Kapcsolatok útvesztői - Suede: Bloodsports

Zene

Öt éve jelent meg utoljára lemez britpopzenekartól - azóta többen is feloszlottak, míg mások összeálltak, de nagylemezt egyelőre egyik sem mert bevállalni. Az egyetlen kivétel a Suede, melynek tagjaira már ráfért a siker, hiszen a 2003-as feloszlást követő időszak egyikük számára sem volt éppen fáklyásmenet. Simon Gilbert dobos lényegében emigrált Thaiföldre, Matt Osman basszista fuvarozóként helyezkedett el, Richard Oakes gitáros csinált egy senkit sem érdeklő, Artmagic nevű együttest, Neil Codling billentyűs pedig Natalie Imbruglia mellett vállalt munkát. Ahogy az várható volt, Brett Anderson frontember maradt meg leginkább a reflektorfényben: előbb egy rövid életű zenekart alapított a Suede első gitárosával, Bernard Butlerrel The Tears néven, utána viszont eléggé sótlan szólóalbumok készítésébe fogott. Nyilván érezte, hogy muszáj tennie valamit, úgyhogy szép lassan összetrombitálta a Suede utolsó felállását, mely először egy sikeres turnét bonyolított le, most pedig már van új albuma is.


 

Már a lemezcím és a borítón egymással birkózó páros is bizonyítja, hogy Andersont továbbra is a párkapcsolatok útvesztői foglalkoztatják, és mind az érzelmi, mind a szexuális oldal intenzíven izgatja. Androgün hangja semmit nem változott (továbbra is megkapjuk a védjegyévé vált, elcsuklós sikításokat), és szerencsére a zenészek is jó formát mutatnak. Azért a Barriers nyitánynak egy kicsit gyenge, főleg ami a dal vége felé hallható, a Suede-től szokatlan U2-szerű kórust illeti. A Snowblinddal viszont minden a helyére kerül - ez talán a lemez legjobb száma, igazi Coming Up flash, az meg úgyis minden rajongónak kellemes referenciapont. Nem is csoda, hogy Anderson is ahhoz a lemezhez, valamint a nagy drámai műhöz, a néha szinte progrockba torkolló Dog Man Starhoz hasonlított több új dalt. Igaza is van: a második Suede-album mindenképpen ott van a lassan induló, de aztán monumentális hömpölygésbe torkolló Alwaysben, és a The Power gitártémáját majdnem visszahozó For The Strangersben.

Majd' mindegyik dal görcsmentes és izgalmas, és most már talán Anderson is megérti, hogy neki a Suede-re van szüksége ahhoz, hogy jó dalokat írjon. Persze azért nem hibátlan comeback a Bloodsports, hiszen egyrészt nem jönne rosszul egy Can't Get Enough típusú rockos sláger, másrészt kicsit azért sok ballada sorakozik egymás mellett a lemez második felében; ettől függetlenül a nagy mentor, David Bowie-é mellett a Suede-é az idei év legkellemesebb visszatérése.

Warner/Neon Music, 2013


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.