Ma szép nap, esőnap, elmarad a párkányi biciklitúra. A rádió bemondja, sárgán villognak a lámpák a Hentes és a Tagló utcánál, aligha vihar nem lesz. Hentes! Tagló! Itt szeretek élni, mit tudják ezt az amerikaiak, a hülye számozott utcáikkal! Hogy' mondják angolul, tagló? Hentes? (Ezt tudom, Butcher, volt egy ilyen nevű bekk az angol válogatottban, nomen est, egyszer a svédek ellen összefejelt Ekströmmel - jaj! -, sebét később kilenc öltéssel varrták össze, turbánnal játszott tovább, a meccs végére fehér meze csuromvér lett, ahogy ez egy dolgos Hentestől elvárható.) Ha kerékpárral nem megy, Resti Kornél vonatra száll. Irány a Hentes, a Tagló, a Vágóhíd, utca, szép város, Soroksár.
Kőbánya-Kispest, nem először járunk itt, van még idő, Resti inna egy nap- és vonatindító felest, de az állomás zárva, furnérral befalazva, csak be és ki, ecc-pecc, kimehetsz, bemehetsz, itt nem maradhatsz, minek is, bolt, büfé sehol. Pedig a múltkor még megvolt a Depo söröző és a Marika presszó-bisztró, mostanra maradt egy árva dohánybolt, Resti megkérdi, árulnak-e nem feltétlen gyógyszernek minősülő ampullát, féldecis kiszerelésben, trafi-patikusné nem először hallja, "nincs, sehol a környéken". A környéken áll az építkezés, állnak a daruk, hatalmas betonteknőben áll az esővíz. El innen. Kunszentmiklós-Tass, ez nem egy meccs, ez a vonal. Régen a Józsefvárosi pályaudvarról indult a vonat, a zsidókkal is, a Józsefvárosi pályaudvar sincs már. Majd egyszer megnézem. Délibáb IC érkezik Miskolcról, "csak leszállás céljára vehető igénybe, tilos a felszállás", van ilyen? Nemrég járt Miskolcon, a Borsod IC-n a büfékocsiban Pécsi Szalon sör volt, megérkezvén a restiben gönczi baraczkkal mosta le ezt a gyalázatot. Indul a vonat, balra focipálya (Fabulon), adótorony, jobbról focipálya (Építők), köztük Kőbánya alsó, erre már jártunk, és még egy focipálya, itt még nem. Jobbra sitt-telep vagy mi, iszonyú mennyiségű törmelék, avagy a látszat csal, itt építkeznek?!
Ferencváros, tágas, szerteágazó, mozgalmas, amilyennek egy József Attila-pályaudvarnak lennie kell. Kötelező irodalom: "Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűteni valónk." "A teherpályaudvaron / úgy lapultam a fa tövéhez, / mint egy darab csönd; szürke gyom / ért számhoz, nyers, különös-édes." "Most mint lopott fát, viszlek titeket / ez otthontalan, csupa-csősz világban." A kétosztatú (?) váróterem első részének egyik sarkában Dési Huber: "Váróteremben könyvet olvasó nők" című (élő)képe. Az egyik könyv címét lelesi Resti: "Régészet". Mi lehet itt még, a mélyben? A másik sarokban Édesség/Dohány, itt bezzeg kapható alkohol, sőt, "Felvágottak", "Tejtermékek", "Debreceni páros", "Virsli", "Egyéb(b)" - a második "b"-t ragtapasszal kívülről leragasztották, egy hajnali, álomtalan átutazó vagy egy parizertörzsvendég már nem bírta nézni. "Levespor", "Delicat", "P. Arany", "Mustár", "Majonéz", "Vödrös Savanyú", egy Édesség/Dohány választéka, nem semmi, minden. ÉTKEZÉSI UTALVÁNYÉRT DOHÁNYÁRUT NEM TUDUNK ADNI! Resti beváltja utolsó étkezési utalványát (unicumsör 680), egy szabadnapos kalauznő vesz három piros Balaton szeletet, kinn az élet csepereg, a kantinná előléptetett dohányboltba munkások érkeznek, esőszünet, Resti szívesen sörözne velük, de gyanakodva nézik, mit ír, "föl leszel írva, hogy nem dolgozol", mondja egyik a másiknak, és a vonat is jön. Jobbra üres, ablaktalan, lerobbant nagy hodályok, aztán éles balkanyar,
Soroksári út. Nem egy Édesség/Dohány, itt semmi sincs, még állomás se. Ehhez képest ketten szállnak le, tehát nem a "Volt egyszer egy Vadnyugat" nyitányán vagyunk, vérszomjas vonatra várakozók sincsenek, az eső csöpög, nem a plafon, a légy zümmögését se hallani. Kietlen peron, beton vasútfelett-átjáró, minek?, utoljára az avatóünnepségen mentek át rajta, nincs is, viszont itt van, jó nagy és ronda. Viszont kisüt a nap. Leszállt útitárs bedőlt (-döntött) kerítésen át balra el. Ugyanott új felszálló érkezik, de nem, csak átszálló, átmegy a síneken, átbújik a korlát alatt, és folytatja útját. Resti is. Jobbra sínek és tartálykocsik (g)armadája, ez egy komoly vasúti elágazás, az ott a fővonal, ott zajlik, ta-dam, ta-dam, az élet, de hát a nagy dolgok a mellékvágányon történtenek. A HÉV-állomásnál a kimérés, ahol Restinek kéretlenül töltik az unicumot; a csepeli átjáró előtt, a csőhídnál Gilisztás kalyibája, jobbra egy kereszt, itt halt meg egy fiú... Ezt már megírtam az Utasellátó Almanachban, gondolja Resti, és leszáll,
Pesterzsébet. Az aluljáróban egy falfirkát sem tud megfejteni, régen bezzeg, kívülről tudta, ki volt írva: NINCS AZ EMBERNÉL UNDORÍTÓBB ÁLLAT A FÖLDÖN! Most ide van írva. Konténerben jegypénztár, sín mentén KÖNYÖKLÕ SÖRÖZÕ, itthon vagyok. Az eső elállt, ki lehet ülni a "kerthelyiségbe" - drótkerítéssel és náddal leválasztott terület; korhadt piros pad, az állomások állandó kelléke, zöld műanyag székek és asztalok. Resti köszön, ahogy kell, állandó könyöklő visszaköszön: "két sört", és szívja tovább a havannai (nem ám lakótelepi) szivart. Resti persze csak magának hoz (unicumsör 660), a havannai ránéz, "téged ismerlek, te is délegyházi vagy, a nyolcforintosnak olyan a feje, mint neked". Resti nem reagál, eldörög egy tartályvonat Pest felé, mintha azt nézné. De a délegyházi szivar nem tágít. "Most megmondom neked a frankót, négyen voltunk rokkosok Délegyházán, elmentünk Harasztiba koncertre, a vécében tört ki a balhé, beszólt egy csávó, durr!, olyan ütésem volt, azok elkezdtek leütni üveggel, huszonhárman jöttek nekünk, befostunk, mint a lovak, de ütöttem én is, akkorát, hogy leszakadt a kisujjam." Resti menekül, visszavisz poharat, üveget, bent "száll a muzsikaszó, halkan száll, siratom, hogy nem nagy kár", kimegy a peronra, pedig még van idő, mennyi. A zöld (tűrhető, ülhető!) padokra égszínkék szemeteslégzsákok kötözve, lebegnek a feltámadó szélben, közelben sok szemetes vitorla, száll a szemét, fölszállok én is.
Soroksár szép, nagy, sárga állomásépület, oldalán emléktáblák. Egy fehér: BERAUBT - GEDEMÜTIGT / MEGFOSZTVA - MEGALÁZVA / A KITELEPÍTÉS 50. ÉVFORDULÓJÁRA ÁLLÍTOTTA SOROKSÁR ÖNKORMÁNYZATA 1996. MÁJUS 2. És egy fekete: A SOROKSÁRRÓL ELHURCOLT ZSIDÓ ÁLDOZATOK EMLÉKÉRE A HOLOCAUST 60. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÁLLÍTOTTA AZ UTÓKOR. Minden az állomáson történik. Ahonnan nincs hova. A tágas, üres váróteremben fényes, piros padok, "sváb" rend; vécé van, de csapvíz nincs, és vannak falfirkák, a jelen emléktáblái a falon. CSABA 2009. 03. 10. KEDD, utóbbi feltétlenül fontos, kedd volt, most is kedd van. PIROS A VÉRÜNK, MINT NEKTEK, AKKOR MIÉRT NEM BARÁTKOZUNK? Alatta a válasz: BAZD MEG, MERT RASSZISTA VAGYOK, DE FELVÁLLALOM!! D. Felvállalta, nevét is adta, D., mint kedD., D-nap, jönnek a boldog D-napok, ég veleD. És még egy falirat: ITT VOLTUNK, DE SEMMI KÖZÖD HOZZÁ, EZÉRT VEDD ÚGY, HOGY NEM ÍRTAM SEMMIT!!! Megható a három felkiáltójel, Resti vállat von, és mielőtt visszaindulna a nem létező József Attila és Józsefvárosi pályaudvarra, felírja, fejben, a falra:
Itt voltam, ezt írtam, van szó-kö-zöm hozzá(d).
