mi a kotta?

A kis gyufaárus lány passiója

  • mi a kotta
  • 2014. november 23.

Zene

„Oly sok rekviem van már, semmi értelme még eggyel tovább szaporítani a számukat.” Kissé őszintétlenül e szavakkal próbálta elleplezni szándékát Giuseppe Verdi, miközben már nagyban dolgozott a maga grandiózus halotti miséjén, amely az ősznek ebben a szakában bizony rendre veri az összes korábbi és későbbi rekviemet. A zeneszerző, akit saját felesége, ha nem is istentagadónak, de brigantének ítélt, ezen a hétfordulón kétszer is elénk jut majd e magasztos művével, előbb Vásáry Tamással és az MR együtteseivel (Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél nyolc), azután pedig Pinchas Steinberggel és a Filharmóniai Társasággal (Opera, október 27., fél nyolc). A Verdi-mise Libera me tétele eredetileg Rossini emlékezetére íródott, egy olyan Requiem záróköve gyanánt, amelyet tizenhárom korabeli olasz zeneszerző rakott össze a pesarói hattyú halálát követően. Ezen a hétvégén egyébiránt Rossini is egy operavilágon túli művével képviselteti majd magát a koncertprogramon: 1845-ös Fagottversenyével, amely Andrea Bressan szólójával hangzik föl a lapunknak nemrég oly remek interjút adó Takács-Nagy Gábor és a Fesztiválzenekar két zeneakadémiai estjén (október 24. és 25., háromnegyed nyolc). A zenekar Haydn–Mozart Plusz sorozatának esedékes koncertjein e fagottconcerto mellett egy másik atipikus versenymű is megszólal majd: egy nagybőgőverseny Johann Baptist Vanhaltól, aki beltagnak számított abban a bécsi alkalmi kvartettben, amelynek másik három tagja Haydn, Mozart és Dittersdorf volt.

Az elkövetkező napokban persze mindenféle vendégek is jönnek majd, így vasárnap sorra kerül a David Lang a Zeneakadémián elnevezésű koncert, ami feltehetően a jeles kortárs jelenlétében szolgál majd a legfentebb emlegetett Andersen-mesehős passiójának magyarországi bemutatójául (Zeneakadémia, október 26., fél nyolc). Másnap ugyanitt egészen biztosan a Heinz Holliger által vezényelt Stuttgarti Rádiózenekarra és a szép Isabelle Faustra számíthatunk, akik Schumann Éjjeli dalával indítják majd hangversenyüket (október 27., fél nyolc). Éjszakai mű vár majd reánk a hét fővendégei, John Eliot Gardiner meg A Forradalom és Romantika Zenekarának koncertjén is (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc). Két Beethoven-szám, a legkevésbé népszerű Leonóra-nyitány és a második, illetve az annál, sőt mindennél népszerűbb Sorsszimfónia között ugyanis ott szerepel majd a Gardiner által különös előszeretettel játszott Hector Berlioz nagy hatású zenekari dalciklusa, a Nyári éjszakákAnn Hallenberg szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc). Hagyomány szerint e ciklust azzal a szerelemmel szokás összekapcsolni, amelyből utóbb Berlioz második házassága lett. A negyedik, Távollét című dal biztosan az énekesnő Marie Martin, művésznevén Récio számára lett hangszerelve, benne Théo­phile Gautier epekedő soraival:

 

„…Oly messze jársz mint égi fények!

Tündökölsz csillagok között!

Emészt a bú, a bánatom éget!

Ó mennyi fájdalom gyötör!

 

Bejárom mind a messzi tájat

messze tűnt lépteid lesem

nem érzed már ez izzó vágyat?

Téged hív síró énekem…”

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.