„Amint Alfio belépett, csupán abból, ahogy hátulról rászegezte tekintetét, Turridu megértette, hogy a miatt az ügy miatt jön, és a tányérba tette a villáját.
– Akar valamit tőlem, Alfio gazda? – mondta neki.
– Semmit, Turridu szomszéd, már jó ideje nem láttam, csak beszélni akartam magával, hisz’ úgyis tudja, miről.
Turridu először egy pohár bort kínált neki, de Alfio gazda félretolta. Akkor Turridu felállt és így szólt:
– Itt vagyok, Alfio gazda.
A fuvaros magához rántotta Turridu fejét.
– Ha holnap reggel úgy gondolja, hogy eljön a canziriai tisztásra, ott majd beszélhetünk arról az ügyről, szomszéd.
– Napkeltekor várjon meg az országúton, majd együtt megyünk oda.
Miközben ez elhangzott, a kihívás jeléül megcsókolták egymást. Aztán Turridu fogai közé szorította a fuvaros fülét, ami azt jelentette, hogy ígéretét megtartja, és nem fog hiányozni.” Giovanni Verga 1880-ban megjelentetett novellája, a Parasztbecsület lapjain olvasható ez a paraszti környezetben lezajló lovagias ügy, amelynek végzetes kimenetelét jól ismerjük – az operából. A verizmus dalszínházi mintadarabja, Mascagni Parasztbecsülete és annak örök párja, a Bajazzók a hét végén új produkcióban jut vissza az operaház repertoárjára (szeptember 13., hét óra). A Pinchas Steinberg által vezényelendő kétoperás premieren a tenor főszerepet mindkét műben egy fiatal bolgár énekes, Kamen Chanev alakítja majd, előbb Lukács Gyöngyi, azután Rost Andrea oldalán.
A Parasztbecsület budapesti története, hála Mahler igazgató úr jó szimatának, 1890 karácsonyán kezdődött – alig hét hónappal a római ősbemutatót követően. Az első magyarországi előadást Mahler vezényelte, akinek pesti működését nem kisebb mester méltatta – a Don Juan operaházi előadására ellátogatva –, mint Johannes Brahms. Számára ezen a héten és egyúttal ebben a koncertévadban a Fesztiválzenekar kínálja a megdicsőülést, hiszen életművének idén kitüntetett figyelmet szentel majd Fischer Iván és együttese. Így a zenekar hét végi három hangversenyének programján mindjárt két Brahms-szimfónia fog szerepelni: a Harmadik és a Negyedik (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 12. és 13., háromnegyed nyolc, ill. szeptember 14., fél négy). Mi több, Brahms futólag akár a Fesztiválzenekar Franck Ollu által igazított kortárs zenei koncertjén is eszünkbe juthat, minthogy e műsor utolsó száma Jörg Widmann 2009-es kompozíciója, a Dubai táncok lesz (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 11., háromnegyed nyolc).
A Müpa és a BFZ közös fesztiválja, az Európai Hidak barokk esttel zárul majd: a nagyszerű régizenész, Midori Seiler (képünkön) hangversenymesteri közreműködésével, a vonósműveit csokrokba rendező Georg Muffat kompozícióival, valamint barokk gesztikával (Fesztivál Színház, szeptember 16., háromnegyed nyolc). Míg a gesztika itt a pódiumon jut szerephez, az Óbudai Danubia Zenekar a gesztikus mozzanatot inkább új bérletének címadásában helyezte el: „Íme az ember”. A bérlet első estéjén Vásáry Tamás előbb eljátssza Liszt h-moll szonátáját, majd elvezényli a Faust-szimfóniát (Zeneakadémia, szeptember 16., fél nyolc).
