Simon Rattle és zenészei így tesznek Budapesten is, ahol a Kilencedik mellett élő klasszikusunk, Kurtág György (emlék)művét, a Grabstein für Stephant játsszák majd (Nemzeti Hangversenyterem, november 14., fél nyolc). Rattle és a berliniek számára együtt és külön-külön is jó ismerős e Kurtág-darab, hiszen a filharmonikusok lemezfelvételt is készítettek belőle, míg az őszen is kamaszos nagy karmester egykori híres tévésorozatában épp e művön keresztül mutatta be Kurtág művészetét.
Amíg a berliniek a Kilencediket, addig a Concerto Budapest a kevésbé emblematikus, sornyitó I. szimfóniát játssza majd e napokban Beethoventől (Zeneakadémia, november 18., fél nyolc). „Túl sokat használja a fúvós hangszereket, úgyhogy műve inkább fúvószenének, semmint nagyzenekari kompozíciónak tetszik” – állította egy korabeli kritikus, aki a jelek szerint végigülte Beethoven első nagy bécsi szerzői estjét 1800 áprilisában, melynek legutolsó száma e szimfónia ősbemutatója volt. A C-dúr szimfónia ezúttal nem a koncert utolsó, hanem első száma lesz, melynek nyomában az operaénekesi pályafutásának 25. évfordulóját a napokban ünneplő Rost Andrea lép majd a pódiumra Mozart hangversenyáriáival, hogy Keller András végezetül a 2010-ben elhunyt Henryk Górecki legnépszerűbb alkotását, „A fájdalom dalai” alcímű 3. szimfóniáját adja a közönség elé.
„Most is magam előtt látom Bartókot budai villalakásában, ahol minden asztal, heverő és zongora tele volt azokkal a nehezen megszerzett falusi felvételekkel, amelyeken népi énekeket és muzsikát örökített meg. Valamennyit maga vette fel, hosszú évek fáradságos munkájával. Néhányat eljátszott nekem, miközben én a majdnem hieroglifikus – de bámulatos pontossággal kottázott –, ezernyi széljegyzettel ellátott írásból követni próbáltam. Közben Bartók vizsgáztatott, hogy felismerem-e azokat a néha parányi ritmikai vagy dallami részeket, melyeket beledolgozott az 1928-ban nekem ajánlott Első rapszódiájába.” A hegedűművész Szigeti József emlékezett így Bartókra meg a román és magyar motívumokat feldolgozó I. rapszódiára, mely művet kedden Fenyő László és barátai kamaraestjén hallhatjuk majd (Nemzeti Hangversenyterem, november 18., fél nyolc). E koncerten Kodály és Dohnányi egy-egy műve is fel fog hangzani, míg a Fesztiválzenekar ajánlónk napjaira eső első Chopin–Glazunov-koncertjéről a magyar panteon még hiányzó nagysága, Erkel Ferenc juthat az eszünkbe (Zeneakadémia, november 20., háromnegyed nyolc). A most Seong-Jin Cho által játszandó e-moll zongoraversenyt (mely ezúttal a vezénylő Mihail Pletnyov hangszerelésében jut a közönség elé) ugyanis 1835-ben az ifjú Erkel Ferenc játszotta először Pesten, kiérdemelve a Honművész bírálójának elismerését: „Ezen itt még nem hallott s új ízléssel készült hangmű nemcsak belső kellemes minéműségére, hanem igen helyes előadatására nézve is köz tetszést nyert…”
