mi a kotta?

Már nem szűz

  • mi a kotta
  • 2014. november 11.

Zene

„Soha azelőtt nem beszéltem még uralkodóval. Noha mindenki azt mondta, hogy József a világ legemberségesebb és legnyájasabb fejedelme, mégsem tudtam leküzdeni előtte nagy zavaromat és félénkségemet. De mosolygó arckifejezése, szelíd hangja, és főleg végtelenül egyszerű viselkedése és öltözködése, mely semmiben sem hasonlított ahhoz, amit egy királyról elképzeltem magamnak, nemcsak felbátorított, de alig adott időt arra is, hogy észrevegyem, egy császár előtt állok.

Azt hallottam, ő gyakran arcukról ítéli meg az embereket: úgy látszik, az enyém nem lehetett számára kellemetlen, olyan kegyesen fogadott, és olyan jóságot tanúsított irántam első kihallgatásom alkalmával. Mivel mindent tudni szeretett volna, számos kérdést tett föl hazámra, tanulmányaimra és arra vonatkozóan, mi hozott Bécsbe. Csak röviden válaszoltam mindenre, és úgy látszott, ez is nagyon tetszik neki. Megkérdezte végül, hány darabot írtam eddig, mire nyíltan megmondtam: – Felség, egyet sem. – Helyes, helyes – felelte mosolyogva. – Szűz múzsánk lesz hát.” Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint az itt leírt császári audiencia avatta bécsi operalibrettistává Lorenzo Da Pontét, akiből aztán rövid úton Mozart kongeniális alkotótársa vált. Együttműködésük utolsó remeke, az épp II. József haldoklásának napjaiban bemutatott Così fan tutte volt, mely művet már bizonnyal nem szűz múzsa segítette életre. „[E]gy vacak, amely minden nőt becsmérel, ezért eleve nem is tetszhet a női közönségnek, és ezért nem is lesz sikeres” – ítélkezett naplójában a Così sorsa felett a kor egyik színházi szaktekintélye, s ha végső soron tévedett is, az utolsó Mozart–Da Ponte-opera valóban sokáig problémás darabnak bizonyult. Az operaházba például csak 1930-ban jutott el, igaz, pesti népszerűsége azóta töretlennek mondható: most épp Jiří Menzel rendezésében és Halász Péter vezényletével válik esedékessé a legújabb produkció (operaház, október 10., hét óra).

A hétvége egyebekben főleg Carl Philipp Emanuel Bach ünnepléséé, méghozzá a 300 éve született (kis)mester hazai főkövete, Spányi Miklós celebrálásában, mindösszesen három ülésben (Régi Zeneakadémia, október 10., hét óra; Solti terem, október 11., hét óra, október 12., négy óra). Két másik Bach, az egyik persze maga Johann Sebastian, Vashegyi György együtteseinek pénteki koncertjén jut szerephez (Vigadó, október 10., fél nyolc), s a nagy Patak mintegy búvópatak szerepében jelenik majd meg a Ránki család közös zongoraestjének programján (Fesztivál Színház, október 10., fél nyolc).

Az őszi fesztiváltól is feldúsított hétvégén és hét­előn jön még mindemellett egy Baráti Kristóf-szonátaest (Vigadó, október 11., fél nyolc), a zongorista és zeneszerző Lera Auerbachot vendégelő Concerto Budapest hangversenye (Nemzeti Hangversenyterem, október 11., fél nyolc), valamint az MR Szimfonikusok merész programú koncertje: Bee­thoven Első és töredékekből összeállított Tizedik szimfóniájával, valamint a zenei tréfamester Louis Andriessen Beethoven kilenc szimfóniája című művével (Nemzeti Hangversenyterem, október 14., fél nyolc). S persze itt lesz nekünk az évad legelső Met-közvetítése: a Macbeth Anna Netrebkóval, Joseph Callejával és a többiekkel, élőben meg aztán ismétlésben is (Fesztivál Színház, október 11., hét óra, ill. Uránia, október 12., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.