A szerk.
A szerk.
A kitaposott ösvény
Először, még a hétvégén, Magyar Péter dobta be, hogy Polt Péter legfőbb ügyészt „leváltja” Orbán Viktor, és a helyére Tuzson Bence jelenlegi igazságügyi minisztert rakja.
MaNcs 37. évf. 19. sz. (2025-05-07)
Először, még a hétvégén, Magyar Péter dobta be, hogy Polt Péter legfőbb ügyészt „leváltja” Orbán Viktor, és a helyére Tuzson Bence jelenlegi igazságügyi minisztert rakja.
Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.
A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.
Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.
A társadalom nevelhető jóra és rosszra egyaránt: a mostani rendszer azt mutatja meg, hogyan lehet az emberből rossz. Az Alaptörvényben eleve nem az egyén érdeke volt az elsődleges, és ezen csak rontott a tizenöt módosítás. A változáshoz kétharmad kell, de a 2002 és 2004 közötti igazságügyi miniszter addig is kint lesz az idei Pride-on, akkor is, ha az illegális lesz.
Jövő áprilisig még 3-4 országjárást is lebonyolíthat a Tisza Párt, a jelöltállítási folyamat pedig az idén lezárulhat. Rengeteg támadásra és botránykeltésre számítanak, nyilván követnek el majd ők is hibákat, ezért is fontos a kapcsolat a független médiával.
Tavaly novemberben derült ki, hogy a 2019 óta amúgy is mostoha sorsú, az MTA-ról korábban leválasztott kutatóhálózatot ismételten átalakítaná a kormány. A változások az MTA ingatlanvagyonát is érintenék, egy váratlan per azonban megakasztotta az ügymenetet.
A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.
Angliában negyven évvel ezelőtt jelent meg első könyve, a Nem a narancs az egyetlen gyümölcs, amely immár magyarul is olvasható. Az önéletrajzi elemekből építkező regény leszbikus főhőse elhagyja nevelőszüleit és az egész gyerekkorát meghatározó, szigorú pünkösdista gyülekezetet. Valóság és fikció határairól, a kultúra és a könyvpiac átalakulásáról is beszélgettünk a szerzővel.
Rímeit és merész szóképeit, kifacsart mondatait egyre inkább a színpadi műveire tartogatja, legutóbb épp a Budaörsön bemutatott Cyrano de Bergeracban gúnyolta ki önmagát, noha nem is kellett.
Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.
A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leginkább valami korrupt autokrácia.
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Művészeti munkái mellett a MOME Fotográfia Tudásközpontját is vezeti. A Hegyvidék Galériában látható kiállítása alkalmából beszélgettünk vele hagyatékfeldolgozásról, képnézésről, oktatásról és a művészet társadalmi felelősségéről.
Pályafutása talán legjobb albumával rukkolt elő a Platon Karataev. A négytagú zenekar két dalszerző-gitáros-énekese elmesélte nekünk, hogy miért húzódtak el a Napkötöző című lemez munkálatai, de beavattak zenei és szövegviláguk rejtelmeibe is.
Eltűnős filmet láttunk már ezeret – szezononként. Legtöbbször a feleségek tűnnek el, de nagyon jönnek fel a gyerekek is.
Egymást érik az izgalmas természeti képek a szerző első verseskötetében.
Az Árvai György képzőművész, díszlettervező nevéhez köthető csapat a Kádár-kor utolsó évtizedeinek meghatározó ellenkulturális jelenségeként tűnt fel 1984-ben.
A chicagói zenekar a kétezres évek elején tűnt fel laza, kamaszos garázsrockjával.
A negyedik JazzFest Budapest nyitókoncertjén fellépő 55 éves muzsikus nem csak Izrael legismertebb jazz-zenésze, és a világ legjelentősebb bőgőseinek egyike, de kiváló komponista és énekes is.
A szocializmusból örökölt, ma is létező szülői munkaközösség intézményét Bora Levente rendező egy groteszkre vett revübe ágyazta.
Mint ismert, a kakukk más madarak fészkébe rakja tojásait, ezért a csalfaság jelképe, más kultúrákban a tavasz megérkezésének, azaz az idő múlásának, ezzel együtt pedig a halál közeledtének szimbóluma is.
Ötven éve vonultak be a kommunista Észak-Vietnám csapatai Saigonba, és ezzel nemcsak az Amerika-barát Dél-Vietnám, hanem egész Indokína is elveszett a Nyugat számára. Mindez bő két évvel egy ígéretes fegyverszünet után.
Pali egy csillogó szemű kissrác, aki egy tartós betegséggel él együtt. Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy ő is táborozhasson. A Bátor Táborban végre ő is gyerek lehetett – biztonságban, szabadon.
Kauserék a Nagykörút túloldalán lévő Csokonai utcában, külön ingatlanon helyezték el a biztonsági berendezéseket, így a 47 méter magas víztornyot is.