A múlt év végén egy a parlament elnöke által írt levélből kiderült, hogy az egyik független képviselő az országgyűlési költségvetés terhére számolt el többek között 1799 liter üdítőt és egy 70 ezer forintos szemüveget. A házelnök szerint a képviselők nem költekezhetnek a közpénzekből szabadon, elszámolási kötelezettség nélkül. Arról viszont, hogy mindezt mennyiből nem szabad, nemigen kaptunk információkat. A törvényszöveg böngészésével - számológéppel felfegyverkezve - azonban elég sok minden kiszámítható.

A parlamenti munkát segítő költségkereteket a képviselőcsoportok kapják, s nem közvetlenül a képviselők. A törvény értelmében az éves keretet a következőképpen határozzák meg: minden frakciónak jár egyrészt húsz képviselői alapdíjnak megfelelő egység (vagyis durván 27 millió 380 ezer HUF); továbbá "képviselőnként a kormánypártok esetében az évi alapdíj 25 százalékának, az ellenzéki pártok esetében az évi alapdíj 50 százalékának megfelelő összeg". (E második részösszeg például a 204 fős MSZP-frakció esetében közel 700 millió Ft.) Az így befolyó pénz nem szorosan vett repikeret; ennek terhére a képviselők nemcsak kávéznak, vagy Gucci szemüvegkeretet vételeznek, hanem szakértőiknek is ebből pengetnek. A független képviselők az éves alapdíj 75 százalékával gazdálkodhatnak, azaz közel 1 millió 30 ezer Ft-tal.

Az illetékesek - parlamenti és párttisztségviselők egyaránt - további részletekről nem nyilatkoztak. Pedig nem kéne mindennek tabutémának lennie - elvégre a demokrácia intézményeit működtetni kell -, még akkor sem, ha ezek a pénzek állandó célpontjai lesznek (s voltak) populista kirohanásoknak. (Bár kétségtelen, a nagy csendet egyesek a jelek szerint úgy értelmezik, hogy szabadabban bánhatnak közpénzekkel.)

A képviselők javadalmazásáról az 1990. évi LVI-os törvény rendelkezik: aki ebből nem tudja kiolvasni, mennyit költenek adóforintjaiból a honatyák el- és fenntartására, az magára vessen. Van egyszer az alapdíj (ezt évente maga a parlament határozza meg), 1998-ban 114 ezer 075 forint, amely pótdíjakkal kiegészülve adja a képviselők bruttó fizetését. A leggyakoribb pótilletmény a bizottsági tagsági díj, amely az alap 40 százaléka, vagyis 45 ezer 630 forint. (Ez az összeg megduplázódik, ha a képviselő az alkotmányügyi bizottságba küzdötte be magát.) Az állandó bizottságok elnökeit és alelnökeit megilleti még 100, illetve 80 százalékos pótdíj. Rajtuk kívül már csak a frakcióvezetők és helyetteseik kapnak pótlékot, az alapdíj 120, illetve 100 százalékát.

A vidékiek további kiegészítéseket húzhatnak a parlamenttől, ha nincs a fővárosban szállásuk. A Ház lakást bérel nekik, melynek díját az alapilletmény 50 százalékának erejéig állja. Ez bruttó 57 ezer 037 forint (nettó 23 ezer 385); ennyiért valahol a "kék metró" vonalán, a József Attila-lakótelep magasságában bérelhető garzon, esetleg Mátyásföldön. Viszont odáig ingyen utazhatnak a BKV-n, a képviselők ugyanis az ország egész területén grátisz buszozhatnak, vonatozhatnak és a többi.

Mindent egybevetve az átlag képviselő - aki, mondjuk, tagja egy frakciónak, egy bizottságnak, és legalább 201 kilométerre lakik a fővárostól - 228 ezer forintot keres. Ha ügyesen lobbizik, és még egy bizottsági tagságot szerez, fizetése elérheti a 273 ezer forintot is. De aztán vége. Hiába álláshalmozó (egyéb állandó és vizsgálóbizottsági tagságokkal), a parlamentből többet nem sajtolhat ki. A legrosszabbul azok járnak, akikre egyetlen bizottsági poszt sem jut. Utóbbiak - a nagy számok törvénye alapján - főként az MSZP-frakcióban foglalnak helyet bruttó 114 ezer 075 forintjukkal, melyet lakhelyük Budapesttől számított távolságának függvényében 39 ezer 926-tól 68 ezer 445 forintig terjedő mellékessel egészíthetnek ki.

Ugyanakkor bruttó 404 ezer forintot is megkereshet az a szerencsés országgyűlési képviselő, aki egyszerre vezeti pártja parlamenti frakcióját és a Ház valamely állandó bizottságát. Nem járnak rosszul a frakcióvezető-helyettesek sem, főként ha az alkotmányügyi bizottság tagjai; mint említettük, ez a legjobban fizető testület.

A parlamenti fizetési lista alján a politikai államtitkárok és a miniszterek állnak, ők a képviselői alapdíj 50 százalékát - 1998-as árfolyamon - 57 ezer forintot húznak a Házból. Igaz, minden egyéb díjazásukról, költségtérítésükről külön törvény rendelkezik. (Csak a rend kedvéért, alapdíjuk épp kétszerese a honatyákénak, vagyis idén 228 ezer HUF.)

Pénzügyileg két igazán figyelemreméltó juttatással számolhatnak a képviselők. (Igaz, mindkettőre megbízatásuk lejárta után tarthatnak igényt.) Az első végkielégítés-féle, amely a honatya hat- havi alap- és pótdíjaiból áll és kérhető egy összegben is. A második, ha a politikus megbízatása az Országgyűlés működésének befejezésével lejár, és három éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt: ekkor öregségi nyugdíjra jogosult, melyet szintén alap- és pótdíjait figyelembe véve kap meg.

Az országgyűlési képviselők javadalmazása összevethető persze a nyugdíjakkal vagy a közalkalmazotti fizetésekkel, és ezek mindig nagyon attraktív dolgok. De nézhetjük mindezt másfelől is: a törvényhozók semmivel sem keresnek többet (nettó), mint egy érettségizett csokimenedzser (mondjuk egy Mars-disztributor).

A választási év kész ráfizetés a képviselőknek. Ez az az időszak, amikor anyagilag is fegyelmezi őket pártjuk, hiszen amit az állam a politikusoknak szán, azt lenyúlják a szervezetek. A képviselői fizetések - a már korábban eldöntött mértéken túl - nem emelkedtek sem 1994-ben, sem 1998-ban. Négy évvel ezelőtt 56 ezer, idén 114 ezer a mindent eldöntő alapdíj. Igaz, arra bizton számíthatnak a nagypolitikába beszállók, hogy egy ciklus alatt megduplázódik a bérük. Nyolc éve még 32 ezer forint honor illette meg a képviselőket, nagyjából annyi, mint 1998-ban egy tanárt, vagy 1913-ban Charlie Chaplint, amikor az első filmszerepét kapta kezdő komikusként. (Az ismeretlen Charlie egy kicsit azért jobban járt, mint a rendszerváltó magyar képviselők, ő ugyanis hetente vághatta zsebre a fenti összeget.)

Szépen kasszíroznak viszont idén a pártok. Jóval az inflációt meghaladó mértékben, 29 százalékkal emelkedik állami támogatásuk összege. A történet érdekessége, hogy a költségvetési vita során a pártpénzek azon kevés ügyek közé tartoztak, amiben sikerült konszenzust kötniük a parlamenti szereplőknek. Kideríthetetlen, hogy melyikük állt elő az ötelettel - a Fidesz - MPP Boldvai Lászlónak, az MSZP pénztárnokának, az MSZP viszont a Fidesz - MPP-nek tulajdonítja a szerzőséget -, a lényegen nem változtat: mintegy fél milliárddal kerülnek 1998-ban többe a pártok, mint egy évvel korábban. Ami nem baj: az a lényeg, hogy tegyék a dolgukat tisztességesen. Ezért fizetjük őket.

Mucsányi Marianna