mi a kotta?

Gyere ki a rétre

  • mi a kotta
  • 2014. október 11.

Zene

„Amint Alfio belépett, csupán abból, ahogy hátulról rászegezte tekintetét, Turridu megértette, hogy a miatt az ügy miatt jön, és a tányérba tette a villáját.

– Akar valamit tőlem, Alfio gazda? – mondta neki.

– Semmit, Turridu szomszéd, már jó ideje nem láttam, csak beszélni akartam magával, hisz’ úgyis tudja, miről.

Turridu először egy pohár bort kínált neki, de Alfio gazda félretolta. Akkor Turridu felállt és így szólt:

– Itt vagyok, Alfio gazda.

A fuvaros magához rántotta Turridu fejét.

– Ha holnap reggel úgy gondolja, hogy eljön a canziriai tisztásra, ott majd beszélhetünk arról az ügyről, szomszéd.

– Napkeltekor várjon meg az országúton, majd együtt megyünk oda.

Miközben ez elhangzott, a kihívás jeléül megcsókolták egymást. Aztán Turridu fogai közé szorította a fuvaros fülét, ami azt jelentette, hogy ígéretét megtartja, és nem fog hiányozni.” Giovanni Verga 1880-ban megjelentetett novellája, a Parasztbecsület lapjain olvasható ez a paraszti környezetben lezajló lovagias ügy, amelynek végzetes kimenetelét jól ismerjük – az operából. A verizmus dalszínházi mintadarabja, Mascagni Parasztbecsülete és annak örök párja, a Bajazzók a hét végén új produkcióban jut vissza az operaház repertoárjára (szeptember 13., hét óra). A Pinchas Steinberg által vezényelendő kétoperás premieren a tenor főszerepet mindkét műben egy fiatal bolgár énekes, Kamen Chanev alakítja majd, előbb Lukács Gyöngyi, azután Rost Andrea oldalán.

A Parasztbecsület budapesti története, hála Mahler igazgató úr jó szimatának, 1890 karácsonyán kezdődött – alig hét hónappal a római ősbemutatót követően. Az első magyarországi előadást Mahler vezényelte, akinek pesti működését nem kisebb mester méltatta – a Don Juan operaházi előadására ellátogatva –, mint Johannes Brahms. Számára ezen a héten és egyúttal ebben a koncertévadban a Fesztiválzenekar kínálja a megdicsőülést, hiszen életművének idén kitüntetett figyelmet szentel majd Fischer Iván és együttese. Így a zenekar hét végi három hangversenyének programján mindjárt két Brahms-szimfónia fog szerepelni: a Harmadik és a Negyedik (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 12. és 13., háromnegyed nyolc, ill. szeptember 14., fél négy). Mi több, Brahms futólag akár a Fesztiválzenekar Franck Ollu által igazított kortárs zenei koncertjén is eszünkbe juthat, minthogy e műsor utolsó száma Jörg Widmann 2009-es kompozíciója, a Dubai táncok lesz (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 11., háromnegyed nyolc).

A Müpa és a BFZ közös fesztiválja, az Európai Hidak barokk esttel zárul majd: a nagyszerű régizenész, Midori Seiler (képünkön) hangversenymesteri közreműködésével, a vonósműveit csokrokba rendező Georg Muffat kompozícióival, valamint barokk gesztikával (Fesztivál Színház, szeptember 16., háromnegyed nyolc). Míg a gesztika itt a pódiumon jut szerephez, az Óbudai Danubia Zenekar a gesztikus mozzanatot inkább új bérletének cím­adásában helyezte el: „Íme az ember”. A bérlet első estéjén Vásáry Tamás előbb eljátssza Liszt h-moll szonátáját, majd elvezényli a Faust-szimfóniát (Zeneakadémia, szeptember 16., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.

A vesztükbe rohannak

  • Tóth Gábor Attila

A zsarnokságot lehet a törvények mögé bújva, a jogszerűség nevében is gyakorolni. Ilyenkor a zsarnok épp azokkal az eszközökkel végez az ellenfeleivel, amelyeknek a védelmüket kellene szolgálniuk. A felismerés Montesquieu-től származik, aki a köztársaság bukása és a császárság megszilárdulása közötti átmeneti állapotot mutatta így be.