„Lehúzta az ujjáról a gyűrűt, amelyet tőlem kapott, és a bokrok közé hajította. Kétszer szúrtam belé. […] A második döfésnél hangtalanul összeesett. Mintha még ma is látnám, ahogy rám mered az a nagy fekete szeme, azután elhomályosul és lecsukódik. Jó óra hosszat álltam kábultan a holttest előtt. Majd eszembe jutott, Carmen többször is mondta, hogy szeretné, ha erdőben temetnék el. Gödröt ástam a késemmel, és belefektettem. Sokáig kerestem a gyűrűjét, amíg megtaláltam. Melléje raktam a sírba egy kis kereszttel együtt. Talán rosszul tettem. Aztán lóra kaptam, meg sem álltam Córdobáig, és az első őrszemnél jelentkeztem. Bevallottam, hogy megöltem Carment, de nem tudták kivenni belőlem, hogy hol van a teste.” Így zárul Carmen története Prosper Mérimée 1845-ös kisregényében, mely kisregény három évtizeddel később – kissé meglepő módon – minden idők egyik legnépszerűbb operájának irodalmi alapjául szolgált. E „minden idők” kitétel az ősbemutató napjára persze még nem vonatkozik, mert bár a Carmen – az elterjedt zenetörténeti legendával szemben – nem bukott meg az első előadáson, azért Bizet operája vegyes fogadtatásban részesült. Egyik librettistája, Ludovic Meilhac például a premiert követően fölháborodott levelet kapott egyik idős kollégájától, benne az alábbi sorokkal: „Ez a maguk darabja – ez nem egy darab! Egy férfi találkozik egy nővel, a férfi csinosnak találja a nőt. Ez az első felvonás. Az egyik szereti a másikat, a másik szereti az egyiket. Ez a második felvonás. A nő már nem szereti többé a férfit. Ez a harmadik felvonás. A férfi megöli a nőt. Ez meg a negyedik. És maguk ezt darabnak nevezik? Ez egy bűntett, tudja meg, ez egy bűntett!”
A Carmen a hét végén most – szó és cím szerint – filé formájában, kísérő keretjátékkal és zongorakísérettel kerül a közönség elé: Fehér András rendezésében, az Óbudai Társaskör kertjében (augusztus 8. és 9., nyolc óra, esőnap: augusztus 10.). Szombathelyen mindeközben egy másik klasszikus szerelmi tragédia, Rómeó és Júlia örökkön népszerű és sokalakú története vonul az Iseumi Szabadtéri Játékok műsorára: Prokofjev, Csajkovszkij, Gounod, Bellini, Bernstein zenéinek egymás mellé illesztésével, Silló Sándor rendezésében (augusztus 8. és 10., fél kilenc).
Szerdán aztán indul a Kaposfest, azaz a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál: immár ötödik alkalommal birtokba véve egy teljes hétre a Szivárvány Kultúrpalotát, Kokas Katalinék összeszokott muzsikustársaságával gyönyörködtetve a kamarazene helybéli és Somogyba látogató kedvelőit. A legelső koncerten (augusztus 13., hét óra) Mendelssohn Esz-dúr vonósoktettje és Igor Stravinsky műve, A katona története hangzik majd fel. Az utóbbi Lukáts Andor rendezésében, Olari Elts vezényletével, s olyan zenész előadókkal, mint Kelemen Barnabás, Klenyán Csaba, Rácz Zoltán vagy éppen a fesztiválon első ízben vendégeskedő csodafúvós, úgymond a trombita (meg a szárnykürt) Carusója: Szergej Nakarjakov.
