mi a kotta?

Vándor a ködtenger felett

  • mi a kotta
  • 2014. november 3.

Zene

„Elfárasztott, ím, a nap.

Szívem nyugszik halk örömmel,

bágyadt gyermekként fogad

éji csillagfényt özönnel.

 

Dolgaid elhagyd, kezem,

felejts, elmém, minden eszmét,

érzékeim – csöndesen:

én itt már csak szenderegnék.

És a lélek szabadon

hadd lebegjen, őrizetlen:

várd őt, varázs-vadon,

ezer új életre leljen.”

 

Ezúttal igazi búcsúverssel kezdjük a koncertajánlót, hiszen a hét végén háromszor is alkalmunk nyílik meghallgatni Richard Strauss nagy záróművét, a Négy utolsó éneket: Fischer Iván és a Fesztiválzenekar bérleti hangversenyein (Nemzeti Hangversenyterem, október 3. és 4., háromnegyed nyolc, ill. október 5., fél négy). Herman Hesse Lefekvéskor című költeményét (melyet fentebb Tandori Dezső fordításában idéztünk), valamint a ciklus másik három szövegét a kiváló és szép Miah Persson énekli majd, a görög bariton, Tassis Christoyannis számára pedig jut egy férfihangra rendelt dalciklus: Mahler Vándorlegény-dalai. S a koncertek programja még ezzel sem ér véget, hiszen Mahler 4. szimfóniája is felhangzik majd, ám e művet önmagában is hallhatjuk: az évad első Midnight Music-koncertjén, a Millenárison (október 4., fél tizenkettő).

A dal műfaja marad, a világ egyik legnagyobb tenorja jön: Jonas Kaufmann kedden romantikus dal­estet ad Pesten (Nemzeti Hangversenyterem, október 7., fél nyolc). Schumanntól A költő szerelme, Wagner tenorosított Wesendonck-dalai, s Liszt Petrarca-szonettjei hagyják majd el szép sorban a sokoldalú és oly kulturált művész (képünk Caspar David Friedrich legendás festményén mutatja) ajkát – Áldott legyen a nap, ahogy a 47. szonett címe mondja. A keddi nap áldottságát az is bizonyítja, hogy Kaufmann dal­estjével párhuzamosan a Zeneakadémián meg a gordonkás Gavriel Lipkind húzza majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar társaságában: Schumann ezen a programon is szerephez jut (október 7., fél nyolc).

„A forradalmi kollektívákban a liberalizmus igen ártalmas. Olyan marószer ez, amely az egység megbomlásához, a kapcsolatok lazulásához, a munkában való passzivitáshoz és a vélemények eltéréséhez vezet. Megfosztja a forradalmárok sorait a szoros szervezettségtől és szigorú fegyelemtől, megakadályozza a politika keresztülvitelét, és elidegeníti a pártszervezeteket a párt vezetése alatt álló tömegektől. Ez rendkívül rossz tendencia.” A liberalizmusról lám már Mao Ce-tungnak is megvolt a véleménye, ahogyan az imperializmus papírtigrisei­ről is, ám 1972-ben mégis leült a Pekingbe látogató Richard Nixonnal. John Adams e találkozóról nagyszerű operát írt, s a komponista ebből a művéből vágta ki azt a zenekari foxtrottot, amelynek magyarországi bemutatója a Nemzeti Filharmonikusok szerdai koncertjén esedékes (Nemzeti Hangversenyterem, október 8., fél nyolc). The Chairman Dances – ez a mű címe, amely után Gilbert Varga Hindemith 3. gordonkaversenyét vezényli majd, a szólista szerepében az összes létező versenyt megnyerő Várdai Istvánnal.

S végezzük egy vasárnapi Fischer Annie-emlékkoncerttel (Zeneakadémia, október 5., fél nyolc) az ajánlót: Vásáry Tamás és Frankl Péter is eljátszik majd egy-egy zongoraversenyt a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében, méltón megemlékezve a 100 éve született, baráti és mentori pályatársról.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.