Koncert

Mumford & Sons

Zene

Az emberiség legnagyobb rejtélye továbbra is az, hogy van-e élet a halál után, de lassacskán felzárkózhat mellé a Mumford & Sons orbitális népszerűsége is. A folkos ihletésű dalokat játszó zenekart sokan a Coldplayjel rokonítják; nem is igazán zenei, inkább attitűd- és ambícióbeli hasonlóságok alapján, és a szemükre vetik, hogy kábé annyi közük van a rock and rollhoz, mint Sas Józsefnek a rekeszizmokhoz. És igen: ha van olyan kúlsági fokmérő, amelynek pozitív végén a Beastie Boys, Han Solo, a Clash és a Leone-filmek Clint Eastwoodja áll, akkor a másik végén nagy valószínűséggel a Mumford & Sons található. Ami többek között a hangszerelésnek is betudható - ezen sorok írója a koncert végére egész biztosan el tudott volna rituálisan pusztítani egy bendzsót, de még ennél is rosszabb, hogy némely erőteljes lábdobbal kísért dal ritmusára simán rá lehetett énekelni a Cotton Eye Joe refrénjét.

Ilyen együtteshez természetesen konszolidált közönség dukál, én legalábbis régen láttam már ennyire jól fésült és decensen bulizó embertömeget (mely javarészt külföldiekből állt). A zenészek pedig, ahogy szokták, cserélgették egymást között az instrumentumokat, de azért végig megvolt mindenkinek a fő hangszere: Marcus Mumfordnak az akusztikus gitár, Ben Lovettnek a billentyűk, Ted Dwane-nek a basszus, Winston Marshallt pedig valószínűleg csak láncfűrésszel sikerült volna elválasztani a bendzsótól. A rajongók nagyjából elégedettek lehettek, bár a hangulatos nyitányt övező ováció csak a zenekar talán legtisztességesebb slágeréig, a Little Lion Manig tartott ki, aztán egy szörnyen hosszú, leállásokkal tarkított üresjárat következett, és igazán csak a ráadásra sikerült ismét kivívni a közönség határtalan szimpátiáját. A koncert megtekintése után a rejtély továbbra is fennáll, úgyhogy innentől brit tudósokra vár annak kiderítése, hogy a Mumford & Sons a két lemezével hogyan emelkedhetett stadion-zenekari magasságokba.

Petőfi Csarnok, március 8.

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.