mi a kotta?

Már nem szűz

  • mi a kotta
  • 2014. november 11.

Zene

„Soha azelőtt nem beszéltem még uralkodóval. Noha mindenki azt mondta, hogy József a világ legemberségesebb és legnyájasabb fejedelme, mégsem tudtam leküzdeni előtte nagy zavaromat és félénkségemet. De mosolygó arckifejezése, szelíd hangja, és főleg végtelenül egyszerű viselkedése és öltözködése, mely semmiben sem hasonlított ahhoz, amit egy királyról elképzeltem magamnak, nemcsak felbátorított, de alig adott időt arra is, hogy észrevegyem, egy császár előtt állok.

Azt hallottam, ő gyakran arcukról ítéli meg az embereket: úgy látszik, az enyém nem lehetett számára kellemetlen, olyan kegyesen fogadott, és olyan jóságot tanúsított irántam első kihallgatásom alkalmával. Mivel mindent tudni szeretett volna, számos kérdést tett föl hazámra, tanulmányaimra és arra vonatkozóan, mi hozott Bécsbe. Csak röviden válaszoltam mindenre, és úgy látszott, ez is nagyon tetszik neki. Megkérdezte végül, hány darabot írtam eddig, mire nyíltan megmondtam: – Felség, egyet sem. – Helyes, helyes – felelte mosolyogva. – Szűz múzsánk lesz hát.” Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint az itt leírt császári audiencia avatta bécsi operalibrettistává Lorenzo Da Pontét, akiből aztán rövid úton Mozart kongeniális alkotótársa vált. Együttműködésük utolsó remeke, az épp II. József haldoklásának napjaiban bemutatott Così fan tutte volt, mely művet már bizonnyal nem szűz múzsa segítette életre. „[E]gy vacak, amely minden nőt becsmérel, ezért eleve nem is tetszhet a női közönségnek, és ezért nem is lesz sikeres” – ítélkezett naplójában a Così sorsa felett a kor egyik színházi szaktekintélye, s ha végső soron tévedett is, az utolsó Mozart–Da Ponte-opera valóban sokáig problémás darabnak bizonyult. Az operaházba például csak 1930-ban jutott el, igaz, pesti népszerűsége azóta töretlennek mondható: most épp Jiří Menzel rendezésében és Halász Péter vezényletével válik esedékessé a legújabb produkció (operaház, október 10., hét óra).

A hétvége egyebekben főleg Carl Philipp Emanuel Bach ünnepléséé, méghozzá a 300 éve született (kis)mester hazai főkövete, Spányi Miklós celebrálásában, mindösszesen három ülésben (Régi Zeneakadémia, október 10., hét óra; Solti terem, október 11., hét óra, október 12., négy óra). Két másik Bach, az egyik persze maga Johann Sebastian, Vashegyi György együtteseinek pénteki koncertjén jut szerephez (Vigadó, október 10., fél nyolc), s a nagy Patak mintegy búvópatak szerepében jelenik majd meg a Ránki család közös zongoraestjének programján (Fesztivál Színház, október 10., fél nyolc).

Az őszi fesztiváltól is feldúsított hétvégén és hét­előn jön még mindemellett egy Baráti Kristóf-szonátaest (Vigadó, október 11., fél nyolc), a zongorista és zeneszerző Lera Auerbachot vendégelő Concerto Budapest hangversenye (Nemzeti Hangversenyterem, október 11., fél nyolc), valamint az MR Szimfonikusok merész programú koncertje: Bee­thoven Első és töredékekből összeállított Tizedik szimfóniájával, valamint a zenei tréfamester Louis Andriessen Beethoven kilenc szimfóniája című művével (Nemzeti Hangversenyterem, október 14., fél nyolc). S persze itt lesz nekünk az évad legelső Met-közvetítése: a Macbeth Anna Netrebkóval, Joseph Callejával és a többiekkel, élőben meg aztán ismétlésben is (Fesztivál Színház, október 11., hét óra, ill. Uránia, október 12., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.