mi a kotta

Muzikális nemzet a német: ahogyan ez a berlini fal leomlásakor, úgy most, a 25. évfordulón is jól észbe vehető. A történelmi eseményeket akkor is Beethoven-koncertek egész sora kísérte, míg most a Berlini Filharmonikusok közép-európai turnéval emlékeznek meg a fal leomlásáról – újra Beethovennel. Beethoven IX. szimfóniájával, valamint körútjuk minden állomásán egy-egy helyi zeneszerző művével.

„Soha azelőtt nem beszéltem még uralkodóval. Noha mindenki azt mondta, hogy József a világ legemberségesebb és legnyájasabb fejedelme, mégsem tudtam leküzdeni előtte nagy zavaromat és félénkségemet. De mosolygó arckifejezése, szelíd hangja, és főleg végtelenül egyszerű viselkedése és öltözködése, mely semmiben sem hasonlított ahhoz, amit egy királyról elképzeltem magamnak, nemcsak felbátorított, de alig adott időt arra is, hogy észrevegyem, egy császár előtt állok.

„Táncolni is láttam egyszer: egy augusztusi éjszakán, 1924-ben a salzburgi dómtéren rögtönzött, csodálatosan délceg verbunkost járt – mintha a Háry János egyik jelenetét rögtönözte volna. A tánc­hoz én dúdoltam hozzá a kísérőzenét, Boka híres Száz ember verbunkosát.” Szabolcsi Bence emlékezett vissza ezekkel a szavakkal az oly szigorú emlékű Kodály Zoltán hajdani utcai táncára, s ezen a hiteles beszámolón majdnem annyira meglepődhetünk, mintha arról olvasnánk, hogy Kodály a Broadwayn táncolt és énekelt.