Az Atoms For Peace 2009-ben alakult, azzal a céllal, hogy - némileg megkésve - organikus hangszereken adja elő Thom Yorke (képünkön) laptopon előállított, The Eraser című szólóalbumát. A Radioheadnek nemcsak a frontembere, hanem a producere, Nigel Godrich is beszállt a projektbe, aztán jött még az R.E.M. session dobosa, Joey Waronker, egy brazil multiinstrumentalista, Mauro Refosco, valamint a Red Hot Chili Peppers izgága basszusgitárosa, Flea. Az együttes az Atoms For Peace nevet kapta Eisenhower elnök emlékezetes beszéde nyomán, de akik ismerik az említett szólóalbumot, jól tudják, hogy már ott is szerepelt ilyen című szám. A zenészek később ismét összefutottak Kaliforniában, ahol Flea kérójában nekiálltak biliárdozni, berúgni és afrobeatet hallgatni, a végeredmény pedig egy maratoni jammelés lett, amit Yorke hazavitt, átírt elektronikára a laptopján, aztán szétküldte a cuccot a többieknek. Végül bevették magukat három napra egy stúdióba, és visszaalakították a számokat gitárokra, basszusra, billentyűkre és ütőhangszerekre.
A végeredmény valóban olyan, mintha a zene valahogy kiszabadult volna egy laptopból, bár tény, hogy a prímet így is a szintetikus ütemek viszik. Ezen nem nagyon kell meglepődni: Yorke utóbbi produkciói (a szólólemez, a legutóbbi Radiohead, a kollaborációk Flying Lotusszal) hallatán senki sem várt gitárközpontú zenét, és az Amokot hallgatva is nyilvánvaló, hogy sokkal jobban hat rá a kortárs elektronika, mint, mondjuk, a posztpunk zenekarok. Természetesen érezni, hogy a dalok valaha jammelésekből születtek, de ez akkor is Yorke albuma. Flea szolidan a háttérben marad, de a nyitó Before Your Very Eyesban azért nyomatja az afrobeates basszust, ami nem is meglepő, hiszen van neki egy másik szuperprojektje is, a Rocket Juice And The Moon Damon Albarnnal és Tony Allennel, azaz Mr. Afrobeattel. Az afrikai behatás a többi dalban viszont már kevésbé feltűnő, a baljóslatú Default - az éneket leszámítva - például simán beférne egy Trent Reznor-filmzenébe is. A szövegek szokás szerint elvontak, csúcspontok (talán a két említett dalt leszámítva) pedig nincsenek - van viszont kellemes összhatás, és jó hír, hogy továbbra is izgalmas dolog Thom Yorke agyában elmerülni. Az ember meg reménykedik, hogy az Atoms For Peace talán ott lesz a Sziget következő bejelentésében.
XL/Neon Music, 2013
