Az MSZP egyházpolitikája: Horn Gyula imája

szerző
Mucsányi Marianna
publikálva
1998/14. (04. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nem erőltették meg fantáziájukat az MSZP kampánytanácsadói: azt javasolták a pártvezetésnek, hogy az elmúlt négy év sikertörténeteit melegítse fel a választási hadjárat finisében. Így került ismét napirendre az "integrációs politika" meg a "makrogazdasági teljesítmény" mellett a vatikáni szerződés ügye is.

Nem erőltették meg fantáziájukat az MSZP kampánytanácsadói: azt javasolták a pártvezetésnek, hogy az elmúlt négy év sikertörténeteit melegítse fel a választási hadjárat finisében. Így került ismét napirendre az "integrációs politika" meg a "makrogazdasági teljesítmény" mellett a vatikáni szerződés ügye is.

Az MSZP állítólag azzal nyert választásokat 1994-ben, hogy nem kampányolt: szürke volt és láthatatlan. A választási hadjárat utolsó hónapja előtt, úgy tűnik, mára ezt a taktikát elsajátította a másik oldal, a Fidesz is. A két tömegpárt mintegy láthatatlansági versenyt folytat egymással; mindkettő, mint ördög a szenteltvíztől, úgy irtózik a véleménynyilvánítástól a fontos kérdésekben.

Az MSZP leginkább arra hagyatkozik, ami egyszer már bejött. Kivédekezi az utolsó néhány hetet. Így a sikeres külpolitika, a gazdasági stabilizáció és az egyházi kérdések felemlegetése szerepel majd napirenden - már ha a párt vezetői elfogadják tanácsadóik intelmeit. A Fidesz a maga részéről az abortuszügyben hallgat hangosan (a dávodi leány pere kapcsán óvakodott a megszólalástól - bár Orbán Viktor elnök megjegyezte: most az egyszer a leánynak nem kell szülnie, viszont ő maga a háromgyermekes családmodell híve), mint ahogy nem alakított ki semmilyen viszonyt olyan kérdésekkel sem, mint a vízlépcsőellenes aláírásgyűjtés (pro), vagy a körmendi eset kapcsán a halálbüntetés visszaállítása körüli kisgazda-szemérmetlenség (kontra).

Jöjjön el a Horngyulaországa!

Az MSZP ezen a héten, amint azt a Narancs megtudta, az egyházakra izzít rá. A miniszterelnök lapzártánk után, szerdán ismét vendégül látja a történelmi felekezetek vezetőit, hogy elmerengjenek a régi szép időkön, és felidézzék a Magyar Köztársaság és a Szentszék közötti "nagy kiegyezést". Hogy pontosan mi szerepel majd a tárgyalások napirendjén, azt egyelőre maguk a meghívottak sem tudják. Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök úgy nyilatkozott, hogy "nem tudni, propagandacélokat szolgál-e a találkozó, vagy konkrét ügyeket". Tóth András, a miniszterelnök kabinetfőnöke, a találkozó szervezője sem árult el részleteket. De még Platthy Iván, a Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyekért felelős államtitkára sem. Arra a szellemes újságírói kérdésre, hogy mi van most a Magyar Köztársaság kontra Szentszék ügyben, Platthy Iván csak annyit mondott: "Zajlik az élet." És ez nem kevés. A miniszterelnök talán azt ünnepli meg a felekezeti vezetők társaságában, hogy a 818 katolikus ingatlan közül 600-ról már egyeztettek az önkormányzatok, a kormány és az egyház képviselői; talán Horn csak a lelki megtisztulás érdekében találkozik a főpapokkal, esetleg az 1238-as pforzheimi zsinatról akarja az MSZP álláspontját mintegy előterjeszteni. (A szépséghiba csak az a történetben, hogy egy évvel ezelőtt költségvetési hatástanulmányokra, számításokra, egyeztetésekre hivatkozva a "végleges ingatlanlista" birtokában érvelt a kormányfő a vatikáni szerződés mellett.)

Szenteltessék mega Horngyula neve!

Horn a Vatikánnal kötött szerződéssel nyilvánvalóan a magyar lakosság 16 százaléknyi hívő részének meg a katolikus egyháznak tett gesztust: ha ezek a honfitársaink ausgetippelt megszeretni a kormányfőt ezután sem fogják, legalább leantikrisztusozni nem antikrisztusozzák majd le a kampány során. Különösen úgy, hogy közben - véletlenül, nyilván - épp most folyik az egyeztetés az ingatlanokról. A vatikáni szerződést egyébként 1997. június 20-án írta alá Horn (az SZDSZ és a kisegyházak, illetve alkotmányjogászok tiltakozása ellenére), és már a nyár végi, ősz eleji közvélemény-kutatások őt igazolták: akkor a hívők nagy része az MSZP-t támogatta a képzeletbeli, "most vasárnapi" választásokon. És bár a szerződést a parlament már tavaly decemberben ratifikálta, csak most hét végén, a kampány hevében volt módja Kovács László külügyminiszternek és Karl-Josef Rauber apostoli nunciusnak kicserélni a dokumentumokat. Istenem, eddig nem volt rá Kovácsnak ideje.

Apage, Horngyula!

Ennek ellenére az MSZP (Horn) és az egyházak viszonyában vannak még érzékeny pontok. A katolikus egyház ingatlanlistájának véglegesítése korántsem lezárt ügy. Már csak azért sem, mert ha a jelenlegi kormány ismét kap négy évet a választóktól, akkor júniusban könnyen megismétlődhet a tavalyi koalíciós vita: a nyár elején kell ugyanis a kormánynak tárgyalnia a katolikusok kívánságlistájának végleges változatáról. Konfliktusforrás lehet az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet sorsa is: ezt visszakérné az Irgalmas Rend mind a négy hazai tagja plusz Kozma atya. És akkor még nem beszéltünk a református egyház alkotmánybírósági beadványáról: ők a vatikáni szerződés és az egyházfinanszírozási törvénycsomag néhány, általuk hátrányosnak tartott eleme miatt készülnek a legfőbb bírói fórumhoz fordulni. Kálmán Attila, a Magyarországi Egyház világi elnöke továbbra is azt kifogásolja, hogy a katolikusokon kívül más egyházak képviselőivel nem állapodott meg a kormány az ingatlan-visszaadásról, illetve a közösségek állami támogatásáról. Tóth András viszont úgy látja, jogilag csak a katolikusokkal lehet szerződni, a többiekre a hazai törvények kell hogy vonatkozzanak. Bár Kálmán Attila nem említ diszkriminációt, megteszik helyette a "kisegyházak", melyek közül az adventisták már az Alkotmánybírósághoz is fordultak. Egyelőre azt sem tudni, mikor tárgyal a beadványról a testület, de (amint az a Fundamentum című folyóiratban zajló vitából kiderül) már a szakértők sem tudják, örüljenek-e vagy sírjanak a magyar történelmi egyházak szocialista megsegítése láttán.

A katolikus papok mindenesetre már most elkezdhetik törni a fejüket, hány miatyánkot kóstál majd a feloldozás egy-egy MSZP-re leadott szavazatért.

Mucsányi Marianna

szerző
Mucsányi Marianna
publikálva
1998/14. (04. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra