Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2005. július 28.

Egotrip

A névutó

Gondolom, önök is eltűnődnek így nyaralás közben, hogy pontosan mi is a névutó. Nem csodálom, ha ezen töprengenek, mert valóban különös lény: szó is meg nem is, rag is meg nem is, van is jelentése meg nincs is. Ráadásul a mifelénk ismert idegen nyelvekben alig van ilyen, tehát magyar sajátosságnak látszik. (A valóságban a világ számos nyelve használ névutót, de azok távoliak, mint a japán, vagy régiek, mint a középfelnémet.)

A névutó - például alatt, nélkül, felé - valamilyen "név" után áll: a szekrény alatt, Mátrai nélkül, efelé. A "név" (= latin nomen) itt az, amit ma "névszónak" nevezünk, esetünkben a főnevek (szekrény, Mátrai) és a névmások (e). A névutók tehát egy gazdanévszó (nyelvtani szakszóval: fej) után állnak. (A "névutó" kifejezésnek tükörképe a "névelő", ami valamilyen "név" előtt áll, pl. a szekrény.)

A magyar nyelvtani hagyomány a névutót szónak tekinti, és a helyesírás is többnyire önálló szónak kezeli, azaz nem úgy írjuk, hogy *szekrényalatt vagy *Mátrainélkül (de: efelé). De vajon miért? Valóban indokolt a névutót szónak tekinteni, vagy egyszerű hagyománnyal van dolgunk - melyet hazafiúi kötelesség betartani, de amelynek (mint bármely hagyománynak) nincs helye a tudományban? Magyarán: azért, mert valamit hagyományosan szónak szoktak tekinteni, nincs jogunk annak tekinteni, hacsak nem tudjuk bizonyítani, hogy csakugyan szó.

Szó-e tehát a névutó? A jelentése semmivel sem önállóbb, mint a -ban, -hoz, -on típusú határozóragoké; ezek ugyanúgy módosítják a gazdaszó jelentését, mint a mögött, felé, nélkül. Nagyjából ugyanazt jelenti a pénz nélkül, mint a pénztelenül. Egyszerű véletlen az, hogy melyiket melyikkel fejezi ki a magyar nyelv, tehát hogy a "mögött" jelentésre éppen névutót, a "-ban" jelentésre éppen ragot használunk és nem fordítva. Úgy is alakulhatott volna, hogy a szekrényben-t úgy kellene mondani: szekrény benne; viszont a szekrény mögött meg úgy volna: szekrénymög. Akár névutót, akár ragot használok, a gazdanévszó ugyanolyan szerepű lesz a mondatban: A lé beömlött a szekrény alá mondattanilag ugyanolyan, mint A lé beömlött a szekrénybe.

A névutókat hangsúlytalanul ejtjük, a gazdaszóhoz tapasztva, akárcsak a ragokat. A szekrény alá ugyanúgy egyetlen szónak hangzik, mint a szekrényemet vagy a Szekrényesi. Igaz, a kontraszt kedvéért lehet hangsúlyt tenni a névutóra (A szekrény ALÁ ömlött, nem a szekrény MÖGÉ!), de ez nem bizonyít semmit, mert ezt meg lehet csinálni ragokkal is (A szekrényEN volt, nem a szekrényBEN!).

Mindez arra mutatna, hogy névutó és rag között nincs különbség, hogy a névutók voltaképpen ragok (tehát toldalékok és nem szavak), csak - ki tudja, miért, talán hagyománytiszteletből - önálló szónak írják őket, és emiatt a nyelvtanok, szótárak is szóként kezelik azokat. Most akkor nézzük meg az ellenkezőjét: mi szól amellett, hogy a névutók valóban szavak és nem toldalékok?

Először is, a magyarban a toldalékok magánhangzója illeszkedést ("harmóniát") szokott mutatni: szekrény-ben, de garázs-ban; szekrény-hez, de tükör-höz. Ilyen a névutóknál sosem fordul elő: nincs *garázs mogott vagy *szekrény elett. (Igaz, a toldalékok se mind harmonizálnak: garázs-ért és nem *garázs-árt, bicsérd-ista és nem *bicsérd-iste.) Másodszor is, toldalék hozzátételekor a gazdaszó töve kicsit megváltozhat: konyha, de konyhá-ban; tükör, de tükr-ön. Ilyesmit a névutó sohasem tud okozni: nincs *konyhá mellett, *tükr alá. Érdekes, hogy a -SÁG sem okoz változást: marhaság (nem *marháság), ez arra mutatna, hogy névutó, viszont magánhangzója harmonizál (hol -ság, hol -ség), ezért mégiscsak toldalék.

Az iménti két próba hangtani természetű volt. Amely elem legalább az egyiken pozitívan vizsgázik, azt toldaléknak (ragnak) minősítjük. A féle és a szerű viszont eszerint nem ragok, hanem szavak (vagyis névutók), mert se nem harmonizálnak (garázsféle és nem *garázsfála, garázsszerű és nem *garázs... pardon), sem nem okoznak tőváltozást (salátaféle és nem *salátáféle). A helyesírási hagyomány mégis a gazdaszóhoz ragasztja őket.

Még fontosabbak azonban a mondattani próbák, amikor a szórenddel kísérletezünk. Lehet-e egy gazdafőnévhez két ragot tenni? A szekrényen és ben piszok volt - nem, ilyen nincs. Számos más módon ki lehet ezt fejezni, de a két ragot (-en és -ben) nem lehet "koordinálni". Lehet-e a névutókat? Próbáljuk ki: A szekrény alatt és mögött piszok volt. Kifogástalan. Íme, az első komoly bizonyíték: a névutók egymással koordinálhatók, a gazdafőnevet nem kell megismételni. Ezt a ragokkal nem lehet megcsinálni, azok minden esetben megkövetelik a gazdafőnevet: A szekrényen és a szekrényben piszok volt.

Most próbáljuk ki a fordítottját: legyen két gazdafőnevünk, de csak egy ragunk, mondjuk -ben: A szekrény és a bőröndben piszok volt. Nem, ez sem megy. A rag nem tűri, hogy előtte két gazdafőnevet koordináljunk, a ragot mind a kétszer ki kell tenni: A szekrényben és a bőröndben piszok volt. És ugyanez névutóval? A szekrény és a bőrönd mögött piszok volt. Kifogástalan. Íme, a második bizonyíték: a névutó tűri két gazdafőnév koordinációját, azaz nem kell mindegyik után újra és újra kitenni. Persze nemcsak kettőt lehet koordinálni, hanem elvileg akárhányat: A szekrény és a bőrönd és a láda és a dosszié és a bura mögött piszok volt. A toldalékok azonban minden egyes esetben megjelennek: A szekrényben és a bőröndben és a ládában és a dossziéban és a burában piszok volt.

Beszéljünk most már őszintén: névutónak nevezzük azokat az elemeket, melyeknek jelentése (önállótlan, módosító) és hangsúlyozása (hangsúlytalan, a gazdához tapad) toldalékszerű, mégis elütnek a toldalékoktól, részben hangtanilag (nem harmonizálnak, nem okoznak tőváltozást), részben mondattanilag (lehet őket is koordinálni meg a gazdafőneveiket is).

Még rengeteg érdekeset tudnék mondani a névutókról (pl. hogy miért bennem, tőled és nem *énben, *tetől - ezzel mit csinálunk?), meg hogy az ellenére vajon névutó-e. És a dacára, amelyik a főnév előtt is állhat: Dacára a nehézségeknek?... De nyár van, mehetnek a strandra és a mólóra, ám óvják bőrüket a nap és a szél és a szúnyogok és a kullancsok ellen.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.