Amúgy ez utóbbi állítás sem lenne teljesen légből kapott, merthogy Jerry Bock She Loves Me című musicaljében az egyik szerep a zeneszerzőről lett elkeresztelve: a László Miklós Illatszertárából írt zenés darab negatív hősét, a rút nőcsábítót Stephen Kodalynak hívják. De vissza a valós, a történeti Kodályhoz, akinek kitüntetett szerep jut az őszi koncertévad első zeneakadémiai hangversenyén, amely a Pablo Casals Nemzetközi Gordonkaverseny megnyitójául szolgál majd (szeptember 4., fél nyolc). Kocsis Zoltán és Nemzeti Filharmonikus Zenekarának műsorát a Galántai táncok fogja indítani, melyről 1934-ben így írt az önmagáról harmadik személyben szóló komponista: „Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai banda, Mihók prímás alatt. De még híresebb lehetett száz évvel azelőtt. 1800 táján Bécsben több füzet magyar tánc jelent meg. Egyiknek címe így jelöli meg forrását: »von verschiedenen Zigeunern aus Galantha«. Ma már hírmondó sem maradt belőlük. Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt.” Hogy milyen tekintélyes múlttal is rendelkezett ez a hagyomány, arról Kodály utóbb további történeti adatokat is felkutatott, így a 18. századi poéta, Etédi Sós Márton sorait is idézhette. Etédi Magyar gyász (…vagyis második Lajos magyar királynak a mohácsi mezőn történt veszedelme, melyet gyenge tehetsége szerént versekbe kívánt szedni egy nemzete romlását kesergő magyar) című elbeszélő költeményében ez áll az egyik odaveszett magyar úr jellemzésében: „Magyar termetének alig lehet mássá / Galántai Tzigány volt a’ musikássa”. A koncerten Perényi Miklós is fellép majd, ő Elgar e-moll gordonkaversenyének szólójával fog hozzájárulni az évadkezdéshez.
Ugyancsak csütörtökön a Rádió Márványtermében is nekilódul a koncertélet: Farkas Gábor zongoraestjével (szeptember 4., hét óra). Programjának első felét Chopin-darabok alkotják majd, sorukban az op. 38-as F-dúr balladával, amely ott szerepelt a zeneszerző elenyésző számú nyilvános koncertjeinek egyikén is: 1841 áprilisában, a párizsi Salle Pleyelben. Chopin előre utálta az ilyen fellépéseket, ahogyan ez George Sand egykorú leveléből is kiderül: „…alighogy kimondta a fatális igent, mintegy varázsszóra minden elrendeződött, és a jegyek háromnegyed része elveszett, mielőtt egyáltalán meghirdették volna a koncertet. Ekkor feleszmélt, mintha álmából ébredt volna, és semmi sem volt mulatságosabb, mint aggályos és tétova Chip-Chipünket látni, amint kényszeredetten készült ígéretének betartására.” Egyébiránt Chip-Chip F-dúr balladáját éppenséggel Robert Schumann-nak ajánlotta, aki majd Karneváljával zárja Farkas Gábor estjét: 12. tételében a lengyel pályatárs nevét viselő virtuóz stílusimitációval.
