Nádasdy Ádám

A névutó

Lehetségtelen szavak?

A -hat alkot és gyarapít

A magyar vessző...

Az európai kultúrkör első nyelvészei, a görögök csak a nyelv írott formájával, az írás tudományával foglalkoztak.

A disztichon két sorból álló költészeti egység: Gyûlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.

Amit meg lehet jósolni, az nincs. Ezt a meglepõ tételt tanítja a szemiotika, azaz jeltudomány, s minthogy a nyelvészet ennek az egyik ága, az is ezt tanítja. De mit értünk azon, hogy megjósolni? És hogyhogy "nincs"?

Elég volt az érdekességekből, a végén még azt hiszi a kedves olvasó, hogy a nyelvészet érdekességekkel foglalkozik. Vegyük a magyar nyelvben a múlt idő képzésének szabályát. (Közbevetés: az én nyelvérzékem szerint a "múltidő" egybeírandó volna, de tartsuk be zokszó nélkül az akadémiai helyesírást, már úgyis liberalizmussal vádolnak.) Köztudomású, hogy a múlt időt kivétel nélkül minden igénél -t, -tt raggal képezzük: tanult, védett. (Az ilyen ragot a hagyományos nyelvtanban "jelnek" nevezik, azt kifejezendő, hogy utána még tehetők ragok; ez az alosztályozás számunkra most mellékes.)

Az alábbiakban röviden bevezetem az olvasót a nyelvemlékek feldolgozásának módszereibe. Így dolgozták föl elõdeim a Halotti Beszédet meg az "magyar Mária-siralmat. Egy nyelvemléknek nem kell réginek lennie, csak valamely nyelvhasználó által hagyott, rögzített szöveg legyen. Nyelvemlék az alább közölt "Ford Trazi" nevû kézirat is, mely a 21. század elején, a mai Magyarország délkeleti részén keletkezett. Mint minden nyelvemléknél, ennél is fölmerül a hamisítás gyanúja; mindenesetre elég hitelesnek tûnik ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.

Pravoszláv karácsony van, errõl sokaknak a szeretet jut eszükbe, nekem viszont a szóeleji mássalhangzócsoportok feloldódása. A karácsony szó a középkorban került a magyarba valamelyik szláv nyelvbõl, mint az új vallás és egyáltalán az új kultúra, naptár, idõszámítás szava. A szláv eredeti kracsun volt; az akkori magyar (az ómagyar) azonban nem tûrte az olyan szavakat, melyek két mássalhangzóval kezdõdtek, ilyenek addig nem is voltak a magyarban, ezért a magyar beszélõk a kr- szókezdetet egy magánhangzó beszúrásával feloldották. Nem krácsun-nak, hanem karácsun-nak mondták tehát (ebbõl lett aztán a mai karácsony).

Álmodoztak már önök egy olyan könyvrõl, amelyben minden benne van? Nos, itt az Osiris Helyesírás, ez a gusztusos, kövér kötet. Két részbõl áll: az elsõ egy 420 oldalas Tanácsadó, mely minden eddiginél részletesebb kifejtése a magyar helyesírás elveinek (és olykor elvtelenségeinek, teszem hozzá), míg a második, nagyobb rész egy több mint ezeroldalas Szótár. A két fiatal szerzõ, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila óriási munkát végzett, gondoljunk csak a könyvben lévõ 101 689 utalóra. Szóval, elsõ pillantásra kicsit ijesztõ a könyv, ráadásul eléggé ömlesztett a tipográfia, folyik, folyik oldalakon át a rengeteg szöveg, lehetne szellõsebb, didaktikusabb, néhol szinte kiált egy táblázatért a kifejtés.