Öt és feles

Belső utak 7. (Budapest

Egotrip

A nyár utolsó napja, utazzunk, idén nyáron úgysem voltunk sehol, sehol se voltunk, dehogynem, a múltkor Soroksáron, vonattal.

A Keletiben még van néhány perc, Panda büfé a szélső vágánynál, Unicum 390. Megáll mindenhol?, kérdi Resti a kalauzt, Hatvanba megyünk, mondja, és meglepődik, amikor a vonaton Resti mutatja a BKV-bérletét. Én csak Csabáig. De sokszor megtette ezt az utat, Miskolcig oda-vissza, tudja kívülről. Jobbra az Aréna - ez persze nem volt mindig itt, de most és mindörökké terpeszkedik immár a lovi drabális emlékműve, a lelátón nem tikettek hullanak alá, mint a hó, de jégkockák koccannak poharakba, az Aréna előtt régi lovisok állnak, mint a lovak a bokszokban indítás előtt, de nem mozdulnak, soha, a lovi emlékművének mellékalakjai ők. Balra a Nép- (Puskás Ferenc) stadion, a Keleti pályaudvar felőli kapu, ezt védte Katzirz, amikor Brooking bevarrta, úgy kellett kiszedni a labdát, beszorult a hálótartó vashoz, de hisz tudjuk. A "százlábú" felüljáró, Resti bámul kifelé, hol van a "Gábor Áron Öntöde", vagy hogy hívták, beolvasztották az Arénába? Hidegkuti Stadion, balra a center-, jobbra az edzőpálya, Hungária körút, itthon vagyok, hova megyek.

Kőbánya felső jellegtelen (dehogyis, jellegzetes, ilyen van az alsókon és felsőkön) halványsárga, de halványsárga vas(?)barakk, viszont Information és hangosbemondó, tiszta kosz Európa. Az első vágányon vonat halad át, kettő van, de odébb még vagy tíz fűfelverte sínpár az átmenő forgalomnak, transz itt. Békás Megyer, olvassa egy ház oldalán, hol szálltam le?, keresi Resti a HÉV-et. De a ház egy NYER'GÉPEK feliratú resti, a gépek és sörök mellett emberek, öten, diákok e nyárbúcsúztató délelőttön, kapatosan. Két üveg whiskyért lefeküdne velem! Úgy ordítanak, nem hallom a saját rendelésemet - Unicum, pohár sör 490 (!), alsó árak felsőn (de a vécé 80 Ft, viszont ROSSZ). Resti leül a vasútra néző ablak mellé, vasútnál iszom, balra elmegy egy zónázó, jobbra beáll egy tehervonat, két vonat közt, itt kellene élni, itt élni kellene. Ez a felső király. Én tudod kit ugranék meg? Esztit. Ezt itt?, mutatja, nagy röhej, nem hallani az elkattogó tartályvonatot, az elzúgó interszitit. A fiúk nem tágítanak a sörök mellől, tágítanak megint kicsinyt a pinarombuszon, vonatok jöhetnek-mehetnek. Tudod, mire gondolok? Én is, csak arra, mindig. Rózsás blúzban néni érkezik a második vágányról, kezében nagy hajléktalanszatyor, becsúsztat a nyelőgépbe egy tízezrest, visszanyeri, kamatostul, becsúsztatja kötényébe. Ha a világ kötény lenne. Teszkótejszín szotyival, végre egy szép mondat a sörök mellől. Megszólal Resti telefonja, gríg pergünt, mi más, a Szent Pál Akadémia intézője keresi, ki más (itt vagyok a damaszkuszi vasúton, hál' isten, nem mondja Resti), mikor lesz a meccs. Akkor tehát mostantól ősz van.

Rákoson pirosvasút-garázs, tehervagon-gördítő (vagy mi, Szárnyas-Kerekes János jobban tudja), egy emelkedőről gurítják le (rendezik) a vagonokat, Resti sokat elnézte Miskolcon, a Gömöri mellett - nem-e zsidó-e vagy?, kérdezték már akkor jóízűen, merthogy annyi nálad a tehervagon. És Resti hallgatott és sziszegett magában, sötéten, mint egy mozdony. Lugasos épület, előtte padok, de nem ez az állomás, megint a halványsárga konténerindóház, épületnek nem mondható, viszont óra (dél van) és hangosbemondó itt is, és a borostyánbefutta lugasos épület felől szélfútta Beatles (Yesterday). Sehol egy sötét aluljáró, ez jó, állomás előtt halványzöld Opel Record, ez szép. Újságosbódé, igaz, lelakatolva, mióta a Figyelő 2007. októberi száma és pornóújságok a rács mögött. Kitárulkozó amatőr lányok, Szeximádó vad angyalok, Legeciztem a farkát!, EKKORA MELLEK ZALATNAY CINI ÓTA NEM VOLTAK A PLAYBOYBAN. Zöld sátorban Borsodi büfé, közeledünk az acélvároshoz, zöld abroszos zöld sörpadok, udvarias (tiszteletem, egészségére), kedélyes (- Hova lesz a menet? - Pusztaszentistvánba megyek, temetésre. - Ajjaj.), nagydarab, kopasz pultos. Unicum, pohár Borsodi 620, közeledünk az elhagyott városhoz. Mozdulatlan ventilátorok, induló repülőgép propellerei jutnak eszébe, Ferihegyen már voltunk, vonattal. Mozdulatlan élet, légy zümmög, sűrűn bemondják az áthaladó vonatokat, itt kellene ülni, hallgatni, hova mennek, és maradni. Jön egy vonat a Keletiből, rengetegen leszállnak, a délelőttös műszak. Nem attól paraszt a paraszt, hogy hol lakik, egy mára rendelt mondat a Kincses Kalendáriumból, Resti, vidéki gyerek, bólogat, a pultos bölcs buddha, ideje nincs, nem kell óra, a vonatokról tudja a pontos időt. Kopasz fejével biccent Restinek, itt a vonata.

Balra vashulladék-feldolgozó, jobbra a Kozma utcai temető, aztán Akadémia-Újtelep, rákosi New York az 500. utcától az 545. utcáig, középen az 525. tér, közepén az 525. lovas szobra, itt nem kellett cserélgetni az utcanévtáblákat. Rákosliget, nomen est, ligetes, kétoldalt zöld, a plein airt randa nagy rozsdás perontető árnyékolja be, végre kőépület, összegraffitizve persze, ajtó zárva, JEGYELADÁS a MINI ABC-ben, a felüljáró lépcsői bokrokkal benőve, lélek se fel, se le, ez egy elburjánzott Rákosliget. Fehér épület, a festékszóróval címfeliratozott ARANYGOLYÓ SÖRÖZÕ vasajtaja is zárva, szemben kivert ablakú ház ELADÓ. Ez volt a MINI ABC? Nem, kicsit odébb megvan, GYIÁRUK KONZERV KENYÉR BEJÁRAT ÚJRA AZ AJTÓNÁL NapKözbe Zára (így!), jegyváltás a vonaton. "NYÍLT NAP" A GONDOZÁSI KÖZPONTBAN, játékos vetélkedők, bográcsban készült ebéd, tárogatón játszik: Szíjártó József, ingyenes vércukorszűrés, koleszterinszűrés, ott a helyem. De előbb

Rákoscsaba-Újtelep. Se konténer, se kő, se épület. Két vágány, oda, vissza. Se resti. A közelben "Soproni Ászok" megtévesztő cégérű MINI ABC. Itt nincs jegy, de maradt még 1 db kifli (az iskolásoknak vitték, holnapra becsomagolják tízóraira), Resti, véndiák, megebédel, lassan harapdálja a kiflit, míg jön a vonat.

Rákoscsaba - ez lenne az állomás? Nem, graffitis rámpaépület, se ajtó, se ablak, ahogy megszoktuk. Odébb rozsdás kis diadalívek, borostyánnal benőve, mögöttük az állomás, semmi kétség, ki van írva. A feliratot félig eltakarja a lebukott neonlámpa. Sötét átjáró, az életnek semmi jele, kísértetház. De nézd, az ajtón névtábla: Keresztes Gyöngyi-Misinszki Balázs, emberek, itt élnek emberek, laknak az állomáson, nem hajléktalanok. Az ablakban otthonos fátyolfüggöny, mögötte Gyöngyi és Balázs, a 164-es (vasút-)kilométerkőnél. Itt kellene lakni, vonatokat lesni függöny mögött. Most ment el a Lillafüred intersziti, tegnap ilyenkor már ebédeltünk, Balázs türelmetlen. Nyugi, a hatvani személy, úgy látszik, késik, mire itt lesz, kész az ebéd, addig megteríthetsz, néz ki Gyöngyi a konyhaablakból, az is a vasútra néz. És esznek, isznak, ölelkeznek, és abban a szent pillanatban, amikor az éjszakai állomáson átvillan a Rákóczi nemzetközi gyors, megfogan a kis Balázs, vasutas leszel!, aludj el szépen.

Bocsánat, nem tudja, mikor megy vonat a Keletibe? Én az ellenkező irányba megyek, de Isaszegről háromnegyedkor indul, egészre itt kell lennie, mondja a megszólított hölgy (talán Gyöngyi, hogy így ismeri a menetrendet?), én az ellenkező irányba megyek, megteszem az utat visszafelé is, Budapest-Keleti, a hangszórókból megszólal a pergünt.

Neked ajánljuk