Gáspár a Thököly úti Borozóba ment le. Jászolt nem talált, de nagyon megörült, mert már igen megszomjazott. Fehér fröccs 80, vörös 90, tokaji 60/dl. Kért tehát egy unicumot és egy gösszert (700), leült egy fehér műanyag székre, körülnézett. Játékgép, Musix Box, mellette vödörben vécépumpa. A pult tégla, habarcs. Csocsó, a sarokban tévé. Sífutás. Itta a sört, és hallgatta az itteniek furcsa beszédét. "Taxis Imi is elment. Átment a Skála előtt, és elütötte egy taxis." "Előbb-utóbb te is kifingasz." "Én nem kifingok, megdöglök." "Ha hatvanöt forintom lenne, boldog ember lennék. Most akartam kölcsönkérni egy tízest." "Vámot is szedtem. A kurvámot." "Te kapod a nyugdíjat hamarabb." "Te kapod, bekapod." "Mi van?" "Karácsony." "Mária?" "Az. Márianosztra." "Szökésbe van?" Három öreg beszélget, egy ősz szakállas, fülbevalós, egy ősz bajszos és egy fehér botos. "A legjobb barátom temetésére nem hívtak meg." "A keresztnél szálltam le a buszról." "Pisilni mész?" "Huggyozni. Két gével." Jön két fiú, a játékgépnél a pultosnő játszik, mit csináljanak, csocsóznak. Barna műbőr kabátos (Gáspár felismeri benne a Sátánt) csak erre vár. "Srácok, ketten egy ellen?" És hagyja őket nyerni, kétszer, harmadszor már pénzbe játszanak, és nyer. Fiúk kimenekülnek. "Bableves túróval." "Ilyet még nem hallottam." "A tarját meg kell füstölni, bele kell tenni, ez a túró, a formája." "A híd egyik végén Bia, a másikon Torbágy." Zöld télikabátos, fekete kalapos, fekete aktatáskás úr érkezik (Gáspár felismeri benne Gábrielt), kér két deci bikavért, felhajtja, mint a rövidet, el. Mindig ezt csinálja, munka után, gondolja Gáspár, nézi a sífutást. Terepszín dzsekiben, fel ne ismerjék (de Gáspár felismeri), megérkezik az Úr, kér fél deci kevertet, megáll a kocsma közepén, szétvetett lábakkal, itt én vagyok az Úr. Végignéz teremtményein. Olyanok, mint ő. Olyan, mint ők. Kiissza a felest, bemegy a vécébe, szétvetett lábakkal huggyozik, két gével, távozik. Az Úr köztünk volt, mondaná Gáspár, minek, kinek. Zöld hirdetőtáblán krétával: JÓ HÍRT MONDOK. A hír sehol. A gyerek se. Szökésben van.
Boldizsár a Fsz. Liga vendéglátó Sörözőbe ment le, bár sokáig tétovázott, mikor elolvasta: Nemzeti Radikális Korcsma. Nemzeti légkör. Zenegép (Nemzeti Zenékkel). Légkondicionált helyiség. Vajon ő, Boldizsár, akiről tudvalevő, és látható, hogy szerecsen király, bemehet-e? Betlehembe? Nem törnek-e vesztére? Vesszen Trianon, olvasta, és látta a falon, amint épp darabokra tépik Magyarországot. Nagymagyarország-térkép, Erdélyi Induló (Előre vitézek, Horthy katonák), Nemzeti dal. A nemzeti zenegépből megszólal a nemzeti zene (Szülőföldem szép határa, / meglátlak-e valahára), és Boldizsár a messzi napkeletre gondol. Itt is csocsó (magyar), a sarokban tévé (Magyar 1, 2, 3, 4), síugrás, nem magyar. Kozmopolita darts. Kér egy korsó magyar, Sopronról, a leghűségesebb városról elnevezett sört (290). A magyar itallapon magyar címer. Magyarok Söre (240). Ám multi Johnnie Walker, kolonialista Coca és ruszki Kalinka. Meleg tea. Egy úr műbőr kabátban műbőr tasakos Szokol rádiót hallgat, a szocializmusból maradt itt, maga is műbőr, megtekinthető, fogható (MR 1, 2, 3, 4). Boldizsár bemegy a vécébe, és olvassa a matricákat. Igazságot Magyarországnak! Győzzenek a Hungaristák! Mi kimondjuk, hogy van cigánybűnözés! Boldizsár összehúzza magát, olyan kicsire, mint Magyarország. Úgy megy ki, itt se volt. De hol van a gyermek?
Menyhárt az Icu Koccintó Gyöngyöspatai Borozóba ment le. Míg iszogatja a Drehert (300), olvassa a faliújságon: Iszik szegény, iszik beteg, / iszik aggastyán és gyerek, / iszik főpap, iszik dékán, / iszik húgom, néném, bátyám, / iszik minden egyáltalán, / iszik száz és iszik ezer, / egész világ nyakal, vedel. (Carmina Burana, Weöres Sándor fordítása) A játékgépnél kevésbé költői szöveg. "Egy ötvenesér beadta a geci a bónuszt." A tévében sí, lesiklás. Fönn dőlt kistükrök, egész világ iszik benne. A falon Kismagyarország-térkép: Gyöngyöspata domborzata. Az egyik kistükörben Menyhárt megpillantja a Sátánt. Vagy én vagyok? Hátramegy a vécébe. "Itt a kulcs, fiatalember" - szól utána a farmernadrágos, dzsekis, hátrafésült hajú, beesett pofájú Sátán. A pofátlan, még gúnyolódik. Karácsonykor is itt lebzsel, körbeissza a környéket. Csak pár lépést kell tennie, mindenütt kocsma. És benne az emberek. "Van egy százasod?" - kérdezi Menyhártot, aki maga sem érti, miért, mutatja a zsebeit, csak öt forint apró van nála. Az arany Gáspár kabátjába varrva, a mirha Boldizsárnál, nála csak a tömjén, ezzel elűzhetné az ördögöt, de hát karácsony van. "Gyere - mondja a Sátánnak -, felváltom az ezrest, és meghívlak." De előbb letörli a hirdetőtábláról a feliratot: Boldog névnapot kívánunk Ádám, Éva nevű vendégeinknek!, és odaírja: Boldog születésnapot kívánunk Jézus nevű vendégeinknek! A Sátán elmosolyodik a beesett pofájával, örül a meghívásnak.
A szomszédos Sörözőben már ott van Gáspár és Boldizsár. "Nem a Sarok presszóba beszéltük meg?" - kérdi őket Menyhárt, de azok nem hallanak, mert a tévét nézik. Északi összetett. És akkor egy (ál)szakállas, aki eddig a tévé alatt iddogált, felemelkedik, mutatóujját felemeli, a tévé felé bök, s ezzel átkapcsol egy másik adóra. Cool tévé. És akCool szólott az Úr (mert ő az, a három király, s persze a Sátán felismeri, hiába növesztett álszakállt). "Vegy-étek és zaBaáljátok, mert ez az én estem." És fölmegy a lépcsőn, nyomában megindulnak a mennyezeti ventilátorok. "Milyen nap van ma?" - kérdezi a pultos. "Csütörtök" - feleli Gábriel, ő is itt van, felhajtja a két deci bikavért, és fölmegy a fényre a Főnök után. A kocsma lassan kiürül, karácsony van, mindenki siet haza. Csak a Sátán marad. Gáspár, Boldizsár és Menyhárt is elindulnak a szemközti Zugló Vasútállomásra - Ferihegyen szállnak le, és még elérik a fapados "Betlehemi Csillag" járatot.
Hajléktalanok tanyáztak a Tábornok utcai Borozóban. A fogason teszkószatyrok, Pluszszatyrok. Az ártáblán (fehér bor 35, vörös bor 40) karácsonyfamasé villog. Innen tudják, karácsony van. Az asztalokon táblák: Szabad 0-24. Minden asztalnál ülnek, mindenki külön-külön, szótlan. Csak az állópultnál kártyáznak, hárman. Két bézbólsapkás és egy kucsmás. A többiek nézik a tévét. Éjszakai összetett. Egyenes adás Betlehemből. Már megindult a szülés. Egész közelről mutatják. És akkor a szemközti, gazos telken hirtelen nagy fényesség támad. "Gyertek, ufó!" Kitódulnak, és egyszerre csak ott áll előttük az Úr angyala, és beragyogja őket az Úr dicsősége. "Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában." "Az messze van" - mondja az egyik bézbólsapkás. "Most láttuk a tévébe, ezér jöttél?" - mondja a másik bézbólsapkás, és visszamennek kártyázni, a többiek tévét nézni. De már nincs adás. Így hát kimennek a szabad ég alá, hirdetőtáblák és a kerítés közé a Hungária körút-Mogyoródi út sarkára, ki-ki megtalálja a vackát, a laticeljászolt, lefekszenek a földre.
Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, és jóakarat!
