Irodalmi szószedet: A disztichon

  • Nádasdy Ádám
  • 2005. március 31.

Publicisztika

A disztichon két sorból álló költészeti egység: Gyûlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.

A disztichon két sorból álló költészeti egység:

Gyûlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem:

így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.

Ennyi az egész vers, írta Catullus, fordította Szabó Lõrinc. Az egyik legkötöttebb versforma: annyira meg van kötve, hogy a szerzõk állandó ingert éreznek, hogy minél többet pakoljanak bele. Bár két sora összesen legföljebb 31 szótag lehet, gyakran több önálló mondat van benne; kérdés és válasz, állítás és tagadás feszülhet a csöpp univerzumban. Talán éppen roppant kötöttsége teszi vonzóvá a költõk szemében, ahogy a festõt is vonzza a pici képfelület, a miniatûr, a medalion, melybe egész tájat vagy cizellált portrét lehet festeni.

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,

Szánts és vess; s hagyjad másnak az áldozatot

- ezt mondja Kazinczy. Hibátlanul van megcsinálva a disztichon, de hogy különösebben mélyenszántó volna, azt sose tudtam belátni. De tanultuk az iskolában, s nagyokat bólogattunk: na, ez jól megmondta!

A disztichon neve a görögbõl származik, ahol egyszerûen annyit jelent: kétsoros (di: ,kettõ' + stikhos: ,verssor'). Hagyományosan mégis csak olyan kétsorosra mondják, aminek az elsõ sora hexameter, a második pentameter. Össze lehet fûzni több disztichont is egy verssé (ilyen Kölcseytõl a Huszt), de a legszebb az, amikor a disztichon egyben epigramma, vagyis önmagában álló, igen rövid, magvas vers. Ilyen a Párbeszéd Nemes Nagy Ágnestõl:

Engedj, zászlórúd! Mért markolsz vissza a széltõl?

Rongy lennél egyedûl. Így lobogó, lobogó.

A hexameter - mint a neve is mutatja - hat lábból áll (görög - hexa: ,hat' + metron: ,mérték'; tehát hatmértékû sor). A lábak két- vagy három-szótagosak, és lehetnek TÁ-TÁ (ér-zem), illetve TÁ-ti-ti alakúak (gyû-lö-lö). A TÁ-TÁ neve spondeusz, a TÁ-ti-ti a daktilus. Ezt a kettõt szabad váltogatni, de az meg van kötve, hogy az ötödik láb csak TÁ-ti-ti (daktilus), a hatodik csak TÁ-TÁ (spondeusz) lehet, vagyis a hexameter sorvége TÁ-ti-ti TÁ-TÁ: "én se, de érzem". (Van persze kivétel, és a kivétel alól is kivétel, azt mind be lehet magolni, gyönyörû dolog az irodalom!)

Ahhoz, hogy egy ilyesfajta idõmértékes vers szabályosságát megállapítsuk, el kell skandálni. A skandálás voltaképpen ritmikus szavalás, afféle kántálás, ilyenkor a szavakat-szótagokat - értelmüktõl függetlenül - szigorúan a versmérték szerint, mechanikus szabályossággal mondjuk ki, olyasféleképp, mint amikor metronómra zongorázunk. Ronda, de e nélkül nincs kötött formájú mûvészet.

Nézzük elõbb a hexametert. Az elsõ láb "gyû-lö-lö". A végére a k-t nem mondjuk oda, mert azt elviszi a következõ szó kezdõ magánhangzója. A második láb tehát: "kés-sze-re". A harmadik láb: "tek mért". Ennek a lábnak a közepén véget ér egy mondat, és új mondat (a "Mért?") kezdõdik, azaz ezt a lábat mondathatár metszi ketté. A jó hexameter megkívánja, hogy a harmadik láb elsõ szótagja után szó- vagy mondathatár, kvázi lélegzetnyi szünet legyen. Ennek a határnak a neve cezúra, magyarosan sormetszet. A cezúra nem része a skandálásnak, értelmes elem, a skandálás viszont értelmetlen ritmizálás, ezért egybe mondjuk: "tek mért". A vers finomságához éppen az kell, hogy a cezúra másutt legyen, mint a lábhatár, a kettõ ne essen egybe. A negyedik láb: "nem tu-do", az ötödik: "mén se de", a hatodik: "ér-zem". Skandáljuk egybe a hexametert, és jelöljük a cezúrát § jellel:

/ gyû-lö-lö- / kés sze-re- / tek § mért / nem tu-do- / mén se de / ér-zem /

Hallatlanul tömény az egész, mint az ételek között a ringli vagy a pálpusztai. Hiszen három mondat van belegyömöszölve egyetlen sorba, sõt talán négy is, mert a "de érzem" gondolatilag külön mondat; és négy ige van (gyûlölök, szeretek, tudom, érzem), ami nagyon meglendíti a szöveget. A disztichon gyakran egész dráma: párbeszédet, megszólítást, felszólítást tartalmaz. Engedj, zászlórúd! vagy Hõsvértõl pirosúlt gyásztér! vagy Szánts és vess!

Vegyük a legismertebb magyar disztichont, Kölcsey epigrammáját, és skandáljuk az elsõ sort, a hexametert:

/ négy szócs-/ kát ü-ze- / nek § vésd / jól ke-be- / led-be [s] fi- / ad-nak /

Kölcseyék konvenciója az volt, hogy az "s" szócskát nem skandáljuk, mintha ott se volna, ezért tettük szögletes zárójelbe. Érdekes különbség a Kölcsey-vers és a Szabó Lõrinc-szöveg között, hogy Kölcseynél a lábkezdet gyakrabban nem esik egybe a szókezdettel, azaz a lábkezdõ hangsúly olyan helyen van, ahol a normális beszédben nem volna hangsúly. E sorban Kölcsey lábai négy ízben nem kezdõdnek a vers semelyik szavával: "kátüze", "nekvésd", "ledbesfi", "adnak"; Szabónál csak két ilyen van: "(k)és szere", "tekmért". Ez szándékos. A régiek úgy tartották: az a szép, ha a versmérték, a skandált ritmus ellene feszül az értelemnek, így a forma távolabb marad a tartalomtól, mindkettõ önálló életet él. A modernek, így Szabó Lõrinc is, már azt vallották: a versmérték inkább simuljon hozzá az értelemhez, a forma mintegy párhuzamosan fusson a tartalommal, minél kevésbé éljen önálló életet. Még feltûnõbb ez a közelmúlt költõjénél, Nemes Nagy Ágnesnél: az õ hexametere alig különbözik a természetes beszéd hangsúlyozásától:

/ en-gedj / zász-ló- / rúd § mért / mar-kolsz / visz-sza a / szél-tõl /

A disztichon második sora a pentameter. Ez a név azt jelenti: ,ötmértékû', azaz öt lábból álló sort várnánk, de a név félrevezetõ. Valójában két félsor ez, egyenként két és fél lábnyi, ugyanis a 3. és a 6. láb csak "TÁ", azaz csonka, egy szótagos fél láb. A régi tanárok úgy okoskodtak: 2,5 + 2,5 = 5, pedig ez itt csalás, de rajtaragadt a pentameter név. A képlete TÁ-ti-ti TÁ-ti-ti TÁ // TÁ-ti-ti TÁ-ti-ti TÁ. (Az elsõ két láb lehet spondeusz is.) Ritmusa a fülünkbe cseng, hiszen mindnyájunk ismerõse Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelõ. A pentameter közepén a cezúra igen erõs, ott mindig van lábhatár, ezért ezt kettõs vonallal jelöljük. Skandáljuk Szabó Lõrinc Catullusát:

/ így van e- / zés a szi- / vem // él-ve ke- / reszt-re fe- / szít /

Ahhoz, hogy Kölcsey pentametere mûködjön, tudnunk kell, hogy õk az "a" és "e" névelõk után mindig kettõsen ejtették a következõ mássalhangzót, tehát pl. a kutya ejtsd [akkutya], e sorok ejtsd [essorok]. Tehát Kölcsey pentametere:

/ hagyd ö-rö- / kûl ha ki / húnysz // a[h] ha-za / min-den e- / lõtt /

A második sor, a pentameter mindig sûrûbb mondanivalójú, begyorsul, poénra fut ki, így itt jobban eltér egymástól a természetes beszédhangsúly és a skandálás, Kölcseynél ugyanúgy, mint Szabónál vagy Nemes Nagynál. Nemes Nagy kis drámájában, mely a zászlórúd és a selyem párbeszéde, a második sor skandálása:

/ rongy len- / nél e-gye- / dûl // így lo-bo / gó lo-bo / gó /

Merész és játékos a kétszeres lobogó: Az elsõ egyszerû fõnév (= zászló), a második viszont igenév (= amely lobog), s mindkettõ "szét van skandálva", ráadásul az utolsó elõtti lábban a szónak mindegy a fordítottját kapjuk: gólobo. Itt a forma, a stilizáltság, a játék már egyenrangú a tartalommal. Ha jó a vers, ha gazdag vagy szellemes a gondolat, majd legyõzi a formát, majd átjön így is a rivaldán.

IÆu! Leány! Ki a MaNcs lapján csemegézed a verstant,

csippents mancsomból disztichonos csemegét!

Nádasdy Ádám

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.