapszabály-módosító, de a tiszteletbeli elnöki posztot létrehozó tisztújító kongresszussal zárja az idei nyarat az MSZP.
Hogyan tovább?
Az MSZP-nek nemcsak azt kell feldolgoznia, hogy ma nem az, ami május 24. előtt volt, hanem meg kell birkóznia azzal a kérdéssel is, hogy kiknek a pártja legyen. Persze ehhez nem elegendő párthatározatokat hozni (hogy akkor most legyünk a házmestersegédek, a bankportások vagy épp az ÁPV Rt.-ből kiöregedett fb-tagok szervezete): előbb meg kellene nézni, hogy mostanság - Bokros-csomag dacára, Fidesz-nyomulás ellenére -mi maradt a szocialistáknak. Mert hogy nem kevés, az látszik. Milliónyi ember, történt is bármi, az MSZP-re szavazott.
A kérdés, amelyről a szombati országos választmányi ülésen várhatóan ugyanúgy szó lesz, mint már két hete, az, hogy középre vagy balra tartson-e a szocialista párt. Magyarul, melyik oldalon van az az 5-10 százaléknyi plusz szavazó, aki 2002-ben (vagy előbb) a meglévő harminc-egynéhány százalékhoz csapódva ismét győzelemre segíti a szocialistákat. Középen sokak véleménye szerint semmi sincs - esetleg néhány SZDSZ-szavazó -, balra viszont a rendszerváltás veszteseinek a tömege. Az optimistább változat szerint a szocdem program, vagyis az úgynevezett centrumpolitika, jelentsen bármit is ez, vállalása hozhat számszerűleg is több szavazót az MSZP-nek, felesleges balról előzniük önmagukat; adjanak hálát az égnek, hogy nem kell baloldaliságban a Munkáspárttal versengeni a parlamentben. A harmadik, feltehetőleg felülkerekedő "non-konfrontatív" álláspont szerint a centrum és a baloldali értékek képviselete nem egymást kizáró irányzatok, mindkettőnek helye és szerepe lesz az MSZP-ben.
A feladatot, azt, hogy a fentiekből kihámozzon valamit, hogy meghatározza az MSZP ellenzéki arculatát, Nagy Sándor frakcióvezető-helyettesnek kéne végrehajtania.
A korrupció kísértete
Az MSZP-nek arról is döntenie kell, mit kezdjen a korrupcióba vagy annak gyanújába keveredett politikusaival. Kósáné Kovács Magda ügyvezető alelnök és Kovács László frakcióvezető többször is nyomatékosította az utóbbi hetekben: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Kérdés, mi lehet az MSZP-ben mondjuk Szekeres Imre vagy Baja Ferenc további szerepe. Előbbi hotelügyéről fénymásolatban terjedt az ÉS cikke a Köztársaság téren, ráadásul az MSZP belső közvéleménye egyértelműen őt teszi felelőssé a választási kudarcért. Utóbbiról pedig az a hír járja, hogy az önkormányzati választásokra való felkészülést irányítja majd, érdemei elismerése mellett - csak hogy más pozíciót ne kelljen adni neki, ahogyan egyes szocialisták mondogatják.
Természetesen vannak ez ügyben is kevésbé markáns álláspontot képviselők, akik úgy vélik, a korrupcióval való riogatás politikai eszköz is lehet: legtöbbször nem az etikához, hanem a hatalom megszerzéséhez/megtartásához van köze. Õk azok az MSZP-sek, akik szerint nincs recept, minden egyes korrupciógyanús ügyben mérlegelni kell, hogy miként reagáljon a párt. Kovács Lászlóviszont - mintegy beismerve az elmúlt év eseményeit - abban bízik, hogy a következő ciklus már kevésbé lesz "megkísértő", hiszen nemcsak a privatizáció zárult le, hanem az MSZP is ellenzékbe került.
Mucsányi Marianna
