„Ez a zene tökéletesnek tetszik. Könnyedén, hajlékonyan, udvariasan szalad tova. Szeretetreméltó és nem izzad. Ez a zene gonosz, kimódolt, fatalista, de eközben mindig népszerű. Ez a zene gazdag.”
A kiábrándult főwagneriánus, Friedrich Nietzsche lelkesült ekképp a Carmenért, s korántsem ő volt az egyetlen, aki némi morális kétértelműséget fedezett fel Bizet operájának világhódító muzsikájában. „Zseniális bordélyigazgató és költő egy személyben” – jellemezte például a Carmen komponistáját a múlt századelő elfeledett írója, a franciás Szini Gyula, maga Bizet pedig, ha igaz, az alábbi nekifohászkodással látott a híres Torreádordal megalkotásához: „Ha szemetet akarnak, hát megkapják!” A Carmen ezen a hétvégén kétféleképpen is elénk jut majd: az Erkel Színház színpadán, Oberfrank Pál rendezésében és Gál Erika címszereplésével (október 31., hét óra), valamint a New York-i Met HD-közvetítése révén, grúz cigánylánnyal (Fesztivál Színház, november 1., hat óra, majd ismétlésben: Uránia, november 2., hét óra).
November első hétvégéje egyebekben természetesen a rekviemek jegyében telik majd, s ez nem is igen lehetne másként. A Nemzeti Filharmonikusok Carlo Montanaro irányítása alatt adják majd elő Verdi halotti miséjét (Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc), az MR Szimfonikusok és az MR Énekkar pedig Brahms Német requiemét játsszák és éneklik majd a kiváló Helmuth Rilling intése nyomán, mely mű egyszerre gyászolja Brahms édesanyját és a nagy pártfogó és pályatárs, Robert Schumann vesztét (Nemzeti Hangversenyterem, november 1., fél nyolc). A nem latin nyelvű rekviem vajmi ritka, utóbb Benjamin Britten komponált még ilyet, ám ő nem e művével, hanem harmadik operájával, az 1946-ban bemutatott Lukrécia meggyalázásával szerepel a hét programján: Csányi János rendezésében, Hámori Máté vezénylete alatt (Solti terem, november 5., hét óra). (Képünk az opera naturizmusnak hódoló szerzőjét mutatja.)
A héten Lukrécia mellett még egy férfiak által zaklatott, tragikus sorsú antik nőalak jut majd szerephez: Peneusz folyóisten leánya, Daphné, aki Apollón szerelmi üldözése elől csak babérfává változva menekülhetett. Ez a mitológiai sztori a Fesztiválzenekar barokk együttesének koncertjeit fogja lezárni, méghozzá az ifjú Händel kantátájával (Zeneakadémia, november 3. és 4., háromnegyed nyolc). A vezénylő Jonathan Cohen és muzsikusai Telemann, Leclair és Pietro Locatelli műveit is eljátsszák majd, az utóbbitól éppenséggel Arianna (azaz Ariadné) panaszát, amely immár nem szerelmi üldöztetésről, hanem elhagyatásról kesereg.
S vár ránk végül egy sűrű csütörtök, amelynek estéjén háromfelé kell szakadnunk. Az Aura Musicale tovább viszi Carl Philipp Emanuel Bach tricentenáriumi ünneplését (Rádió, Márványterem, november 6., hét óra), Baráth Emőke és Csalog Gábor félig franciás dalestre hív (Solti terem, november 6., hét óra), míg A Zongora koncertsorozat esedékes estje ezúttal Várjon Dénest szólítja hangszeréhez, többek közt egy sor Chopin-darabot előadatva a rokonszenves művésszel (Zeneakadémia, november 6., fél nyolc).
