Amíg nem kerül épkézláb vámpírfilm a mozikba, addig Ezra Koenig zenekara gondoskodik arról, hogy a vámpír szóról ne csak az Alkonyat-könyvek/filmek szerencsétlen flótásaira asszociáljunk.
Korábbi zsebnyelvészi tevékenységem során jó darabig azon az állásponton voltam, hogy angolul nehezebb énekelni, mint szimplán beszélni, és nem gondoltam volna, hogy majd pont a franciák fognak megcáfolni.
Ritka, ha egy zenekar a klasszikus felállásában ünnepelheti a 35. születésnapját - még úgy is, hogy közben azért kimaradt jó tíz év. Az Orchestral Manouevres in the Dark, vagyis az OMD 2006-ban évtizednyi mosolyszünetet követően állt ismét össze, és a haverság azóta is megbonthatatlannak tűnik - Andy McCluskey, Paul Humphreys, Martin Cooper és Malcolm Holmes azóta már a második lemezét szabadítja ránk, és valószínű, hogy nem is az utolsót.
Kedd este a Depeche Mode sokkal jobb volt Budapesten, mint 2009-ben – kritikusunk szerint főleg a világklasszis frontemberré nőt Dave Gahannak köszönhetően.
Öt év szünet után elkészült az együttes új munkája, a Light Leaks. A zenekarvezetővel a hosszú kihagyásról, a folyamatosan változó zeneiparról, a science fictionről és Lugosi Béláról beszélgettünk.
A magyarok legkedvesebb popzenekara elkészítette 13. lemezét, és rögvest be is mutatta Bécsben. Kritikusunk választ ad arra a kérdésre, hogy kikeveredett-e a Depeche Mode a középszerből, és vázolja, mi várható májusban Budapesten.
A poptörténet eddig nem nagyon bővelkedett zseniális szupergruppokban, és arra sem volt gyakran példa, hogy egy ilyen együttesnek közel négy évig tartson az első lemezével előrukkolnia.