A Fidesz - Magyar Polgári Párt elfogadta választási programját és készen áll arra, hogy a most távozó kormány helyébe lépjen - így összegezte Orbán Viktor pártelnök a kongresszuson történteket, és széles jó kedve kerekedett. Mindez már a sajtótájékoztatón történt, ahol az egész napi ingerszegénység miatt agyongyötört újságírók bárgyún vigyorogtak vissza az elnökre.
Gyűjtögető életmód
A Fidesz IX. kongresszusára Orbán Viktor beszédén kívül nem sok mindent találtak ki a fiúk. Igaz, azt nagyon. Semmi idegenszerű értelmiségizés, semmi mélymagyarkodás, semmi ´56-ra utalás. Helyette pontos, kimért mondatok, gesztusok balra és középre. (A jobboldal, ugyebár, már megvolt.) Rövid történelmi lecke az elmúlt tíz évről, amitől meglágyultak a lelkek - "akkoriban is vízlépcső-tüntetésre jártunk" kezdetű mondatok hallatszottak itt is, ott is -, a kormányzóképesség hangsúlyozása és némi elégedetlenség. Meg egy kis irónia, melynek segítségével az MSZP-SZDSZ-koalíció szakértelméről ("Úgy érzem, közel az idő, amikor a polgároknak a szakértelem okozta nehézségek után a hozzáértéssel járó örömökben is módjuk lesz részesedni.") és a kisebbik kormánypárt magatartásáról mondott ítéletet Orbán ("Ne bizonytalanítsanak el bennünket azok a híresztelések, hogy a kisebbik kormánypárt ki akar lépni a koalícióból. Olyan ez, mint amikor a ponty azzal fenyegetőzik, hogy a partra veti magát.").
És persze nem hiányzott a szövegből az ígéret-halmaz sem, implicite. Explicite csak annyi volt benne, hogy "a rendszerváltozás nem hozta meg a remélt felemelkedést, nem nyílt meg mindenki számára a gyarapodás, a jólét lehetősége". Aztán szó került még a bűnözésről, a közbiztonságról, a korrupcióról és a polgári kormányzatról, amely "nem a kiadások mechanikus lefaragásában gondolkodik, nem fogja vissza magas adókulcsokkal a növekedést", hanem "ötvözi a szabadságot a gyarapodással".
A pártelnöki előadás nem annyira a hallgatóság, sokkal inkább Orbán Viktor számára jelentett megpróbáltatást. Hallhatóan zavarta, hogy a legcsekélyebb rögtönzést sem engedheti meg magának, hanem fel kell olvasnia 11 oldalnyi szövegét.
48 pont
A szombati tanácskozáson mutatta be a Fidesz 48 pontos választási programját is. A PR-szempontokon túl nem sok minden indokolja, hogy épp 48 bekezdésben meséljék el, mit tennének az országgal, ha négy évre megkaphatnák, de az ötlet - a forradalom 150. évfordulója felé lejtve - még sok mindenre használható. A tézisek szerzője az a magyar politikus, aki a legtöbbször tudja egy mondatba betenni a "polgár" szót (Szájer Józsefnek hívják).
A Fidesz nehéz feladatra vállalkozott, amikor épp a kormány egyik sikertörténetéről, a gazdasági stabilizációról azt állítja: a politika tévesen alkalmazta a megszorító intézkedéseket. Ha a Fidesz kormányra kerülne, olyan gazdasági növekedést ígér a következő négy évre, amely "egy szűk csoport helyett valamennyi polgár számára elérhetővé teszi a gyarapodást". Orbán és szakértői már hónapok óta mondogatják: a magyar gazdaságnak legalább évi 7 százalékos növekedést kellene produkálnia ahhoz, hogy 25 év alatt utolérhessük az Európai Unió átlagát. A közgazdászi számításokon alapuló prognózis egyfelől azt sugallja, hogy aki ennél kisebb növekedést ígér (mondjuk 4-5 százalékot, mint a kormány), az azt mondja, 25 évnél is tovább tart, míg elérünk a Kánaánba. Másfelől viszont e tézis önmagát is taccsvonalra teszi: a 7 százalékos növekedés összefüggésében a 25 laza év merő agyrém (vagy fordítva); vajon ki hiszi azt el (és ki gondolhatja komolyan?), hogy bármely gazdaság negyedszázadon át képes dinamikus fejlődésre tőzsdekrachok, válságok, bankcsődök, kisebb-nagyobb háborúk nélkül?
Régi káderek mint új haverok
A kongresszuson felvonult a szövetséges politikai erők vezérkara (Boross Péter, Pusztai Erzsébet, Jeszenszky Géza, Isépy Tamás, Latorcai János), igaz, például Lezsák vagy Boross neve hallatán nagyon nem akart megszületni a barátokat köszöntő taps. De legyen ez a Kövér Laci gondja; arra viszont tényleg kíváncsiak lennénk, milyen megfontolás alapján vették elő a sifonérból a lejárt szavatosságú Csoóri Sándort vagy Peták Istvánt, hogy Schmidt Mária historikus - aki a közelmúltban az egyik napilap hasábjain lényegében rehabilitálta Gömbös Gyulát - sertepertéléséről már szó se essék. Régi tapasztalat: a konzervatív nyilvánosság hiánya Magyarországon sehol sem olyan szembetűnő, mint egy konzervatív párt rendezvényén.
Ha a Fidesznek sikerül megnyernie a választásokat (ami egyelőre fölöttébb valószínűtlennek tűnik), alighanem az lesz az egyik legnehezebb feladata, hogy nemet mondjon a hirtelen támadt sok-sok új barátnak. És végre arról is elgondolkodhatnának a fiatal demokraták, hogy vajh hogyan is kerültek ezek melléjük.
Hacsak e Muppet Show jelenléte nem magától értetődő már a számukra.
Mucsányi Marianna
