Lemez

Vampire Weekend: Modern Vampires Of The City

Zene

Amíg nem kerül épkézláb vámpírfilm a mozikba, addig Ezra Koenig zenekara gondoskodik arról, hogy a vámpír szóról ne csak az Alkonyat-könyvek/filmek szerencsétlen flótásaira asszociáljunk.

A Vampire Weekend öt éve bukkant fel egy merőben szokatlan húzással: sok más fiatal zenekarral ellentétben ők az afrobeatből szívták az inspirációt, és mivel a frontember hangja igencsak hasonlít Paul Simonéra, jöttek is egyből a Graceland-vádak. A 2010-es Contra elektronikusabb és még jobban sikerült lemez lett - elég jól is fogyott, ami épp elég indok volt a borítóján látható hölgynek ahhoz, hogy beperelje a zenészeket. 'k meg időközben részt vettek Barack Obama újraválasztási kampányában, s egy kisebb pihenőt követően megjelentették új albumukat, mely elődjéhez hasonlóan az amerikai lista első helyén nyitott.

A tartalom és a borító (egy 1966-os, többtucatnyi halálos áldozatot követelő megaszmog fotója) immár végleg ízig-vérig New York-i zenekarrá avatja a VW-t, és már a Simon-nyúlást hörgő ellendrukkerek se nagyon kapnak muníciót. Oké, az Unbelievers egy kicsit azért olyan, mintha maga a mágus énekelne rockabillyt az E Street Band élén, de ezt leszámítva túlzás nélkül kijelenthető, hogy Koenigék végleg megtalálták a saját hangjukat. Az elején egy lassú számot mindig egy gyors követ, de a 43 perces játékidő felénél izgalmas elágazások jönnek, tele váratlan pillanatokkal, ami egy picit azért is meglepő, mert a producer az Ushert is az ügyfelei között tudó Ariel Rechtshaid volt. Van itt rengeteg poptörténeti idézet (a Rolling Stonestól a 19th Nervous Breakdown, Nick Cave-től a Red Right Hand és még a Modest Mouse nevét is említik), üresjárat a Hannah Huntot leszámítva pedig nincs, van viszont jó pár élvezetes dal, melyek közül kiemelkedik az enyhén hiphopos lüktetésű, csembalós aláfestésű Step, és az album talán legkomplexebb, legkísérletezőbb száma, a Hudson. Sziget?

XL/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?