„Oly sok rekviem van már, semmi értelme még eggyel tovább szaporítani a számukat.” Kissé őszintétlenül e szavakkal próbálta elleplezni szándékát Giuseppe Verdi, miközben már nagyban dolgozott a maga grandiózus halotti miséjén, amely az ősznek ebben a szakában bizony rendre veri az összes korábbi és későbbi rekviemet. A zeneszerző, akit saját felesége, ha nem is istentagadónak, de brigantének ítélt, ezen a hétfordulón kétszer is elénk jut majd e magasztos művével, előbb Vásáry Tamással és az MR együtteseivel (Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél nyolc), azután pedig Pinchas Steinberggel és a Filharmóniai Társasággal (Opera, október 27., fél nyolc). A Verdi-mise Libera me tétele eredetileg Rossini emlékezetére íródott, egy olyan Requiem záróköve gyanánt, amelyet tizenhárom korabeli olasz zeneszerző rakott össze a pesarói hattyú halálát követően. Ezen a hétvégén egyébiránt Rossini is egy operavilágon túli művével képviselteti majd magát a koncertprogramon: 1845-ös Fagottversenyével, amely Andrea Bressan szólójával hangzik föl a lapunknak nemrég oly remek interjút adó Takács-Nagy Gábor és a Fesztiválzenekar két zeneakadémiai estjén (október 24. és 25., háromnegyed nyolc). A zenekar Haydn–Mozart Plusz sorozatának esedékes koncertjein e fagottconcerto mellett egy másik atipikus versenymű is megszólal majd: egy nagybőgőverseny Johann Baptist Vanhaltól, aki beltagnak számított abban a bécsi alkalmi kvartettben, amelynek másik három tagja Haydn, Mozart és Dittersdorf volt.
Az elkövetkező napokban persze mindenféle vendégek is jönnek majd, így vasárnap sorra kerül a David Lang a Zeneakadémián elnevezésű koncert, ami feltehetően a jeles kortárs jelenlétében szolgál majd a legfentebb emlegetett Andersen-mesehős passiójának magyarországi bemutatójául (Zeneakadémia, október 26., fél nyolc). Másnap ugyanitt egészen biztosan a Heinz Holliger által vezényelt Stuttgarti Rádiózenekarra és a szép Isabelle Faustra számíthatunk, akik Schumann Éjjeli dalával indítják majd hangversenyüket (október 27., fél nyolc). Éjszakai mű vár majd reánk a hét fővendégei, John Eliot Gardiner meg A Forradalom és Romantika Zenekarának koncertjén is (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc). Két Beethoven-szám, a legkevésbé népszerű Leonóra-nyitány és a második, illetve az annál, sőt mindennél népszerűbb Sorsszimfónia között ugyanis ott szerepel majd a Gardiner által különös előszeretettel játszott Hector Berlioz nagy hatású zenekari dalciklusa, a Nyári éjszakák – Ann Hallenberg szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc). Hagyomány szerint e ciklust azzal a szerelemmel szokás összekapcsolni, amelyből utóbb Berlioz második házassága lett. A negyedik, Távollét című dal biztosan az énekesnő Marie Martin, művésznevén Récio számára lett hangszerelve, benne Théophile Gautier epekedő soraival:
„…Oly messze jársz mint égi fények!
Tündökölsz csillagok között!
Emészt a bú, a bánatom éget!
Ó mennyi fájdalom gyötör!
Bejárom mind a messzi tájat
messze tűnt lépteid lesem
nem érzed már ez izzó vágyat?
Téged hív síró énekem…”
