Öt és feles

Belső utak 8. (Budapest

Egotrip

A Hannover 96 és a német labdarúgó-válogatott 32 éves kapusa kedd este hannoveri otthonának közelében, mintegy 10 méterre a vasúti vágánytól leállította kocsiját, tárcáját az ülésen hagyta, majd a vágányon sétálva kivárta, hogy a regionális vonat elüsse. Nem esik. Nincs köd. Látni a napot: novemberi nap belédlátok / hiszen te fázol miért remegsz / tüzedre dobva nagykabátok Resti Kornél kicipzározott dzsekiben indul el.

Robert Enke emlékének

Rákosrendező, ide még visszajövünk.

Angyalföld, Kámfor u. Talán eltűnök. Hír. Te lenn. De ott még nem járunk. Szép, piros-sárga téglával kirakott épület, zöld peron. A váróterem tágas, rendben van, ép barna padok, nagy szó. Graffiti sehol, csak Magyarország vasúti térképét hálózzák be új, vastag, fekete vonalak. Tájékoztatjuk utasainkat, hogy a váróterem minden nap a 2068. sz. személyvonat után 04.30-ig (fenntartás miatt) üzemi területnek minősül. Ezen időpontban a váróterem ZÁRVA van! A váróterem, az állomás fenntartás nélkül szerethető, két vendéglátóegység is üzemel (már amikor nem minősül üzemi területnek). Igaz, egyik sem resti - a Bakterház Kávézó olyan elegáns kívülről (műpáfrányok, műaranyozott kovácsoltvas lámpák), Resti félve megy be. (A félelem jogos: Unicum 4 cl és 590.) Mintha egy szálloda halljába lépne (fotelek, kandalló, LCD tévé, amszterdami, római képek, utazni öröm, én Ürömig megyek). Resti idegenben, idegennek érzi magát (Bruschetta, pástétomos és tonhalkrémes, hol vagyok?), a recepciós hölgy segít. Az állomás műemlék, azért ilyen szép. Itt régen raktár volt, bérlik a MÁV-tól, nemrég nyitottak. A szesztilalom (!) miatt csak éjjel 11-ig vannak nyitva... Az állomás mellett Forgó Bisztró, ez pedig étkezde. Vagy inkább kisvendéglő, magyaros, mint a kínálat. Tojásrántotta, parasztreggeli, gazdag húsleves, paprikás csirke, fokhagymás-sajtos párizsi szelet. A falon az Eiffel-torony, világtérkép, Alpok, de Resti innen nem vágyódik el. Kér az unicumra egy nemhideg sört, azt is kiteszi a napra. A pultnál két kedves hölgy, a harmadik, idősebb néni, felszolgál. Családi vendéglő. Vendégek le se ülnek, már az asztalon gőzölög a húsleves, mellé tálban leveshús, s érkezik tejfölös sertéstokány. Nem vagyok éhes, szuggerálja Resti, elhiszi. Álmodik a gyomor, olvassa a tréfás feliratot. Kedves hely, megérdemli a(z ön)reklámot: Piroska és a Forgós. Magyaros étmese Benedek Evett után. Resti maradna, de tűnik a Kámfor utcából. Még melegít a novemberi nap, pattogva ég sok rohadt kereszt / fényed alattomos ferde rőt / rögtön inkubátoreste lesz.

Újpesten már hűlt helye az idillnek. Miként az állomásnak is. Buszvégállomás, metró (Városkapu; ha ilyen a városkapu, milyen a város?, kérdi egy itt földet ért marslakó); a vasútállomás egy végelátható peron piros-zöld (Újpesten!) padokkal. Igaz, a kék metró ikonja lila árnyalatot kapott, és a városkapu mellvédjére is felpingálták: MOCSKOS FERENCVÁROS! SZAR FTC!, csak hogy tudjuk, hol vagyunk. Itthon. A területet Security védi, meglátszik. A falakat a graffitik tartják össze, a 9 telefonfülkéből 5-4 a szétvertek javára. A Casino (!) zárva, üres. Falragaszok elhelyezése tilos! Biztos ez az állomás is műemlék, a XXI. századi városlakó emlékműve. Cédula: TALÁLTAM 20-án (kedden), a közeli bokrokban, fehér állattartóban 2 db fehér uszkárt! Új gazdi kerestetik! A régi, az az állat, vajh' mely közeli panelben, fehérembertartóban járkál föl s alá? E tájsebre csak az utca neve a Balzsam. És a Kis Popeye söröző (0-24) ad enyhülést a zónautazónak. K'BÁNYAI BEER, felirat a pult fölött, hátha külföldi is betéved. Ide? Mondjuk Robert Enke. Csak azt nem érti meg (soha), mi az, hogy "ko-bá-nya-i". És ezt se: Kulcsot, szappant, kéztörlőt, WC-papírt a pultnál kell kérni! Piszoárt (még) nem. Az éjszakában edzett pultosnő ad Restinek a polcról egy nemhideg Dréhert (360), ki ezzel jogosítványt szerez a vécékulcshoz, mely fehér kütyükkel súlyosbítva, el ne vesszen (a kulcs, a kuncsaft). Halálmegvető zöld-fehér sportszatyros jön, s nem verik ki a kocsmából, dehogy verik. Megszólal a hangosbemondó (mintha igazi restiben!), Resti folytatja a kis utazást, a verset: hentes lehúzod a boltredőnyt / beléd látok novemberi nap / húsokkal töltöd a holtidőt. Át az Északi összekötő vasúti hídon, olyan szép hosszú, mint a neve. Cholnoky László a korlátnak könyökölve nézi a vizet. Hajódaruk, daruhajók a Téli kikötőben.

Aquincum felső - van alsó is? Kémények, hegyek, lakótelep. Gázgyár. Romok. Itt peron(tető) sincs, csak egy fedett kétüléses. A három szemetes, az állomástábla lefújva narancssárga FENER felirattal, biztos nem egy elvakult Fenerbahcse-szurkoló hajókázott idáig. Lenn körbüfé, a Soproni Serfőzde hirdeti a Soproni Szűzt, jó nekem az ászok is. Még besüt a nap, de már melegít a radiátor. Hárman ülnek rajta. Egy festett, fakóvörös hajú, sportcipős, retikülös nő, egy bézbólsapkás és egy zöld pulóveres férfi, aki a nőhöz tartozik. "Én nem akartam. Itt laktam a telepen." "Bevittek a sűrűbe. Mondtam, hogy a Karcsit odaviszem, kicsit jogász, kicsit ért hozzá." "Aláírtam. Viszont nem kaptam egy fillért se." "Se pénz, se lakás." "Köszönöm szépen." "Akkor kellett volna melléd egy normális férfi." "Akkor nem te." "Már két lakást szereztem neki. De utál itt lenni." "Ha a kisbetűs részt nem olvasod el, véged van." "Itt fogsz meghalni." "Talán lehetne még kapirgálni valamit." "Régen Zuglóba laktam." "Én meg Rákoskerten." "Most meg a panelbe." "Jártál ebédelni Kaszásdűlőbe az öregek otthonába? Hogy lehet odajutni? "A Kaszásdűlő végibe van. A presszónál." "Nem úgy értem, mit kell csinálni?" "A gondozási csoportnál be kell fizetni havi hatezret." "A Karcsinak kellene. Ebédelni szeretne." "Néha kell vinni egy kis valamit, akik osszák, és annyit kapsz, meg se bírod enni."

"buda. A sínek közt anyóka, kataton bólogat, kire vár? Kendő, dzseki, mackónadrág, csizma, Auchan-szatyor, esernyő. Elkéri a vécékulcsot a forgalmistától, idevalósi. Még utolér a buszmegállóban (mert innen, szabálytalanul, busszal tovább, sietni kell, zár a temető - ha már itt, vagyok, bemegyek Estihez): talajvízbe folyt emberi agy / szellőktől meg-megremegő föld / föltámadsz kérdezed te ki vagy. A néni is ide jön. Resti egyik kezében rózsa, a másikban kifli. Az utolsó kifli az "budai temetőben, hah. Krizantémrengeteg, túlhabzik a sírkert, közel mindenhalottak napja. Esti sírja előtt cserép kamilla, ez nem volt itt, napvirág. Resti lenyeli az utolsó kiflivéget (nem sós, nem sírok, bah!), bocs, Esti, hugyozni, élni kell. Mért mindig egy temetőben ismerek magamra. Egy bukszus mögött Resti szemébe könny szökik az élet gyönyörétől. A néni nézi, elfordul, ápolja tovább férje (fia? kinek az) emlékét. A Cserepesben Unicum (390). Ezután már csak

Üröm következhet, de nem találom az állomást. Nincs is. Csak felirat van, nomen est. Egyetlen piros pad. Sehol senki. Innen az állomás is kihalt. Jön valaki, tehát majd a vonat is. Valamikor. Menetrend, tájékoztató, felirat sehol, elvégre ez nem temető. Nem? Síri csend, messze sárgamellényesek krampácsolnak, peng a kövön a csákány, a drótokban hang suhog. Negyedóra, fél óra, telik az idő. Közelít vonatod. Hideg van. Már nincs nap, piros vonat, jön az utolsó, a tiéd: állj sorba kapsz egy nagykabátot / élve nem jutsz ki temetőből - fejezi be Resti.

Neked ajánljuk