Lemez

Vampire Weekend: Modern Vampires Of The City

Zene

Amíg nem kerül épkézláb vámpírfilm a mozikba, addig Ezra Koenig zenekara gondoskodik arról, hogy a vámpír szóról ne csak az Alkonyat-könyvek/filmek szerencsétlen flótásaira asszociáljunk.

A Vampire Weekend öt éve bukkant fel egy merőben szokatlan húzással: sok más fiatal zenekarral ellentétben ők az afrobeatből szívták az inspirációt, és mivel a frontember hangja igencsak hasonlít Paul Simonéra, jöttek is egyből a Graceland-vádak. A 2010-es Contra elektronikusabb és még jobban sikerült lemez lett - elég jól is fogyott, ami épp elég indok volt a borítóján látható hölgynek ahhoz, hogy beperelje a zenészeket. 'k meg időközben részt vettek Barack Obama újraválasztási kampányában, s egy kisebb pihenőt követően megjelentették új albumukat, mely elődjéhez hasonlóan az amerikai lista első helyén nyitott.

A tartalom és a borító (egy 1966-os, többtucatnyi halálos áldozatot követelő megaszmog fotója) immár végleg ízig-vérig New York-i zenekarrá avatja a VW-t, és már a Simon-nyúlást hörgő ellendrukkerek se nagyon kapnak muníciót. Oké, az Unbelievers egy kicsit azért olyan, mintha maga a mágus énekelne rockabillyt az E Street Band élén, de ezt leszámítva túlzás nélkül kijelenthető, hogy Koenigék végleg megtalálták a saját hangjukat. Az elején egy lassú számot mindig egy gyors követ, de a 43 perces játékidő felénél izgalmas elágazások jönnek, tele váratlan pillanatokkal, ami egy picit azért is meglepő, mert a producer az Ushert is az ügyfelei között tudó Ariel Rechtshaid volt. Van itt rengeteg poptörténeti idézet (a Rolling Stonestól a 19th Nervous Breakdown, Nick Cave-től a Red Right Hand és még a Modest Mouse nevét is említik), üresjárat a Hannah Huntot leszámítva pedig nincs, van viszont jó pár élvezetes dal, melyek közül kiemelkedik az enyhén hiphopos lüktetésű, csembalós aláfestésű Step, és az album talán legkomplexebb, legkísérletezőbb száma, a Hudson. Sziget?

XL/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.