Öt és feles

Belső utak 9. (Rákosrendező

Egotrip

Rákosrendező, a vasútállomások alfája és ómegája, Resti Kornél Mekkája és Medinája, innen indul és ide tér vissza. Sokszor csak úgy elvillamosozik, elsétál ide, a Manó büfében iszik egy unicumsört, kiül a sorompók mellé (megszámolta, hat pár sorompó, egy "szakállas", tucat sudár sorompó magasodik, ereszkedik), és nézi a vonatokat, a dühös autósokat, itt tízpercenként leengedik a sorompót, és tíz percen túl is zárva tartható. (Irodalom: Legát Tibor: Tájseb, Magyar Narancs, 2008. november 20.) Málló épület, betört (de nem -deszkázott!) ablakok, van élet az üvegcserepeken túl.

Rákosrendező, a vasútállomások alfája és ómegája, Resti Kornél Mekkája és Medinája, innen indul és ide tér vissza. Sokszor csak úgy elvillamosozik, elsétál ide, a Manó büfében iszik egy unicumsört, kiül a sorompók mellé (megszámolta, hat pár sorompó, egy "szakállas", tucat sudár sorompó magasodik, ereszkedik), és nézi a vonatokat, a dühös autósokat, itt tízpercenként leengedik a sorompót, és tíz percen túl is zárva tartható. (Irodalom: Legát Tibor: Tájseb, Magyar Narancs, 2008. november 20.) Málló épület, betört (de nem -deszkázott!) ablakok, van élet az üvegcserepeken túl. A minden négyzetcentiméteren összefalfirkált váróteremben lelakatolt üvegtábla mögött VÁLTÓFELVÁGÁSI SZERSZÁMKÉSZLET. A három padon papundekliből már/még megágyazva, a padrajárók az állomás büféjében ultiznak a belső helyiségben. Bocsánat, ez egy eszpresszó, A presszó III. kategóriába sorolva, III. kategóriás rendes alkoholisták ülnek körben szótalan, nem a vonatra várnak. Resti csatlakozik (unicum 330 - ennél olcsóbb, de mindenütt már 300 felett csak Kellner Ferinél a Lehelen, az erzsébeti HÉV-megállóban és a Dörgicsei borozóban). A csöveken örökzöld karácsonyi dekoráció, a falon papír karácsonyfa, az ajtón, hinnénk, ünnepi csomagolópapír, de nem, függöny. A mennyezet aládúcolva kék, zöld, piros fenyőgerendákkal. Színesre festett egek. Az órán háromnegyed nyolc van (reggel? este?). Sosem ér ide a háromnegyed nyolcas vonat. A sarokban napernyő, hólapát. Öröknyár, öröktél. Most éppen havazik. Beáll a vonat, csinos forgalmista lány szól a kalauznak, zölded van, de a vonat nem indul, várj egy kicsit, mondja a kalauz, mi van?, csodálkozik Tapicskaja forgalmistanő, mindjárt meglátja. Narancsszín műanyag dossziés fiatalember káromkodva leszáll, ne találkozzunk, kisköcsög!, a vonat indul, búcsúzóul még utánunk kiált, bazdszájbaa kurvaanyád, faszszopó!, megvárja a következő vonatot.

Rombolási terület, a kerítések mellett két (gáz-?) cső kíséri az utazót, majd felemelkedik, eltűnik (a földben?). Víztoronyhegyek. Széchenyi István Művelődési Ház, biztos nem innen kapta nevét Istvántelek, lánykori nevén Landler Jenő Járműjavító. Hol van Landler Jenő? Hol a Járműjavító? És hol egy kocsma? A művház falán sörcégér, át kéne mászni a kerítésen, vagy körbemenni. Annyira nem vagyok szomjas. Ötször két pad, egymásnak háttal, összefirkálva, de jó állapotban. Egy peron, két vágány, két felüljáró. Az egykori állomás (csak az lehetett, sárga és előtte fenyőfa) most takaros kis ház. Egy épületen TESTVÉRISÉG SE, biztos nem csónakház, bár, amennyi itt a víztorony. Állványzat, tataroznak, tán ez is egy hidroglóbusz. VIGYÁZAT, OMLÁSVESZÉLY! A táblát ki lehetne tenni az egész MÁV-ra. A kerítésen falfirka, nemzetiszín zászlók között egyénien kalligraffitizve: PETÕFI-BEM-KOSSUTH-HORTHY, ebben a sorrendben. Utóbbiba protestáló marginális kommentárok írva: FASISZTA PRIBÉK! HAZAÁRULÓ! NÁCIBÉRENC! DIKTÁTOR! AZ ORSZÁG SZÉGYENFOLTJA! A névsor folytatódik, de Resti, szerencsére, nem tudja elolvasni, jön a vonat.

Rákospalota-Újpest. Az állomás mellett két büfé között Zöldség-Gyümölcs-Csemege (zárva) és Vegyesbolt (nyitva). A Végállomás falatozóban unicum (450, úri környék), kísérő dréher (250) a Szilágyi 9-ben. De kérhetne csapolt Bak sört és Tűzijátékot szülinapra! A szabadtéri tévén a magyar 1 (!) megy, mendegél a Kárpát Expressz. Szemben Blueman, nem kocsma, férfiruha-kereskedés. Kék Férfi mondta, hogy engem szeret... A pulton kék üveg hamutartóban három csikk, két vastag, egy vékony (Vogue), egy férfi és egy nő. 12-es, 14-es villamosok, Resti belátja a pályát. Emlékezik, itt szállt le, amikor blaszhármas meccsre ment, a Bp. Iszkra Olajbányász üdvöskéje, már akkor is túlkoros, vasárnap reggel kilenckor meccs, itt fordult be, ahol a villamos, ment a Blaha Lujza térre, Újpest, volt Pamutpálya. Vagy Cérna? A váróteremben a "Delikát" tükrén ragasz: A HOMOFÓBIA AZ IDIÓTÁK ERKÖLCSE! A falon üzenet: TÓTH ÉVA FERI VÁR Azóta is, örökké, Tóth Éva, indulj. Valahonnan zene, Omega, Ismertem egy lányt. A pénztárnál kábé tizenhat éves srác, Illuminált állapotban vagyok, Kőbánya felsőre mennék, innen nehéz lesz, vissza a Nyugatiba, aztán a Keletibe, körvasút, míg ki nem józanodsz. A peronon Sör, üdítő, szendvics, játékok, van itt minden, hova mennél. Emléktábla: PEST-VÁCZ 1846. JÚLIUS 5. AZ ELSÕ HAZAI GÕZÜZEMÛ VASÚTVONAL MEGNYITÁSÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA EMLÉKÉRE, ez jó, maguknak állították emléket az ünneplők. És a meglepetés: lelakatolt újságosbódé mellett KÖNYV, Petőfi Összes Költeményei, Babavárás kettesben, Álomjóga. Resti még böngészne, de érkezik vonata. Ide még visszajövök.

Rákospalota-Kertváros. Peron, egy fedett kétüléses, kockakő, két zöld szemetes, egy, szokásos, padcsonk. Csend. Idősb, sétáló pár, kertvárosi idill. Kutyaugatás, komondor vagy puli, Resti nem ismerős errefelé. Madárcsicsergés, milyen madár, nem vagyok idevalósi. ("Zárnikék! A tavaszt várni kék!") Ráér hülyéskedni, itt a békén kívül nincs semmi, senki. Magával társalog. Ebben az utazásosdiban az a szép, hogy ott vagyok, ahol, mondjuk, éppen, nem kellene lennem. De vagyok. Az utazás illúziója. Ez nem is Pest, de, közel s távol fenyegető lakótelep. Manó, de nem büfé, ABC. Galambbúgás, ezt ismeri. Hatalmas varjú a villanyvezetéken, ezt is. Árokhát u., Kemény I. u., őt is. Hugyoznia kell, persze, az előző állomáson elintézhette volna, pénzért, nem veszi elő. Próbál aranyló szívet pisálni a hóba, látta a Szindbádban ("Nincs puhább pamlag a hónál!"), de csak csurog-cseppen. Akár a Nap a (még mindig kitartó, de csendesedő) havazás mögött, oly halavány a húgy a hóban. Fogalmaz Resti. Gyorsan befejezi, a hugyozást, fogalmazást, mert hölgy utastárs jő, s a vonat. Vissza a kezdetekhez s a célhoz.

Rákosrendező. A Manó büfében unicum (380), olvassa: Melegszendvics, Sült kolbász, Hurka, Sült oldalas, Töltött csirkecomb, Bableves, Lencsefőzelék, Krumplifőzelék, Sárgaborsó-főzelék, Nokedli, Tarhonya, ezzel meg is ebédelt. Kolléga, mellette, leteszi két Plus-szatyrát, lehajtja az ampulla Krasznaja vodkát, a fehér fröccsöt. Restinek megint hugyoznia kell, megbújik a sorompóerdőben. A hóban kezet mos, letörli szájáról a tarhonyaszaftot. Át a vágányokon, sorompók leengedve, autósok visszafordulnak. Resti is, nézi a behavazott talponállópultokat.

Itta nyár.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.