Sajó László

Most egyes szám első személyes leszek. K. Dezső csöndben figyel. Vizelet, köpet, vér (jó vénája van), EKG, vérgáz. Vizsgálatok megvannak. Negyed nyolc. Az első reggel a Kékesen. Jöhet a reggeli. De nem jön.

Rákosrendező, a vasútállomások alfája és ómegája, Resti Kornél Mekkája és Medinája, innen indul és ide tér vissza. Sokszor csak úgy elvillamosozik, elsétál ide, a Manó büfében iszik egy unicumsört, kiül a sorompók mellé (megszámolta, hat pár sorompó, egy "szakállas", tucat sudár sorompó magasodik, ereszkedik), és nézi a vonatokat, a dühös autósokat, itt tízpercenként leengedik a sorompót, és tíz percen túl is zárva tartható. (Irodalom: Legát Tibor: Tájseb, Magyar Narancs, 2008. november 20.) Málló épület, betört (de nem -deszkázott!) ablakok, van élet az üvegcserepeken túl.

S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött. Thököly út-Hungária körút sarok. De hol van a gyermek? "Ott egy barlang" - mondta Gáspár. "Meg ott" - mondta Boldizsár. "És ott is" - mondta Menyhárt. És elindultak, külön-külön, hogy megtalálják a gyermeket.

A Hannover 96 és a német labdarúgó-válogatott 32 éves kapusa kedd este hannoveri otthonának közelében, mintegy 10 méterre a vasúti vágánytól leállította kocsiját, tárcáját az ülésen hagyta, majd a vágányon sétálva kivárta, hogy a regionális vonat elüsse. Nem esik. Nincs köd. Látni a napot: novemberi nap belédlátok / hiszen te fázol miért remegsz / tüzedre dobva nagykabátok Resti Kornél kicipzározott dzsekiben indul el.

Kérés nélkül teszik K. Dezső elé az unicumot az erzsébeti HÉV-megállóban, begurul egy ötforintos a dobogó alá, kabalának jó lesz. Tehát visszajövök. Álldogál a megállóban, mint aki a HÉV-re vár, ugyan. Sötét unicumot inni fehér műanyag pohárból, hosszan, három kortyban, addig is múlok. A nyár egyik utolsó előtti napja, már korán sötétedik, a három korty után még mindig marad a pohárban, kicsit várni kell, míg lefolydogálnak a pohár aljára a cseppek, aztán gyorsan kiinni. Az utolsó cseppig. Most, most, most élsz.

A nyár utolsó napja, utazzunk, idén nyáron úgysem voltunk sehol, sehol se voltunk, dehogynem, a múltkor Soroksáron, vonattal.

Magamra maradtam a cetlikkel. (Mándy Iván) Sorok. Verssorok. Kocsmák. Restik. Vonatok. Pályák. Foci. Játék. Szó. Szójáték. Álmok. Minden megvan. Minden egész el. Próbállak összeállítani téged. Egy Éva a Pokolban

Ma szép nap, esőnap, elmarad a párkányi biciklitúra. A rádió bemondja, sárgán villognak a lámpák a Hentes és a Tagló utcánál, aligha vihar nem lesz. Hentes! Tagló! Itt szeretek élni, mit tudják ezt az amerikaiak, a hülye számozott utcáikkal! Hogy' mondják angolul, tagló? Hentes? (Ezt tudom, Butcher, volt egy ilyen nevű bekk az angol válogatottban, nomen est, egyszer a svédek ellen összefejelt Ekströmmel - jaj! -, sebét később kilenc öltéssel varrták össze, turbánnal játszott tovább, a meccs végére fehér meze csuromvér lett, ahogy ez egy dolgos Hentestől elvárható.) Ha kerékpárral nem megy, Resti Kornél vonatra száll. Irány a Hentes, a Tagló, a Vágóhíd, utca, szép város, Soroksár.

Szakszervezeti beutalóval két hétre Miskolc-Tapolcára jöttünk a családdal. Már egy hete vagyunk itt. Faházikóban lakunk a kempingben. Megismerkedtünk egy bányász családdal. Sokat focizunk a két fiú ellen általában győzünk pedig Attila a legkisebb köztünk. Az apjuk minden reggel felest iszik megszokta a bányában. Õk minden este főznek és mindig paprikáskrumplit. Mi tejivóban reggelizünk tejet kakaót én általában brióst vagy lekváros buktát azt szeretem bár kevés benne a lekvár. A porcukrot lefújom róla anyuék már rám se szólnak. Reggeli után zsetonnal fizetünk. Napközben a strandon vagyunk és a Strand önkiszolgáló étteremben ebédelünk fürdőruhában.

A Nyugatiba a besurranó pályán, a Podmaniczkyról, teherautók, daruk állják el Resti Kornél útját, mi van itt, üvegpalota épül, az 1. Szociális Csomópont eldózerolva, a róla elnevezett Resti büfé-lakókocsi hűlt helye, ajtaját szeméttelepen csapkodja a szél, a pornóújságárus is elvontatta kis kocsiját, máshol mutogatják magukat a nők, legközelebb nem erre jövök.

A Keleti pályaudvar közvetlen környéke, a Csikágó, idáig merészkedtek a terézvárosi, amúgy falusi fiúk. A Keleti K. Dezső kultikus helye, ide érkezett, innen indul? Hova? Borozók mélyére. Lám, az első, mi más, a Bethlen Gábor utcában a Borsodi, akár az intersziti, akár hajdani személyvonatok néhai utasai, akik a vonatindulásig a közeli Tisza moziban aludtak, alusznak, örökké. Tisza mozi sincs már, Tisza por és hamu vagy.

Vörös szőnyegen ereszkednek alá, ünnepi alkalomhoz ünnepi hely. "Csak legyen hely" - a Koma aggódik, hogy itt van a fél város, mert olvasták a Narancsban Babiczky Tibor írását: "Jelenleg a legjobb hely Budapesten."