Szakszervezeti beutalóval két hétre Miskolc-Tapolcára jöttünk a családdal. Már egy hete vagyunk itt. Faházikóban lakunk a kempingben. Megismerkedtünk egy bányász családdal. Sokat focizunk a két fiú ellen általában győzünk pedig Attila a legkisebb köztünk. Az apjuk minden reggel felest iszik megszokta a bányában. Õk minden este főznek és mindig paprikáskrumplit. Mi tejivóban reggelizünk tejet kakaót én általában brióst vagy lekváros buktát azt szeretem bár kevés benne a lekvár. A porcukrot lefújom róla anyuék már rám se szólnak. Reggeli után zsetonnal fizetünk. Napközben a strandon vagyunk és a Strand önkiszolgáló étteremben ebédelünk fürdőruhában. Felváltva állunk sorba Attilával mert nagyon sokan vannak. A zsetont itt is elfogadják. Én tegnap gránátoskockát kértem mert azt hittem valami sütemény de kiderült hogy grenadírmars. Ha már kértem megettem. Ma máglyarakást ettem. Ha nem ebédelünk a strandon akkor ehetünk lángost és kürtőskalácsot is. Ilyenkor is felváltva állunk sorba Attilával. Ha bemegyek a vízbe anyu rámad egy bolerót. - Nagyon érzékeny bőröd van és így nem ég le a vállad - mondja. Utálom felvenni mert senki sem hord ilyet és úgy nézek ki benne mint egy lány. Úgy úszok hogy ne lássák csak a fejem van kint de így is kilátszik. De nem csúfolnak nem is törődnek velem. Ha ismerőssel találkozom azok se szólnak. Igaz azt se mondják legalábbis a szemembe hogy beszédhibás vagyok pedig tudják rólam. A kerítés mellett van egy nagy fa a medence szélénél. Félig beárnyékolja a vizet. Mondtam anyunak hogy itt úszom és akkor nem kell felvenni a bolerót. Figyelem hogy hol van vége az árnyéknak. Ha fejelünk a bányász gyerekekkel és a labda az árnyékon túlra kerül nem megyek érte hiába én vagyok hozzá a legközelebb. A bányász gyerekek nem értik csak Attila. Nem mondhatom hogy azért mert lehet hogy figyelnek és akkor fel kell vennem a bolerót. Dühösek rám és nem játszanak velünk. Attila nem dühös csak nevet rajtam mire adok neki egy pofont úgy hogy anyuék ne lássák. Persze rögtön beárul pedig csak kis pofon volt. Anyuval és apuval nem akarok játszani. Kibékülünk Attilával és megvárjuk míg mások jönnek labdázni akik még nem ismernek. Este a Kisvadász étteremben vacsorázunk. Itt is elfogadják a zsetont. Szól a zene de ez népi zene erre nem lehet táncolni. Egyszer voltunk az Annában ahol a teraszon vacsoráztunk és anyuék táncoltak. Mi nevettünk Attilával de ők is visszanevettek. A zsetont itt is elfogadták pedig nem hittem volna. Nagyon jó itt kár hogy nemsokára haza kell menni. Anyuék megígérték hogy a búcsúesten megint elmegyünk az Annába.
Csak 50 filléres fagyit ehetek. Azt is csak lassan mert megfájdul a torkom. Legalábbis anyu ezt mondja. A cukiban mindig kétforintost adnak. Otthon csodálkoznak hogy még mindig nyalom. - Azért mert lassan eszem. Megdicsértek hogy vigyázok az egészségemre. Mindig elhatározom hogy nem fogadom el mert nem akarom hogy azt higgyék azért veszek 50 fillérest mert szegények vagyunk. Mondtam anyunak hogy adjon két forintot én csak 50 fillérest veszek a többi pénzt visszahozom. De nem ad mert akkor kétforintost veszek. Legalábbis ő így hiszi. De nekem nem kell vennem így is adnak.
Erika az igazgatókertben a kőfalnál megmutatta neki milyen. Én is megmutattam. Csodálkoztam mert nem ilyen szokott lenni. Megbeszéltük hogy majd megmutatom amikor olyan lesz mint máskor. De amikor megmutattam soha nem volt olyan.
A döntő után mi is rendeztünk táncdalfesztivált. Attilával összevesztünk mert mindaketten Illés akartunk lenni. Apu azt mondta Attilának hogy legyen Zorán mert annak is fáj. Így én lettem Illés de bevettem Attilát is. De csak úgy vettem be ha azt a részt hogy: "fá-fá-fá-fá-fá-fá-fáj minden csók" egyedül éneklem. A lányok is összevesztek mert mind a hárman Kovács Kati akartak lenni mert ő kapta a fődíjat. Pedig Etyónak nem is tetszett annyira mondta nekem. De nem akarta hogy Erika adja elő a győztes számot. Ágika még hagyján ő a testvére. Ezért Etyó és Erika megegyeztek hogy egyikük se énekli hanem Ágika. Etyó lett Zalatnai Sarolta. Erika először nem tudta hogy Konc Zsuzsa legyen vagy Toldi Mária. Végül Konc Zsuzsa lett mert neki is olyan hosszú a haja. Jozsó is szerepelni akart hiába mondtuk neki hogy még kicsi és nem tudja megtanulni a szöveget. Aztán Jozsó is elindult mint Neményi Béla mert annak a szövege és a dallama se nehéz. A szülők voltak a zsüri de mindenkinek a makszimális pontszámot adták hogy ne legyen sértődés. Abba akartuk hagyni a fesztivált hogy így nincs értelme. Mi így is tudtuk hogy Attila volt a legjobb és Jozsó a legrosszabb. Persze Jozsót nem is számítottuk be mert még kicsi. Attila is tudta hogy ő volt a legjobb de ő se szólt hogy ez nem igazságos. Elég volt hogy mi mondtuk neki.
Az igazgatókert a mi igazi birodalmunk. Igazgató bácsi lakik itt a feleségével Adélka nénivel azért hívják így a kertet. Ami valójában egy nagy park. Adélka nénit csak néha látjuk. Rózsás selymes pongyolában locsolja a virágokat az oszlopos teraszon. A többi gyereknek nem szabad bemenni az igazgatókertbe. Néha minket is kitiltanak de nem igazgató bácsi hanem a szüleink ha valami rosszat csináltunk. Ismerjük az utakat az ösvényeket a búvóhelyeket. Mindenkinek megvan a saját háza a bokrokban. Sokat ülök egyedül a házamban. Nézem hogy mozognak a levelek. Ilyenkor érzem hogy a bárókisfiú itt van valahol a közelemben. Ha sokáig ülök és szugerálom magam a végén már én vagyok a báró fia. De ez csak addig tart amíg a házamban vagyok. A filtolt nem itt rejtettem el mert a többiek megtalálják hanem egy fa odvába. Én csak a házamban cigizek. A nagyfiúk a pincénél nyíltan és külföldi számokat hallgatnak a lányokkal magnóról. "Csilávjú je je je". Mi is énekeltük hogy "a lámpám a dudám a vészfékem basztál e kutyát mer én még nem". Igazgató bácsi fiát egyszer meglestük egy lánnyal. Néha több párt is láttunk akik szemmel láthatólag nem tudtak egymásról és rólunk se vagy csak úgy tettek. Amikor Erika megmutatta láttam hogy ott is fekete mint a haja. Etyónak barna haja van de vele csak csókolózunk. Ágikának szőke haja van de ő még kicsi hozzám. Vera pedig már nagy lány. Amikor Erikával vagy Etyóval csókolózunk az ő házukban vagy az enyémben akkor hosszan nézzük egymást és csak utána csókolóztunk. Sokszor jobb egymást nézni. Tudtuk hogy Attila Jozsó és Ágika lesnek bennünket de úgy tettünk mintha nem vennénk észre. A bokrok közti utakon biciklizünk. De futni a legjobb. Fogócskázunk vagy versenyt futunk a gesztenyefához. Sokszor csak úgy futunk össze-vissza cél nélkül. Pihenni leülünk a pincénél a kőre vagy a kilátónál a kerítésre. Hazafelé a többiek isznak a kútnál. Én nem ihatok vagy ha nem bírom ki akkor is csak kis kortyokban. A többiek alig tudják kivárni ezért én iszom utoljára. Õk bemennek én leülök az oszlopcsarnok lépcsőjére oda ahol az iskolai ünnepélyeken az énekkar szokott állni. Itt várok és nem megyek be mert jól érzem magam egyedül és mert még ki vagyok melegedve.
(Részlet a könyvhétre megjelenő Írottkő című "emlékkönyv"-ből.)
